A koronavírus-járvány viszontagságai között ül mindenki, aki aggódhat az ország egészségügyének helyzete miatt.

Nem rég a mostanra sok bajjal küzdő Indexen jelent meg egy egyetlen esetről beszámoló, egy menő hobbiból adódó balesetből lett apokaliptikus kép, ami egybecseng mindennel, ami a mostani rendszerrel kapcsolatos nemtetszés.

Kapcsolódó

Az ELTE, ahol a szakma alapvetéseit tanultam, azt oktatta, hogy tévút az egyén tapasztalatait rendszerszintűnek tekinteni. Ez egy bölcs elmélet, és emiatt különösen visszás, ha bárki, akinek elérése van egy szélesebb közönséghez, a saját baját akarja rendszerszintűvé növelni.

Nekem kevésbé menő hobbijaim vannak, de legnagyobb sajnálatomra többször kellet az elmúlt hónapokban találkoznom az egészségüggyel, és ha már egyéni szempontokról beszélünk, próbáld meg megélni a másik oldalt.

Nem jártam az ország összes kórházában, nem oltott le az összes nővér a szakmában, de a kevés tapasztalatom alapján is tudom, hogy itt nem csak arról van szó, hogy a kormány elront mindent.

Történt a covid-válság csúcsán, hogy egy polgártársam arra jutott, hogy túl kevés késlyuk van a személyemen, és ezt orvosolni gondolta. Ez külön történet, de ezt követően a Honvédkórház méltatására szorítkoznék.

Rendkívül lelkiismeretesek voltak a mentősök, a kórházban hibátlanul betartottak mindent. Ami apró konfliktusom volt, hogy nem akartam kacsázni, és elmentem saját lábamon a mosdóig, amiért két nővér is jó alaposan lebaltázott, és visszaparancsoltak a hordágyra.

A leszúrás mellé itt kérdezték meg, hogy amúgy egyben vagyok-e, nem csak fizikailag, és megkaptam az instrukciót, hogy ha valami kell, kezdjem el ütni az ott lévő fémszekrényt, valaki majd jön.

Amit ebből ki akarok hozni, hogy ez nem panasz. És ebben jobban bele kellene gondolnia mindenkinek aki bármiért elesett, vagy megbetegedett, vagy egy elesett és megbetegedett hozzátartozóját keresi, és egy kórházban dolgozó emberrel találkozik.

Gondolj bele:

A nővér, a recepciós, akár az orvos nem azért beszél veled ridegen, nem azért nem segítőkész, mert utál téged, vagy a kormány nem fizet neki eleget. Percenként kell nehéz emberekkel foglalkoznia, különösen egy baleseti osztályon.

Én is voltam egyszer a 8-kerben egy lábsérüléssel a balesetin, és amikor a matróna nővér elmondta, hogy "idemegy-odamegy-leül-vár" akkor szilárd lett bennem minden, ami amúgy folyékony. Történetesen látom, hogy milyen afférok vannak a rendelő környékén minden nap, így utólag felfogtam, hogy azért így beszéltek velem, mert így kell beszélni az ügyfélkörrel.

Nem nekem szólt személy szerint, a dolgát végezte, nem a rendszer hibája, nem sértődtem meg, mert ami bajom volt, azt megszerelték.

Szerettem most ugyanezt a műsort űzi, és egy balga baleset miatt került kórházba, minden jel szerint hibátlanul ellátták a lényeget, a sérülés kezelését.

Fájhat, hogy az egészségügy egy gyár. Igen, az, legyen is az. Kalapáljanak helyre, ha az lehetséges, és dobjanak ki amint lehet, legyen szabad kapacitás súlyosabb betegnek, és te se akarsz ott maradni. Ebben nagyon jó orvosokkal találkozhatsz, ha már odavitt a balsors.

Ami egy látványos tévképzet, hogy a kórházi lét egy alsóhangon 3-csillagos wellness hétvége, amiről majd lehet panaszkodni és rontani a bolt renoméját, ha rossz az ennivaló.

Biztosan lehet az egész rendszert jobban szervezni, máshogy csinálni, de addig is érdemes tudatában lennie mindenkinek, aki megbetegszik, vagy megüti magát:

Szeresd a nővéred, azért van ott, hogy meggyógyulj, beszélj vele szépen!

-A kórház nem szálloda, ha már ott vagy, kerülj ki onnét minél hamarabb, igen jó a magyar orvosállomány, menőn összekalapálnak, de a kórházi közeg amúgy nem jó lebzselni.

-Ne adj hálapénzt. Soha nem lehet eleget fizetni egy ilyen fontos dolgot művelő szakmának, de inkább támogass bármilyen rendszerszintű váltást, ami ezt elősegíti, a bankók tologatása roncsol.

-Ha rosszul vagy, ha sérült vagy, akkor sem vagy egyedül, veled foglalkozik mindenki, de gondolj bele akkor is, hogy ő is egy ember.