2024. március 31-ig létrejön Magyarországon egy 22 darab irányítási funkciókkal felruházott és integrált betegutakkal rendelkező megyei egészségügyi ellátó rendszer, melyben 53 darab irányító funkcióval felruházott kórház vesz részt, jelenleg egyébként 94 intézmény van jelen a hazai betegellátásban - derül ki az Országos Kórházi Főigazgatóság (OKFŐ) által készített tanulmányból, amit a Magyar Orvosi Kamara hozott nyilvánosságra.

Ezek mellett az ellátórendszer szerves része lesz a nem megyei szinten működő országos gyógyintézetek (7 darab) és társgyógyintézeteik (5 darab). Valamint a hasonlóan (6 darab) irányítási jogosultsággal nem rendelkező megyei intézmény és egy irányítási jogkörrel nem rendelkező budapesti klinikai központ is.

Kép: Napi.hu

 

 

Magyarország 2022 novembere óta rendelkezik az Európai Bizottság által hivatalosan elfogadott, a Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköz (a továbbiakban RRF) forrásainak majdani felhasználását bemutató hivatalos tervdokumentummal. Mint írják: a tervezési jelentés célja, az OKFŐ fenntartásában működő, közfinanszírozott szakellátásokat nyújtó intézményrendszer megerősítése az Európai Bizottság, a Belügyminisztérium és az ágazati stratégia által meghatározott szempontok szerint.

Mindenkit érint az irányítási modellváltás

Az intézményi integrációs és irányítási modellváltás, a megyei és budapesti közfinanszírozott járó- és fekvőbeteg ellátást végző egészségügyi ellátórendszer valamennyi szakellátási szintjét érinti.

Az OKFŐ a reform intézkedéssel érintett intézmények betegellátásban betöltött szerepének megfelelően akarja fejleszteni a megyei szintű integrált betegutakhoz tartozó rendelkezésre álló kubatúrát, az eszközparkot, valamint humánerőforrás kapacitásokat is.

Az ágazatirányítás tizenegy pontban foglalta össze a legfontosabb feladatokat, amelyek kórházakra és a járóbeteg ellátásra vonatkoznak:

  1. Valós szükséglet alapú ellátásszervezés, szabályozott és integrált betegutak kialakítása;
  2. Egyenlő hozzáférés javítása az egészségügyi szolgáltatásokhoz;
  3. Az intézmények egységes szemlélettel történő és módszertan szerinti működtetése, irányítása és fejlesztése;
  4. Az OKFŐ által fenntartott kórházak és a kórházakhoz integrált járóbeteg intézmények infrastrukturális körülményeinek és műszerezettségének javítása az akadálymentesítési szempontok érvényesítésével;
  5. A járóbeteg-szakellátás megerősítésével a kórházak fekvőbeteg kapacitásainak tehermentesítése az ambulánsan is ellátható betegektől;
  6. A lakosság, mint munkavállaló munkaerő-piaci esélyeinek javítása a munkavégző képesség gyors helyreállításával, a betegségek és fogyatékosságok megelőzésével és korai felismerésével;
  7. A definitív ellátások – azaz a befejezett, további progresszív ellátást nem igénylő kezelések – biztosítása minél alacsonyabb progresszivitási szinten, ezek ellátási arányának növelése, a betegelégedettség és betegbiztonság javítása a betegterhek csökkentése mellett;
  8. Az egészségügyi ellátások minőségének fejlesztése a lakossági szükségletekhez alkalmazkodva, az ellátáshoz való hozzáférés javítása;
  9. A járóbeteg-szakellátásban új, korszerű eljárások támogatása, a meglévő ellátások szolgáltatási minőségének javítása, például kúraszerű ellátás (reumatológiai, fül-orr-gégészeti, neurológiai betegségek) és ambuláns műtéti eljárások (általános sebészet, nőgyógyászat, urológia, szemészet, bőrgyógyászat, ortopédia területén) magasabb arányának kialakítása a járóbeteg-szakellátásban;
  10. A fejlesztések révén a szakmai együttműködés (kooperáció és koordináció) erősítése; a szervezett és szabályozott betegutak kialakítása az alapellátás, a járóbeteg-szakellátás, illetve az aktív és a rehabilitációs fekvőbeteg-szakellátások közötti koordinációval;
  11. A fekvőbeteg ellátás magasabb progresszivitású szintjén jelentkező költségesebb betegforgalom csökkentése, kiváltásának elősegítése.

A tanulmányban az első mérföldkövet 2023. június 30-ig az integrált betegúttal érintett megyei rendszerek kialakításának megtervezése jelenti. 

A következő mérföldkő pedig jövő év márciusa lesz, amikor kialakul a 22 integrált betegúttal érintett megyei rendszer, 18 megyei, illetve 4 budapesti centrumkórház közreműködésével.

 

Mint írják, azért van szükség a reformra, mert Magyarországon még mindig kórházcentrikus egészségügyi ellátórendszer. A betegek gyakran egy egyszerű diagnosztikai vizsgálat miatt, amit ambulánsan el lehetne végezni kórházba kerülnek, illetve egyes betegek kivizsgálását is gyakran kórházi bennfekvés mellett végzik.

Az infrastruktúra fenntartásának magas költsége és a humán erőforrások miatt az ellátási szintek optimalizálása, a lakosságközeli, definitív alapellátás és járóbeteg-szakellátás megerősítése szükséges.

Gondok az alapellátásban

A jelentés kitér arra is, hogy 2023. februárjában a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) által nyilvántartott adatok szerint a 6443 háziorvosi praxis közül 691 vagyis 11 százalék volt betöltetlen, összesen 516 településen. 2019-ben a KSH adatai szerint 6549 praxis volt, az üres háziorvosi praxisok száma 536, még akkor a 10 százalékot sem érte el. A jelenlegi orvoshiány leginkább a vegyes körzeteket érinti, itt minden ötödik praxis üres. 2023 év elején 128 iskolaorvosi státuszok közel 15 százaléka, a 4108 fogorvosi körzetből 231, a 9968 védőnői körzetből 6,9 százalék volt betöltetlen.

Nem javulnak a demográfiai mutatók

Az Eurostat adatai szerint évente a magyarországi a megelőzhető okok miatti halálozási arányszám százezer lakos esetében 315, az uniós átlag 173 haláleset. A magyarországi halálesetek mintegy feléért az életmóddal összefüggő kockázati tényezők felelősek.

2019-ben az összes haláleset

  • 25 százaléka táplálkozási kockázatoknak volt tulajdonítható;
  • 21 százaléka a dohányzással volt összefüggésben;
  • az alkoholfogyasztás a halálokok 7 százalékáért;
  • a mozgásszegény életmód pedig 2 százalékáért volt felelős.

Töredezett a rendszer

Magyarországon az egyes földrajzi területek között a lakosság egészségügyi ellátásában jelentős különbségek vannak. Egyes megyékben kisebb az elérhető szakellátások mértéke, komplexitása, mint másokban, illetve különbségek megyéken belül is jelentkezhetnek.

A járóbeteg-szakellátás 80 százalékát vidéken a klinikai központok, az irányító megyei intézmények és irányított kórházak végzik, tehát a lakosságközeli ellátások jelentős része most még a kórházakban centralizálódik.

A terület ellátásáért felelős kórháztól szervezetileg függetlenül működő területi szakrendelői hálózat napjainkban csupán Budapesten és Pest megyében maradt fenn.

Az integrált ellátásszervezési modell elsődleges célja olyan ellátórendszer kialakítása, amelyben a jelenlegi, gyakorta alacsony hatékonysággal működő ellátás helyett egy jóval hatékonyabb és eredményesebb ellátásszervezési gyakorlat jöhet létre az ország minden megyéjében és Budapesten egységes ellátásszervezési, irányítási és szervezeti integrációs alapelvek és módszertan szerint.

A megyei kórházak rendszerében a hazai kórházi orvosok 30 százaléka, a szakdolgozók 32 százaléka dolgozik.

A budapesti általános és centrumkórházak rendszerében pedig a hazai kórházi orvosok 20 százalékát, és a hazai szakdolgozók 15 százalékát foglalkoztatják.

Jelenleg harminc kórházban foglalkoztatják az orvosok 83 százalékát, és a szakdolgozók 67 százalékát. E kórházak mindegyikében 200 feletti a foglalkoztatott orvosok száma.

Az orvosok a rendszer legköltségesebb elemei

A hazai egészségügyi közellátási rendszer jelenlegi legköltségesebb eleme az orvosi munkaerő.

A NEAK által a teljes közellátási egészségügyi rendszer orvosi bérkiegészítésre kifizetett „céltartalék” kasszakeret 2023-ban nagyobb, mint amit a NEAK a teljes aktív kórházi ellátás fenntartására fordít.

Az OKFŐ szerint a helyzetben átfogó strukturális módosításra van szükség. Ennek bevezető lépése lesz az integrált betegúttal érintett megyei rendszerek kialakítására, amelyek egységes ellátásszervezéssel, az irányítási struktúra átalakításával, a hatáskörök átrendezésével növelik az ellátórendszer hatékonyságát, a betegek egészségügyi ellátáshoz való hozzáférését.