Az Orbán Viktor vezette kormány egyelőre kitart amellett, hogy a jövőre már 65 évre emelkedő nyugdíjkorhatárt már nem emelik tovább. Közben viszont két tényező miatt nem látszik, hogy a jelenlegi kirovó-felosztó nyugdíjrendszer, amely az aktív lakosság befizetéseiből állja a nyugalmazottak juttatásait, továbbra is fenntartható lenne. Az első probléma az, hogy Magyarországon egyre több nyugdíjasra egyre kevesebb munkavállaló jut, a másik nem elhanyagolható tényező, hogy az elmúlt másfél évtizedben jelentős volt a munkaerő kivándorlása is.

Előbbi viszont még mindig komolyabb probléma. Ahogy arra a Bankmonitor elemzésében felhívja a figyelmet, látható, hogy az idősek aránya az aktív népességhez képest 22 százalékról 30 százalék fölé emelkedett az utóbbi 2 évtizedben. Az idősek és a gyermekek aránya ugyanebben az időszakban 91 százalékról csaknem 140 százalékra nőtt, azaz már jóval többen vannak a nyugdíjas korúak, mint a 15 év alatti gyermekek. Ez pedig részben megmagyarázza, hogy a jelenlegi aktív kereső korosztályból miért állnak úgy sokan a nyugdíj kérdésére, hogy ők azt már nem érik meg. Ez a demográfiai probléma a fejlett világ társadalmait szinte kivétel nélkül sújtja, ilyen körülmények között pedig a korhatáremelés jelentheti a legkézenfekvőbb megoldást. 

Kapcsolódó

Azok, akik úgy vélik, hogy biztosan nem élik meg a nyugdíjkorhatárt a születéskor várható élettartamból indulnak ki, ami csalóka képet fest. Sokan vannak azok, akik a 65 éves kor betöltése előtt elhunynak, és természetesen őket is mind figyelembe veszik a születéskor várható átlagos élettartam becslése során. Éppen ezért a 65 éves kort megérők körében lényegesen magasabb a várható élettartam: 2016-ban egy 65 éves nő még 19 életévre számíthatott átlagosan, míg egy 65 éves férfi előtt várhatóan még 15 év állt. (Az egészségügy fejlődése és a javuló életszínvonal révén ráadásul ezek az értékek emelkedő trendet mutatnak.) Ugyan az utóbbi 30 évben a nyugdíjkorhatár is sokat emelkedett (a nőké 10 évet, a férfiaké 5-öt), mégis azt látjuk, hogy a korhatár még csak meg sem közelíti a várható élettartamot.

Ebben a helyzetben két megoldás van: állami részről a nyugdíjrendszer teljes újragondolása, árnyalása. Bár a portál nem tér rá ki, de a digitalizáció, az ipari és szolgáltató szektoron belüli automatizáció kiváltotta részben a munkaerőszükségletet, így a "robotok" adóztatása is megoldást jelenthet. Ahogy az is, ha felosztó-kirovó elv helyett egy másikat alkalmaznak: például Norvégiában egy állami befektetési alap hozama fedezi a ráfordításokat.

A másik megoldással egyénileg lehet élni: az elöregedő társadalom esetében az a reális hozzáállás az, ha idős éveink megtervezésekor mindenki úgy számol, hogy a korhatár alakulásától függetlenül akár még évtizedekig kell majd gondoskodnia a saját megélhetéséről. Nagyon sokan lesznek azok, akik 70 éves nyugdíjkorhatár esetén is 20-25 évet töltenek el nyugdíjban. Ez idő alatt pedig nem mindegy, hogy kizárólag az állami nyugdíjból kell majd megélnünk, vagy addigra már valamilyen más módon is bebiztosítottuk az anyagi helyzetünket.

Mint a Bankmonitor írja, a legfrissebb felmérések szerint a magyar emberek átlagosan kb. havi 20-30 000 forintot tesznek félre a nyugdíjmegtakarításaik keretein belül. Természetesen minél korábban kezdi valaki a megtakarítást, annál annál több pénzből gazdálkodhat majd idős korában. Aki 30 éves korban kezdi, akár 26 millió forint is összegyűlhet egy nyugdíjcélú megtakarításban. Ellenben akik 50 éves korukig halogatják ezt a projektet, nekik csak 8 millió forintjuk lesz idős éveikre. Ha feltételezzük, hogy ezeket az összegeket 20 évre kell majd elosztani, akkor a korán ébredőknek havi 109 000 forint lesz a nyugdíjkiegészítésük, míg azoknak, akik ezt később halasztották, alig havi 34 000 forint.