Magyarország ismét a változások trendjét meghatározó állammá válhat Kelet-Közép-Európában. Ahogy 1989-ben a rendszerváltás idején az első volt, amely elhagyta a szovjet blokkot, feladta a kommunizmust és a liberális demokrácia mellett döntött, most az első olyan európai ország lehet, amely eltávolítja magát a liberális demokráciától - írja a konzervatív Washington Post publicistája, a Fareed Zakaria.

Új rendszert vezethet be, amelynek legpontosabb mintája Vlagyimir Putyin államfő Oroszországa, de akadnak követői más országokban is. Ha félretesszük Orbán Viktor magyar kormányfő hétvégi furcsa listáját - a gazdasági siker példájaként említette Oroszország mellett Törökországot, Kínát, Szingapúrt és Indiát  -, akkor oda lyukadhatunk ki, hogy az alapvevő modell a putyini Oroszország. Orbán törvénybe iktatta és végrehajtotta a putyinizmus magyar változatát.

Átváltozás

Putyin kemény, okos, hozzáértő menedzserként lépett hatalomra Oroszországban 2000-ben. Olyan valakiként jelent meg, mint aki kivezeti országát a Jelcin-éra alatt kialakult belpolitikai káoszból, gazdasági stagnálásból és az 1998-as pénzügyi csődből. Integrálni akarta Oroszországot a világgazdaságba, javítani akarta kapcsolatait a Nyugattal és Washington segítségét kérte ahhoz, hogy végre belépjenek a Világkereskedelmi Szervezetbe.

Még a NATO-tagság lehetősége is felmerült. Putyin környezetében a nyugati liberalizmus, a szabad piac és kereskedelem működését jól ismerő technokraták dolgoztak. Az új orosz vezető négyszeresére növekvő olajáraknak köszönhető exportbevételekre alapozva helyreállította a rendet, ám idővel elnyomó politikai, gazdasági rendszer épült ki, szociális kontrollal, amely biztosította az elnök hatalmának fennmaradását.

Putyinizmus

Az elmúlt években azonban erősödött a vele szembeni ellenállás - ami különösen jól látszott a 2011-es parlamenti választáson -, ezért Putyin úgy látta, többre van szükség a puszta erőnél, amivel elsöpri az útból ellenfeleit. Kell egy ideológia, amely megindokolja, miért van rá szükség az ország élén. Ez lett a putyinizmus, amelynek alapelemei a nacionalizmus, a valláselvűség, a szociális konzervativizmus, az államkapitalizmus és a kormány uralma a média felett.

Ezek mindegyike így vagy úgy szemben áll a modern nyugati értékekkel: a személyiségi jogok érvényesítésével, a toleranciával, a kozmopolitizmussal. Nem az új ideológia teremtette meg Putyin népszerűségét - korábban is népszerű volt -, hanem ez segített elfogadottságának fenntartásában.

Elszigetelt olajköztársaság

Ha szétnézünk a világban számos vezetőt láthatunk, aki Putyin nyomdokain jár. Recep Tayyip Erdogan török miniszterelnök elmozdult reformista programjától egy szociálisan konzervatív, iszlamista, erősen nacionalista irányba. Akárcsak Orbán a reklámadóval, amely a csődbe taszíthatja Magyarország egyetlen nagy független tévécsatornáját, ő is ügyes trükkökkel korlátozza a médiát. Európa számos ultrakonzervatív vezetője a francia Marine Le Pentól a holland Geert Wildersen át a brit Nigel Farange-ig nyíltan csodálja azt, amit Putyin képvisel.

A putyinizmus sikere nagyrészt azon múlik majd, hogy hova jut Oroszország Putyin vezetése alatt. Ha győz Ukrajnában, rászorítja a szomszédos országot, hogy Moszkvához forduljon segítségért súlyos válságában, az az ő kezére játszana. Ha azonban Ukrajna sikeressé tud válni Moszkva ernyőjén kívül és az orosz gazdaság tovább gyengül, akkor Putyin gyorsan egy a világgazdaságtól elszigetelt szibériai olajállam élén találhatja magát.

Ébresztő!

Az USA visszahúzódása a világ vezető hatalmának szerepéből részben azzal a következménnyel járt, hogy visszaszorult a politikai és gazdaság szabadság eszméje is. A politológusok a demokrácia visszarendeződéséről beszélnek, ami alatt azt értik, hogy a nemrégiben kialakult demokratikus államokban erodálódnak a liberális intézmények. Másként fogalmazva ezek az országok visszaesnek autoritáriánizmus bűnébe - kezdi a hét végi Orbán-beszédre reagáló szerkesztőségi cikkét a Wall Street Journal (WSJ).

Magyarország lassú átalakulása puha autoritárius állammá Európa peremén jelentkező, provinciális problémának tűnhet Washington és Brüsszel szemében. Ugyanakkor Orbán Viktor magyar kormányfő nyílt szembefordulása a liberalizmussal arra figyelmeztet, hogy a szabad társadalom és a szabad piac elvének határozottabb védelemre van szüksége. A Nyugat elkényelmesedett a hidegháború megnyerése után: úgy gondolta a liberalizmus végleg győzött.

Az autoritáriánizmus azonban nem múlt ki, csak visszaszorult, hogy azonnal előre lépjen, ha ehhez teret engednek neki. Nyugat-Európának jobb mintát kellene nyújtania a szabad társadalom működésére, gazdaságának újra növekednie kellene, hogy elejét vegye az autoritárius tendenciák megerősödésének. Az Egyesült Államok elnökének a szabad világ vezetőjeként hitet kellene tennie a liberalizmus elve mellett. Ha ő nem lépi meg ezt, akkor a 2016-os elnökválasztás jelöltségére pályázó politikusoknak kellene ezt megtenniük - véli a WSJ.