Nem volt meglepő és előzmény nélküli a  2011-2012 német energiapolitikai váltás vagyis a nukleáris energia kivezetése a német energiamixből - e döntések a korábbi eseményekből eredertek. A folyamat évtizedekig tartott és nem a fukusimai katasztrófa árnyékában meghozott egyszemélyes döntés volt Angella Merkel kancellár részéről  - ahogy egyesek ez tudni vélik - mondta Felix Matthes, a berlini Oeko-Institut kutatója az Energiaklub konferenciáján. A német energiapolitikai váltás igénye első ízben 1980-ban vetődött fel, de az igazi a vita a kilencvenes években kezdődött. Így 2015-re a korábbi a nukleáris kapacitások 40 százalékát kapcsolták le a hálózatokról és a megújulók aránya jelenleg 30 százalékos Németországban.

A német energiapolitikai átalakítása kormányokon átívelő döntés volt. A nukleáris váltás már a 1990-es években megkezdődött a keletnémet VVER 400-as blokkok leállításával - akkor a döntést biztonsági megfontolásokkal indokolták. (Pakson jelenleg is a továbbfejlesztett VVER 440-es blokkok működnek - a szerk.) Nemcsak a baloldali/zöld, de a konzervatív kormányok is folyamatosan szigorítottak az atomerőművek működési feltételeken.

A döntésben fontos szerepet játszottak etikai megfontolások: bár rendkívül alacsony egy atomerőművi baleset bekövetkezésének valószínűség, ám ha ez megtörténne, a károk hatalmasak lennének. Matthes szerint az anyagi megfontolások sem elvetendőek: egy esetleges súlyos baleset kárainak felszámolása elérheti a 3000 milliárd eurót, a német GDP hatszorosát - a német társadalom többsége számára ezek a kockázatok már elfogadhatatlanok. Az emberek számára az alacsony széntartalmú források felhasználása valódi alternatívát jelentenek. A vita már nem a kockázatokról hanem a hosszú távú versenyképességről szól, ideértve a széndioxid- kibocsátás emelkedő költségét.

A német cél: 80 százalék megújuló

A cél, hogy a2020-ra a kiindulóponthoz, vagyis 1990-hez képest 40 százalékos széndioxid-kibocsátást érjenek el az nukleáris erőművek fokozatos bezárása mellett, ami vélhetően 2025-ben ér véget. Addig a kieső kapacitásokat részben megújuló erőművekkel, részben takarékossági beruházásokkal váltják ki. A megújuló energia arányát 2020-ra 35 százalékra emelnék, 2050-re pedig elérheti akár a 80 százalékot.

Az energiapolitikai váltás fontos pillére az energiatakarékosság. Az új energiapolitikai környezet kialakítást két egymástól független folyamat jellemzi. Az egyik az ágazat liberalizációja, a másik a várható költségek alakulása. A liberalizáció nyomán a erőművek és a hálózatok aránya a történelmii csúcs 50 százalékára estek vissza - vagyis az ezt megelőző rendszerben számottevő tartalékok voltak.

A német energiamodellek szerint a 2020-2030-as években a német gazdaság teljes energiaigényét - egyes időszakokban - akár száz százalékban, vagy akár azt meghaladó mértékben ki tudják szolgálni a megújuló erőművek. Az átalakuló energiaszerkezet nyomán az alaperőművek eltűnnek a rendszerből, nem lesz rájuk szükség. A német energiapolitikai "vakfoltja", az energiahatékonyság ugyanakkor megoldatlan - miközben rengeteg pénzt fordítanak a széndioxid-kibocsátás csökkentésére - mondta Matthes.

Magyarország: van élet Paks II. nélkül is

A paksi atomerőmű bővítése nélkül képes lenne a magyar energiarendszer kielégíteni az igényeket 2030-ban - mondta Ámon Ada, az Energiaklub ügyvezetője, a szakpolitikai intézet modellszámításaira hivatkozva. Vagyis  Magyarország jelenleg nincs döntéskényszerben, így volna idő normális gazdasági és társadalmi vitára a következő években - ami elmaradt a kormány egy évvel ezelőtti döntése előtt, amikor a paksi bővítés mellett döntött a nyilvánosság teljes kizárásával.

A modellszámítások azzal kalkuláltak, hogy 2030-ra a hazai megújuló források az áramtermelésben elérhetik a 27 százalékot. A jelenlegi centralizált rendszerrel szemben versenyképes modell lehet egy decentralizált rendszer - a hangsúly a jó felépítésen van. Sokkal sebezhetőbb egy centralizált energiarendszer - ahol egy-egy erőmű leállása komoly problémákat okozhat. Egy decentralizált rendszerben a kis közösségek, a fogyasztók válnak termelőkké. Ahol a termelés a fogyasztókhoz közel kerül egymáshoz, ott a pazarlás is csökkenhet. A modellszámítás - egyelőre - 2030-ig "lát előre" - akár a hivatalos, a parlament által elfogadott magyar energiastratégia. A tervek szerint 2030-ra elkészül a két új paksi blokk is, de még működik a négy régi.

A magyar energiarendszer 2030-ig működőképes marad Paks II. nélkül is. A modellszámítások szerint az összes áramigény a 2012-es 40,2 terrawattóráról 47,1 TWh-ra emelkedik, szemben a hivatalos számításokban szeplő 50,6 TWh-s számításokkal. A megújuló energiaforrások aránya az áramtermelésen a konzervatív becslések szerint is elérheti a 27 százalékot.

A rugalmas energiarendszerre való áttéréshez - teljes paradigmaváltásra van szükség a politikai döntéshozók fejében. A rugalmas rendszerben az megújuló energiákra épülnek, a szél és napenergiára, a termelési ingadozásokat pedig szabályozható kapcsolt (hőt és villamosenergiát is előállító) erőművek ellentételeznék.

Túl konzervatív a hivatalos stratégia

A hivatalos energiastratégia a szén- és atomenergiára dominanciájával számol. Az Energiaklub szerint a paksi 4400 megawatt kapacitást részben kiválthatná 2800 megawattnyi szél és 1400 megawattnyi naperőmű - ezeket kiegyenlíthetné a 2900 megawatt teljesítményű kapcsolt erőművi termelés. Az Energiaklub is számol mintegy 2000-2000 megawattnyi szén és atomkapacitással 2030-ban, hisz a négy öreg paksi blokk akkor még működik.

A 2011-es statisztikák szerint a villamosenergia-termelésben a megújulók aránya 6,4 százalék volt, ami 2030-ra 15 százalékra nőne a hivatalos forgatókönyvek szerint. Az Energiaklub forgatókönyve szerint ezzel szemben reálisan elérhető 27,2 százalékos megújuló arány - miközben a importigény drasztikusan csökkenhetne.

A modellszámítások arra utalnak, hogy nincs szükség Paks II-re, mert Magyarország 2030-as energiaigénye alternatív beruházásokkal kielégíthető, így nincs szükség a 4000 milliárd forintos beruházásra. Ámon szerint számításba kell venni, hogy egy óriási nagyberuházással szemben versenyképesebb a sok kisebb befektetőből felépülő rendszer. Újabb kihívást jelent, hogy mi a helyzet 2040-es vizsgálatokkal - ezek még készülnek -, amikor kiesnek a most működő paksi blokkok az energiarendszerből.

Ennél is fontosabb a Energiaklub szerint, hogy Magyarország a beruházás elhalasztásával időt nyerhetne - így lefolytatná az szükséges vizsgálatokat vitákat, hogy 2030-2050-re milyen gazdasági modellben működne az ország - és ezt leghatékonyabban milyen energiarendszer szolgálhatná ki.