Az MTI-nek szerdán eljuttatott közleményből kiderül, hogy a bizottság tagjai nem értenek egyet a törvényjavaslat indoklásában megfogalmazott céllal, hogy "egységes elvek mentén történjen az állami földek hasznosítása".

A testület állásfoglalása szerint a törvényjavaslat rendelkezései az ország egyik nemzeti erőforrásának, a természeti tőkének hosszú távú leértékelődésének (degradációjának) jelentős kockázatát hordozzák magukban és veszélyeztetik e nemzeti és egyetemes örökség megőrzését. Így alacsonyabb fokú lehet, vagy jelentősen sérülhet az alaptörvényben rögzített és a nemzeti fenntartható fejlődési keretstratégiában elfogadott célok teljesülése.

Úgy vélik: a jelzett törvényjavaslat elfogadása esetén csökkenhet a természetvédelmi területeken lévő földek tényleges védettsége. Az NFFT munkabizottsága szerint amennyiben a vagyonkezelői jogok gyakorlása a nemzeti parki igazgatóságoktól a Nemzeti Földalapkezelő Szervezethez (NFA) kerül, a szükséges döntések a védett területtől távol, a nélkülözhetetlen természetvédelmi szakismeret és gyakorlat híján születhetnek majd meg.

A munkabizottság javaslatában felhívta a figyelmet, hogy a nemzeti parki igazgatóságok hatékony természetvédelmi célú vagyonkezelését, a természetvédelmi oltalom megvalósítását éppen az biztosította, hogy az igazgatóságok munkatársai helyben, az adott terület állapotáról és ökológiai szükségleteiről azonnal informálódtak.

A nemzeti parki igazgatóságok így a megfelelő szakismeret és az évtizedeken át felhalmozott gyakorlati tapasztalatok alapján, szükség esetén azonnali döntéseket tudtak hozni.

Az NFFT szakmai egyeztető munkabizottságának megítélése szerint a törvényjavaslatban megfogalmazottak alapján annak is nagy a kockázata, hogy ha a jogok gyakorlója nem természetvédelmi szervezet lesz, akkor a természetvédelmi szabályok helyett a hatékony gazdálkodás válik az elsődleges szemponttá.