Európai baloldali és liberális politikusok, illetve értelmiségiek sokat fecsegnek Orbán Viktorról. Kedvenc minősítésük a magyar miniszterelnökről, hogy autoritáriánus, autokrata, sőt diktatórikus módon gyakorolja a hatalmat, majd miután ezt megállapítják elégedetten gratulálnak maguknak, hogy jól megmondták a véleményüket - kezdi pikírt megjegyzéssel cikkét Fischer Tibor a brit konzervatív spectator.co.uk portálon.
Be lehet szólni
A szerző néhány hónapja Budapesten járt, és a repülőtérről befelé utazva a városba látta azokat az óriásplakátokat, amelyek Orbánt és Mészáros Lőrinc milliárdost, felcsúti polgármestert ábrázolják azzal a váddal, miszerint lopnak. Fischer ennek alapján úgy véli, elég gyenge autokrácia az, ahol ilyen plakátok áraszthatják el az utcákat.
Ugyanez a véleménye Simicska Lajos nagyvállalkozó elhíresült g-napjairól. Orbán volt szövetségese a sajtóban széles körben olvasható nyilatkozatokban, illetve legutóbb feliratokon használhatta az egyik legdurvább jelzőt, amellyel a magyar nyelvben illethetnek valakit. És nem vitte el a rendőrség (az ok egyszerű: saját plakátjait festette le - a szerk.)
Van ellenzék, de milyen?
A Specatator szerzője vitatja Paul Lendvai magyar származású osztrák újságíró Orbánról szóló, angolul nemrégen megjelent könyvének azt a megállapítását, miszerint Magyarország miniszterelnökének vitathatatlan és korlátlan hatalma lenne az országban. Ez nem igaz: van politikai ellenzék, vannak bíróságok, amelyek a kormány ellen dönthetnek, vannak választások és - ahogy azt akár az utcán is láthatjuk - rengeteg bírálatot fogalmaznak meg vele, kormányával és környezetével szemben.
Lendvai könyvében azt írja, hogy Orbán pártja a 2010-es választásokon szerzett olyan felhatalmazást, abszolút többséget a parlamentben, amelynek birtokában a kormányfő kiépíthette rendszerét. A Spectator publicistája azonban nem győzi hangsúlyozni, hogy Magyarországon van ellenzék, csak éppen szerinte nem túl jól látja el a feladatát.
Ugyanez a véleménye arról, hogy Orbánt szélsójobboldalinak bélyegzik, miközben egyebek mellett az elmúlt nyolc évre esik a Saul fia című film elkészítése. Sokan tartják Vlagyimir Putyin orosz elnök pincsikutyájának is, pedig a Nyugat sem kelt Ukrajna védelmére, amikor az oroszok három éve elcsatolták az ország területének egy részét. Orbán csak üzletel Putyinnal, ahogy bármely más ország vezetője teheti.
Sértegetések háborúja
Magyarországgal az a baj - véli Fischer -, hogy végletes ellentét feszül az Orbán Viktor vezette Fidesz-kormány és az ellenzék között. Kölcsönös sértegetésekkel vívott polgárháború zajlik a felek között. Felnőttekhez illő politikai vitát alig hallani, mindenki csak mondja a magáét. Nem kétséges, hogy eközben egyesek egyenlőségjelet tesznek a kormányfő és a zsarnok Caligula császár közé, miközben úgy tűnik, Orbán már amögött is Soros Györgyöt látja, ha a madarak a kertjébe piszkítanak.
Fischer ismer számos olyan Fidesz-támogatót, aki nem igazán boldog attól, amit tapasztal. Sokaknak elegük van a gazdag miniszterek arroganciájából és a politikai többség gőgös viselkedéséből. Mindez erodálja Orbán hitelét. Ugyanakkor nagyon úgy néz ki, hogy jövőre nyer a parlamenti választásokon, és ha kitölti a mandátumát, ő lesz a magyar történelem leghosszabban szolgáló miniszterelnöke.
Éppen ezért az EU jól teszi, ha felkészül a vele folytatott iszapbirkózás folytatására. És persze továbbra is hallgathatjuk majd azokat a hangokat, amelyek arról szólnak, hogy Orbán megeszi reggelire a demokráciát - fejezi be az indításhoz hasonló pikírt megjegyzéssel cikkét a Spectator publicistája.
(A nyitókép forrása: Szabó Dániel, Napi.hu)