Egész Európában nehezebb lett a családi gondozást végzők helyzete a járvány hatására – erről jelent meg a Debreceni Egyetem Egészségügyi Karán oktató Patyán László tanulmánya, amit a Népszava idéz. Az összegzésből kiderült, hogy Magyarországon több százezer emberről van szó. Ebbe a körbe tartoznak mindazok, akik a munkájuk mellett vagy azt feladva gondozzák fogyatékossággal élő, beteg vagy idős családtagjukat.
A tanulmány szerint Magyarországon nem lett sem a politikai, sem a köznapi beszédben kiemelt kérdés a beteg, többnyire idős családtagjukat gondozók helyzete. Az ellátás nélkül maradó nyugdíjasokkal látszólag sokat foglalkozott a kormánypropaganda és a média, de szinte kizárólag a gondozásra szorulók oldaláról közelítve a kérdéshez. A gondozók ápolási díjának még a járványt megelőzően kiharcolt reformja nem vonatkozik erre a körre, csak a gyermeküket ápolókra. Aki idős szüleit gondozza, az vagy semmilyen segítséget nem kap, vagy csak nagyon keveset.
Ez a fajta gondozás az ellátórendszert tehermentesíti, biztonságot nyújt az időseknek, ami figyelembe kellene venni a gondozók munkájának elismerésekor, hiszen az agyonhajszolt, többnyire elszigetelten élő gondozó családtagoknak nincs erejük lobbizni magukért. Sokkal több információval, technikai eszközzel kellene könnyíteni a munkájukat, civil szervezeteik segítségével csak nekik szóló programokat kellene kidolgozni. Mindenekelőtt azonban Magyarországon is vizsgálatokat kell kezdeni a családi gondozók helyzetének, szegénységkockázatainak mérésére.