Számos oka lehet annak, ha valaki elhalasztja a nyugdíjazás időpontját: a legtöbb esetben ilyen ok az, hogy a személy folytatni akarja még a munkát, akár változatlan feltételekkel, például továbbra is teljes munkaidőben.

Ennek a szándéknak a későbbi nyugdíj összege szempontjából kedvező hatása lehet, mivel így a korhatár betöltésekor már meglévő szolgálati idő tovább növekszik, akár több évvel is - olvasható a szakportálon.

Szolgálati idő ugyanis az életkortól függetlenül mindaddig szerezhető, amíg az öregségi nyugdíj megállapítása nem történik meg.

(Nyugdíjasként végzett munka esetén azonban már nem szerezhető további szolgálati idő, mert ekkor már nem történik járulék fizetés.)

A szolgálati idő hossza a nyugdíj összegére jelentős hatással van, ezért érdemes minél több szolgálati idő évet szerezni.  A nyugdíj összege függ azoktól a tényezőktől is, amelyek a nyugdíj megállapítás időpontjában, évében vannak érvényben, különösen az adott évre vonatkozó valorizációs szorzók nagyságrendjétől.

Így tehát más lehet a nyugdíj összege a korhatár betöltése időpontjában megállapítva, illetve egy ezt követő, akár évekkel későbbi időpontban.

Mivel a nyugdíjigény visszamenőleg legfeljebb csak hat hónapra érvényesíthető, ennél korábbra már nem lehet megoldani azt, hogy ha a korábbi időponttól igényelt nyugdíj összege magasabb lenne bármilyen oknál fogva (például részmunkaidőre való áttérés miatt) a korhatár utáni nyugdíj összegénél, ez a magasabb összegű nyugdíj kerüljön folyósításra.

A nyugdíj folyósítás nélküli megállapítása, azaz rögzítése azonban megoldja ezt a helyzetet.

A törvény tartalmazza azt a lehetőséget, mely szerint, aki betöltötte a reá irányadó nyugdíj korhatárt, és eddig az időpontig legalább húsz év szolgálati időt szerzett, tehát már jogosult az öregségi teljes nyugdíjra, kérheti öregségi nyugdíja összegének folyósítás nélküli megállapítását. azaz rögzítését. Ez a megállapítás a szeptember 1-jétől hatályos szabályozás szerint az öregségi nyugdíj korhatár betöltésének napjára kérhető.

Korábban ez az időpont, a korhatár betöltésének napja nem szerepelt a jogszabályban, a módosítással azonban teljesen egyértelművé vált a nyugdíj rögzítés célja.

Amennyiben ugyanis az érintett személy a korhatár betöltését követően tovább dolgozik úgy, hogy legalább 365 naptári napra szolgálati időt szerez, és ez alatt az idő alatt nem kéri a nyugdíj folyósítását, a tényleges nyugdíjba menetel idején választhatja a számára kedvezőbb nyugdíjat a korhatár betöltésére kiszámított és az éves nyugdíj emelésekkel növelt nyugdíj illetve a tényleges nyugdíjba vonuláskor kiszámított összegű nyugdíj közül.

Ily módon veszteség nem érheti nevezettet a későbbi tényleges nyugdíjba vonulás miatt, mert a nyugdíj összege legalább akkora lesz, mint az a legkorábbi időpontban, a korhatár elérésekor lett volna (természetesen az éves emelésekkel megnövelve), de ha a későbbi időpont szerinti nyugdíj ennél magasabb lenne, ez kerül majd folyósításra.

A nyugdíj rögzítését kérő személy nem minősül nyugdíjasnak, ezért szerezhet további szolgálati időt.

Nem élhet a nyugdíj rögzítés lehetőségével az,

  • aki a nyugdíj korhatár betöltésétől a tényleges nyugdíjba vonulás időpontjáig tartó idő legalább fele része alatt özvegyi nyugdíjban (állandó özvegyi nyugdíjban) részesült.
  • Aki a korhatár betöltésekor még csak öregségi résznyugdíjra jogosult, tehát húsz év szolgálati idővel nem, de legalább tizenöt év szolgálati idővel már rendelkező személy sem a szolgálati idő rövidsége miatt.
  • A nők negyven év jogosultsági idővel történő kedvezményes nyugellátását igénybe vevő hölgy pedig azért nem élhet ezzel, mert a korhatárt ez a hölgy még nem érte el a kedvezményes nyugellátás megállapításakor.