Alig száradt meg a tinta az ellenzéki összefogást létrehozó pártok megállapodásán, máris brutális negatív kampány indult ellenük - utal a Civil Összefogás Fórum (CÖF) bohócos plakátjaira Kester Eddy, a Financial Times szakírója a Kelet-Közép-Európára specializálódott bne hírportálon megjelent cikkében. Ez a fajta propaganda része a modern politikai választási küzdelemnek, kivéve azt a körülményt, hogy az ellenzéki szövetségnek alig van lehetősége hasonló válaszra. Semmit sem tudnak felmutatni az óriásposzterekkel szemben.

Az év elején összeállt összefogásnak jóval kevesebb pénze van, de ami még ennél is fontosabb, állításuk szerint a kampányszabályozás, amelyet az Orbán Viktor vezette kormánypárt folyamatosan módosít, számottevően korlátozza a politikai pártokat, hogy eljuttassák üzenetüket a választókhoz. Például a köztévé a kampány 50 napja alatt mindössze nyolc órát szán politikai hirdetésekre, a kereskedelmi tévék pedig nem kérhetnek pénzt ezekért.

Papíron jól néz ki

A kormány álláspontja szerint az új szabályok célja, hogy visszaszorítsák a pénz szerepét a politikai kampányban - tudta meg a bne Kumin Ferenctől, a kormány illetékes szóvivőjétől. Papíron mindez jól néz ki, ám az ellenzék szerint színjáték, miután az állami média a kormány propagandagépezeteként működik. A Fidesznek nincs szüksége hirdetésekre.

További változtatás, hogy tilos politikai hirdetéseket elhelyezni a főutak melletti lámpaoszlopokra, fákra vagy hirdetőhelyekre. Ennek tükrében a külső szemlélő nehezen érti, hogyan kerülhettek ki az ellenzéki vezetőket lejárató óriásplakátok mindenfelé. A válasz az, hogy ezeket nem egy politikai párt, hanem egy civil szervezet finanszírozza. A CÖF elvileg független szereplő a politikai porondon, ám számos kormánypárti tömegtüntetést szervezett. A plakátrakási tilalom nem vonatkozik a civil szervezetekre.

A csalás tankönyvi esete

Az ellenzék nem csupán a propaganda lehetőségei miatt véli úgy, hogy a választási rendszer a kormánypárt felé lejt. A részvételük nélkül, egyoldalúan elfogadott választási törvény számos szabálya a Fidesznek kedvez. Nőtt az egyéni mandátumok súlya, ami mindig a legnagyobb pártnak jó, és a baloldali szavazókat háttérbe szorító módon alakították át a választási körzeteket. Utóbbiról Szigetvári Viktor, az Együtt-PM képviselője azt mondta a bne-nek, hogy a választási csalásokról szóló tankönyv első oldalán kellene szerepelnie.

A kormány azzal érvel az új rendszer mellett, hogy 386-ról 199-re csökkentették a parlamenti képviselők létszámát - az előbbi túl nagy volt egy tízmilliós országhoz -, megszüntették a körzetek választói létszáma közti óriási különbségeket, így minden szavazat ugyanannyit ér. Végül más országok, például Nagy-Britannia egyértelműen az első mindent visz típusú szavazási rendszert alkalmaz.

Frankenstein?

Kim Lane Scheppele, a Princetown Egyetem alkotmányjogi szakértője, aki jól ismeri a magyar szisztéma részleeit, elismeri, hogy annak minden eleme megtalálható más demokratikus országok választási rendszerében. Ugyanakkor szerinte nem kérdés, hogy az egész csomag a jelenlegi politikai környezetben összességében erősen a Fidesz javára billenti el az esélyeket. A modellszámítások azt bizonyítják, hogy ha az ellenzék és a jelenlegi kormánypárt 40-40 százalékos támogatottságot szerezne, akkor a Fidesz 10-zel több képviselőhöz jutna a parlamentben.

Ez azonban jelenleg akadémikus kérdés, ugyanis az országot vezető politikai erő akkora fölénnyel vezet a közvélemény-kutatások szerint, hogy csak az a kérdés: megőrzi-e kétharmados előnyét vagy be kell érnie egyszerű többséggel. Megdöbbentő teljesítmény Orbán Viktor kormányfőtől, hogy miközben a gazdaság vergődik - csak az elmúlt év második fele óta tud felmutatni némi növekedést -, illetve miközben óriási politikai botrányok rázták meg az országot, mégis nyerésre áll.

Trükkök sora

Tóth Csaba, a liberális irányultságúnak tartott Republikon Intézet igazgatója a másfél éve útjára indított rezsicsökkentésekkel indokolja a választói támogatás fennmaradását. Ez ugyan elsősorban a legjobban kereső háztartásokat segíti, ám ezzel együtt javítja minden család anyagi helyzetét, annak ellenére, hogy a gazdaság teljesítménye ezt nem indokolná.

Eközben az ellenzék nehézkesen hozta tető alá azt az összefogást, amely szükséges ahhoz, hogy az új választási rendszerben esélyes kihívója legyen a Fidesznek. Végül, de nem utolsósorban Tóth felhívja a figyelmet az erőforrás-különbségekre. A kormánypárt kétharmados többsége megmutatkozik a finanszírozás és a médiamegjelenés felborulásában, továbbá a választási rendszer manipulálásában is. Végső soron ennek eredményeként a választás szabad, de nem korrekt lesz.