Előfordult már, hogy a költségvetés március végén rosszabbul állt, mint az idén, akkor mégis kevesebb ok volt az aggodalomra. A kormánynak 1999-ben kész terve volt arra, hogy mit tesz, ha az oroszországi válság miatt lassul a növekedés, és nem folynak be a tervezett bevételek. Most a költségvetésbe állított bevételek túlteljesülése szinte biztos, a pártok mégis újabb és újabb ígéretekkel édesgetik magukhoz a szavazókat. A legnagyobb gondot a költségvetési intézmények kiadásainak megugrása okozza. Ezen a soron tavaly 1800 milliárd forint hagyta el a büdzsét, erre az évre viszont csak 1600 milliárd van betervezve. Idén eddig - az egyszeri tételekkel nem számolva - 20 százalékkal több a kiadás, mint egy évvel ezelőtt. Ha ezt a tendenciát az egész évre kivetítjük, az előirányzatnál 560 milliárd forinttal több kiadást kapunk, és ezt már nem tudja ellensúlyozni a jó esetben 300 milliárd forintra emelkedő költségvetési többletbevétel sem. A mindenkori pénzügyminiszterek ilyenkor arra hivatkoznak, hogy a tervezett kiadások nagyobb hányada teljesül az év első felében, így másodikban kisimulnak az adatok év végére pedig helyreáll a rend. Így volt ez most is, a PM-ben az államháztartás márciusi helyzetéről szóló sajtótájékoztatón hangsúlyozták, hogy 100 milliárd forint egyszeri kiadás növelte az éves előirányzat felére az államháztartás hiányát. Ez természetesen igaz, de az első három hónap adataiból kirajzolódik egy olyan tendencia is, ami várhatóan egész évben fennmarad, és ami önmagában is nehéz helyzetbe hozza az államháztartást. Ez a tétel a költségvetési intézmények kiadásai, azon belül is a bérterhek növekedése. Tavaly a költségvetés tipikus havi bérterhe 50-55 milliárd forint volt, idén a béremelések nyomán ez 65-70 milliárd forintra emelkedett. Ez azt jelenti, hogy idén ezen a kiadási soron 180 milliárd forinttal több pénzt költ el az állam, mint egy évvel korábban, holott 200 milliárd forinttal kevesebbet tervezett költeni annál. A kiadási többlet tehát 380 milliárd forint, de a luk ennél kisebb, mert - zárszámadásban, vagy pótköltségvetésben, egyre megy - jó esetben 300 milliárd forinttal megemelik az előirányzatokat. A lyuk 80 milliárd forint, de ezt megfejeli néhány már most valószínűsíthető extra kiadás és a pártok választási ígéretei. A már jól látható tételek közül kiemelkedik az egészségbiztosítás tervezettnél legalább 80 milliárd forinttal nagyobb hiánya. (160 milliárdnál tartunk) Ugyancsak rontják az egyenleget a már említett egyszeri tételek közül azok, amelyek nem voltak betervezve. Ezek közé tartozik az az 50 milliárd forint, amelyet bevételként már tavaly elkönyveltek kiadásként azonban csak most jelentkezik az intézményeknél. (210 milliárdnál tartunk. A kormány - törvényi kötelezettségének eleget téve - éppen most emelte meg a nyugdíjkiadásokat 70 milliárd forinttal. 280 milliárdnál tartunk, ez már a GDP 1,7 százaléka. Az MSZP 100 napos terve erre az évre 200 milliárd forintos kiadási többletet hordoz, azaz, ha minden Fidesz ígéretet, pályázatot és támogatást fenntart, akkor meg sem áll a 480 milliárd forintig. Ez pedig nem megy. Ilyen nem lesz, mert nem lehet ez csaknem 1000 milliárd forintos államháztartási hiányt jelentene. Ugyanígy nem jöhet ki az a 800 milliárd sem, ami a Fidesz kormány maradása mellett jönne össze. Ilyenkor kezdődik a kunsztozás. Fegyelmezett minisztereken és minisztériumokon különösebb sajtóvisszhang nélkül meg lehet takarítani 50-70 milliárd forint dologi kiadást, legfeljebb leáll a számítógép és a kocsipark cseréje, rossz esetben otthonról kell vinni a vécépapírt. Lehet - és nagy valószínűséggel mindkét párt készül erre - lassítani a központi beruházásokat, ez is hozhat egy gyenge százast. A szilveszter környéki bevételek és kiadások egyik évről a másikra tologatása még egy ötvenessel besegít. Elő lehet húzni a zsákból a privatizációs bevételeket, de ez már nem pártsemleges, ez az eszköz - a szlogenekből ítélve - inkább az MSZP kormány esetén játszik. Mindezen túl rá lehet lépni az APEH és a VPOP sarkára, nyomás fiúk ki a tettek mezejére hátralékost hajkurászni. Ha mindez nem segítene, csak akkor kezdődik majd a választási ígéretek elmismásolása, a nagy programok lassítása. A lakástámogatások csökkentése csak utolsó eszköz lehetne, de ennek esélye elenyésző. Akkora baj nincs, amekkora arculatveszteséget mindet okozna mindkét oldalon.