A nyugdíjtörvény alapján a szolgálati időt főszabályként a társadalombiztosítási igazgatási szervek nyilvántartása alapján kell számításba venni. E nyilvántartások alapján nem igazolt szolgálati időket - ha jogszabály másként nem rendelkezik - abban az esetben kell figyelembe venni, ha azokat az igénylő
- a foglalkoztató által kiállított egykorú eredeti okirattal (igazolással), vagy
- a foglalkoztató eredeti nyilvántartásai alapján kiállított igazolással, vagy
- egyéb hitelt érdemlő módon
bizonyítja. Utóbbi körbe tartozik a tanúk által történő igazolás is - figyelmeztet a portálon Széles Imre tb-szakértő.
A tényállás tanúk által történő tisztázását egyébként az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény 62. paragrafusa is lehetővé teszi. Az említett szakasz rögzíti, hogy a hatósági eljárásban minden olyan bizonyíték felhasználható, amely a tényállás tisztázására alkalmas (ide nem értve a hatóság által jogszabálysértéssel megszerzett bizonyítékot). Emellett a hatóság számára megengedi, hogy szabadon választhassa meg a bizonyítás módját, és a rendelkezésre álló bizonyítékokat szabad meggyőződése szerint értékelje.
Nyugdíj-biztosítási ügyekben a szolgálati idő és a korkedvezményre jogosító idő igazolására, illetve az együttélés bizonyítására szoktak elsődlegesen bevonni tanúkat, de sor kerülhet tanúmeghallgatásra az életvitelszerűen Magyarországon tartózkodás vizsgálata során is.
Képünk forrása: Unsplash