Bár a gyermekvállalás nem feltétlenül gazdasági céllal történik, a múltban mindig nyereséges „üzlet” volt, ráadásul viszonylag olcsó is. A modern kor ebben alapvető változást hozott: részben hallatlanul megdrágult (hiszen az iskolázás időtartama egyre hosszabb), részben pedig a megtérülés szinte nullára csökkent, vagyis az erre vállalkozók számára ez egy erősen veszteséges üzlet, lényegében passzió, vagy inkább luxusfogyasztás.
Ennek oka, hogy a mai korban nincsenek olyan intézményes csatornák, ahol az egyéneknek megtérül a humántőke-befektetésük. Az időskori megélhetés gyermekek általi, tehát családon belüli finanszírozása évezredeken keresztül ilyen csatorna volt. A modern nyugdíjrendszer tulajdonképpen ugyanezt teszi, hiszen a nyugdíjasok generációját gyermekeik és unokáik generációja tartja el. Van azonban egyetlen lényegi változtatás a régi módszerhez képest: ezt generáció, nem pedig egyéni szinten teszi. Eközben (szinte) egyáltalán nem veszik figyelembe a gyermeknevelési hozzájárulást - írta Banyár József, a Budapesti Corvinus Egyetem habilitált egyetemi docense a Portfolio.hu-n.
A szakember véleménye szerint kis módosítással ez a rendszer egy logikus rendszerré alakítható:
- Az elv: a járulékot annak adjuk vissza – megfelelő kockázatmegosztást alkalmazva –, aki a járulékfizetőt létrehozta.
- Járulékos elv: az egy (átlagos) ember által fizetendő járuléknak nagyjából meg kell egyeznie az egy (átlagos) ember felnevelésének a költségével, beleértve minden költséget az iskoláztatástól a szülő idejéig, amit úgy kell mérni, hogy emiatt mennyi jövedelemről mondott le azáltal, hogy gyermeket nevelt, ahelyett, hogy dolgozott volna.
Ha ezek alapján egy szűkebb nyugdíjas körben újraosztjuk a járuléktömeget, akkor az átlagosnál nagyobb számú, átlagosnál magasabb végzettségű gyermeket nevelők az átlagosnál több nyugdíjat kapnak, a kevesebb és/vagy alacsonyabb végzettségű gyermeket nevelők kevesebbet, a gyermeket nem nevelők viszont sokkal kevesebbet. Viszont nekik is kell kapniuk valamennyit, mert a gyermeknevelést részben adókból finanszírozzák (családi pótlék, gyes, gyed, csok, illetve az óvoda és az iskola költségeinek nagyobb része), amit a gyermektelenek is fizetnek – arányaiban esetleg nagyobbat is, mint a gyermekesek. De ez csak kis nyugdíjat adna.
Fizessenek többet a gyerek nélküliek
Viszont ők megtakarítják a gyermeknevelés költségeit: egyrészt nem kell fizetniük a gyermek fogyasztását, másrészt nem kell a gyermeknevelés miatt kiszakadniuk a munkából, többet tudnak dolgozni és keresni. A mai rendszerben ezt nyugodtan fogyasztásra költhetik, pedig egy átlagos embernek aktív korában nemcsak az akkori és időskori fogyasztását kell megkeresnie, hanem a gyermekkorit is.
Emiatt az általam javasolt rendszerben a számukra létre kell hozni egy „hagyományosan” feltőkésített nyugdíj részrendszert. Azt a pénzt, amit a gyermek nem neveléssel megtakarítottak befizetnek, ezzel egészítik ki hasonló szintűre a nyugdíjukat, mint a gyermekesek. Az eredmény az lesz, hogy a gyermektelenek, és a kevés gyermeket nevelők is ugyanolyan szinten fognak élni, mint azok, akik két-három gyermeket nevelnek. Megszűnik tehát az a mai helyzet, hogy a gyermeknevelés egyértelműen fogyasztási áldozat, kiegyenlítődik a gyermekesek és a gyermektelenek fogyasztási szintje. Ez nem csak méltányos helyzetet eredményez, de eltávolít egy fontos ellenösztönzést a gyermeknevelés útjából. Ugyanakkor senkit sem kényszerít gyermeknevelésre, mindenki szabadon választhat, hogy nyugdíjára „hagyományos” módon vagy „gyermekben” takarékoskodik - fogalmazott Banyár.
Hogyan kellene az új rendszert vezetni?
Technikailag ezt úgy gondolom, hogy aktív életpályája kezdetén mindenki elkezdi fizetése egy részét félrerakni a saját nyugdíjára. (Ez nem a mostani járulékfizetés, az – időtartamában korlátozva ugyan, de - megmaradna, viszont nem járna érte nyugdíj.) Ha születik egy gyermeke, akkor ezt lecsökkentheti mondjuk harmadára, tehát azonnal pénze szabadul fel a gyermeknevelésre. További gyermek esetén tovább csökken ez a rész és 3 gyermeknél már semmit sem kell félreraknia - írta a közgazdász.
Én szinte kizárólag a fiataloknak, illetve a középkorúaknak írok és azt javaslom, hogy ők gondolják át, hogy akarják-e, hogy idős korukra is a mai rendszer legyen életben, vagy érdemes lenne felváltani azt egy méltányosabb rendszerrel - vagyis a nyugdíjasok és a nyugdíj előtt nem sokkal állók részére már nem igazán, vagy csak nagyon kis mértékben szabad változtatni a rendszeren. Ezért a bevezetésnél egy erősen „felmenő rendszerben” gondolkodom, teljes egészében csak a mondjuk 45 év alattiakra vezetném be, a 60 évnél idősebbekre pedig egyáltalán nem - írta Banyár József.