Egyre több helyről hallani az utóbbi napokban, hogy amennyiben nem sikerül az Orbán-kormánynak megállapodnia az Európai Bizottsággal, nem lesz más választása, mint a Nemzetközi Valutaalaphoz (IMF) fordulni hitelért – írja az Mfor.

A kérdés valószínűleg magát a Fideszt is megosztja, hiszen Varga Mihály 2012-ben – akkor még az egyes nemzetközi pénzügyi szervezetekkel való kapcsolattartásért felelős tárca nélküli miniszterként – a Budapesti Corvinus Egyetem tanévnyitó ünnepi szenátusülésén kijelentette: „nem úszható meg az IMF-hitel, a valutaalap-program. Ettől a lehetőségtől pedig nem félni kell, hanem okosan használni, hogy a magyar gazdaság szerkezetét javítsuk” – hívja fel a figyelmet a lap.

Tíz hónappal később pedig Orbán Viktor miniszterelnök román Digi 24 nevű tévécsatorna 2013. július végi „Diplomata-útlevél” című műsorában azt mondta, „az IMF-fel az a gond, hogy a – piaci hitelezőkkel ellentétben – feltételekhez köti a hitelnyújtást, amely ellehetetleníti a saját gazdaságpolitikát”.

A Magyar Nemzet 2010-ben azt írta, „a Valutaalap a nyugdíjak csökkentését, a nyugdíjkorhatár-emelését, a családi pótlék csökkentését, a személyi jövedelemadó-emelését, privatizációt, az utazási kedvezmények csökkentését, bürokrácialeépítést, általános, értékalapú ingatlanadót, az önkormányzatok kiadásainak csökkentését és a bankadó eltörlését kéri a kormánytól”. Az Index.hu értékelése szerint mindez "nem tűnt valós elvárásnak, sokkal inkább alkalmasnak az IMF elleni hangulatkeltésre. A Valutaalap a korábbi, 2008-2009-es tárgyalásain sem fogalmazott meg egy pakkban ennyi és ilyen kemény feltételt."

A Gyurcsány-kormány a 2008 őszén kirobbant világválság miatt fordult a valutaalaphoz, és a megállapodás értelmében végül összesen 20 milliárd eurós hitelkeretet szavaztak meg Magyarországnak: 11,9 milliárd eurót az Európai Bizottság, 6,5 milliárdot az IMF, 1 milliárdot pedig a Világbank. Ebből végül összesen 14,2 milliárd eurót hívtunk le (vagyis a kért összeg mintegy 70 százalékát), amely már az Orbán-kormány ideje alatt futott ki, az utolsó részlet 2016 áprilisában törlesztődött.

Annyira mégsem korlátolt, de talán nem is szükséges

Orbán 2012-ben azzal határolódott el az IMF-hitel lehetőségétől, hogy a valutaalap követeléseit tartalmazó „lista hosszú, a sajtóban olvasható, a nyugdíjak csökkentésétől kezdve, a bürokrácia leépítésén át, a bankadó megszüntetésén keresztül a bankoknak juttatandó pénzösszegig minden szerepel benne, ami nem érdeke Magyarországnak, ezért a frakcióülés arra az álláspontra helyezkedett – én személyesen is ezzel a véleménnyel értek egyet, hogy ezen az áron, így nem.”

A Mfor azonban leszögezi, a valutaalap rendszerint konkrét makrogazdasági számokat szerepeltet az elvárásai között, azt pedig már a kormányra bízza, milyen eszközökkel éri el, hogy az ország megfeleljen a feltételeknek. Az IMF inkább szigorú gazdasági elvárásokat fogalmaz meg a hitelbiztosítás előkövetelményeként, míg az Európai Bizottság inkább politikai követelésekkel áll elő a finanszírozásáért cserébe.

A lap azzal kevésbé foglalkozik, hogy mekkora esély lehet erre. Egyelőre a kormány és az Európai Bizottság a jogállamisági eljárásánál valószínűnek tűnik megegyezés. Brüsszel ugyan a magyar kohéziós források 65 százalékának felfüggesztését javasolja, ami 3000 milliárd forintos veszteséget jelent. Azonban annyi kiskaput hagy, hogy az Európai Tanácsnál azt kérik, hogy a kormány által a korrupció visszaszorítása, a jogállamisági helyreállítása kapcsán ígért törvénymódosítások gyakorlati alkalmazását is megvizsgálják.

Ez azt jelentheti, hogy ha kellő garanciákat mutat be a kormány, akkor akár elérhetővé válhat szinte a teljes keret a hétéves költségvetésből. Gond akkor lehet, ha az Európai Bizottságnak az intézkedések mégsem felelnek meg, az Európai Tanács pedig megvonja a forrásokat. De ha az eljárás túl sokáig húzódna, akkor a helyreállítási alap teljes hitelkerete – ez 6000 milliárd forintra rúghat – veszhet el.

Tájékoztatás

A cikk „Az új intézményrendszerek kihívásai és az előttünk álló változások az európai integrációban” című projektünk részeként jelent meg az Európai Unió társfinanszírozásával. A kifejtett nézetek és vélemények azonban kizárólag a szerző(k) sajátjai és nem feltétlenül tükrözik az Európai Unió vagy az Európai Bizottság véleményét. Sem a sem az Európai Unió, sem a támogatást nyújtó szervezet nem tehető felelőssé értük.