Régi sztereotípia, hogy a magyar gazdáknak soha semmilyen időjárás nem felel meg, mindig arra panaszkodnak, hogy a termést elvitte az eső, a szárazság, a túl hideg vagy a túl meleg tél. A laikus fotelelemzők alapvetése ugyan rendkívül torz, de a probléma valóban hasonló, és a magyar agráriumban komoly problémák vannak, az időjárási kitettség pedig valóban csak egy ezek közül.

A válság okainak egy része annak tulajdonítható, hogy rosszul vagy egyáltalán nem alkalmazkodtak a termelők az uniós csatlakozás által teremtett megváltozott kihívásokhoz. Nehezen kezelték a szabályozásokat - például a cukorkvótát -, és kevéssé előretervezve használták fel az EU-tól érkező forrásokat. Az államszövetségtől viszont a jövőben egyre kevesebb támogatás érkezik majd, melynek negatív hatásai hamar érezhetők lesznek. Ez pedig azért baj, mert se technikai, se szemléletbeli modernizáció nem volt a mezőgazdaságban - ahogy arról korábban beszámolt már lapunk.

Kapcsolódó

Régiós szinten is versenyképtelenek vagyunk

A GKI is elemzést készített arról, hogyan alakult Magyarország és a környező néhány EU-tagország mezőgazdasági termelése 2002 - 2016 között. A szektor az előző uniós költségvetési ciklusból jelentős támogatásokhoz jutott, melyek némiképp mérsékelték az időjárási viszonyok okozta terméskiesést (öntözés, gépberuházások, új agrotechnikai eljárások), illetve növelték az ágazati jövedelmeket.

A hazánkba érkező EU-s pénzek hatása leginkább 2010 után vált érezhetővé, mivel a támogatások fokozatosan érték el az államszövetség átlagos szintjét 2007 és 2013 között, emiatt 2012 után a vidékfejlesztési támogatások is megugrottak. Ennek köszönhetően némileg csökkent a mezőgazdasági GDP volumenének éves ingadozása, elkezdett közelíteni a 16 éves átlaghoz. A megállapodásoknak megfelelően a magyar agrárium a GDP 1,5 százalékának megfelelő forrást kap.

Nemzetközi összehasonlításban a mezőgazdasági GDP Magyarország esetében alakult a leghektikusabban. A legnagyobb növekedést Szlovákia érte el (80 százalék felett). A leginkább egyenletes termelést Lengyelország tudta megvalósítani, a vizsgált időszakban 100-120 százalék közötti sávban mozgott a mezőgazdasági GDP változása. Románia esetében hektikus volt a mutató értékének alakulása a vizsgált években (-20 és +20 százalék között ingadozott), de 2013-tól már pozitív tartományba került. Látható, hogy Magyarország esetében a leginkább volatilis a mezőgazdasági GDP, vagyis mi vagyunk leginkább kitéve az időjárási (és részben a piaci) változásoknak - állítja a GKI.

Forrás: KSH/GKI

Primőr helyett olcsó búza

Annak, hogy a magyar gazdaság az időjárásnak a leginkább kitett, az egyik oka a termelési struktúra. Az elmúlt 14 évben az extenzív, nagytáblás szántóföldi növénytermesztés tudott növekedni, mivel az uniós csatlakozás után több korlátozást is a nyakába kapott az ágazat. Az egyik ilyen a cukorkvóta: a legnagyobb esést a cukorrépa-termelés produkálta nem meglepő módon.

Emellett a burgonya volumene is jóval alulmúlta a 2002-es szintet. A zöldségek és gyümölcsök termelése az évek során folyamatosan a 2002-2004-es szint körül ingadozott, vagyis nem történt valódi fejlődés az elmúlt években.

A gabonacentrikusság viszont nemcsak az időjárási változások miatt rizikós. Igencsak sebezhetővé teszi a hazai agráriumot, tekintettel az olyan, gyorsan felfejlődő gabonatermelőkre, mint pl. Oroszország és Ukrajna, akiknek a terményei lenyomják a gabonafélék árszintjét. Ezt a negatív hatást a várhatóan mérséklődő EU forrású agrártámogatások nem tudják kompenzálni - mutat rá a kutatóintézet az elemzésben.

Forrás: GKI/KSH

Az állattenyésztéssel is vannak gondok

A magasabb hozzáadott értéket termelő állattenyésztés összességében inkább visszaesett az induló állapothoz képest, és ez egy hosszú távú folyamatnak tűnik az eddigi adatok alapján. A leginkább a sertésszám mérséklődött. Ez részben külső tényezőknek is köszönhető: az EU eleve túltermeléssel küzdött, a 2010-es évek elején pedig előbb állategészségügyi, majd politikai okokból tiltották meg a disznók uniós importját Oroszországban (az ágazatról szóló részletes Napi.hu cikket itt olvashatja). Az elmúlt években a baromfiszám is visszaesett, de ebben a madárinfluenza-járványok is szerepet játszottak.

Bár készültek ágazati stratégiák, illetve forrásokat is rendeltek ezekhez, az eredmény egyelőre elmaradt. Egyedül a szarvasmarha-számban látható trendszerű (az EU tejkvóták megszűnése, valamint a húsmarhákra vonatkozó EU támogatás miatt), illetve a juhok esetében kismértékű növekedés 2002-höz képest.

Forrás: GKI/KSH

Nem vonzó a mezőgazdaság?

A GKI megvizsgálta az alkalmazottak számának alakulását a mezőgazdaságban, mindezt három adatsor alapján (a lakossági megkérdezésen alapuló statisztikákat, a kettős könyvvitelt vezető vállalatok és a minimum 5 fős vállalatok által bevallott foglalkoztatottak adatait elemezték). A szektorban mindhárom foglalkoztatási adat 2002 óta meredeken zuhant egészen a válság (2008) évéig. Ezután viszont, vélhetően a támogatások hatására a foglalkoztatottak száma emelkedésnek indult, de csökkent vagy stagnált az alkalmazottak száma.

A foglalkoztatás növelése elsősorban a közfoglalkoztatás kiterjesztésének köszönhető (látható, hogy 2012-ben és utána ugrott meg a mutató értéke), ami nem valós mezőgazdasági foglalkoztatást takar. Ugyanakkor az egyéni gazdálkodók és a segítő családtagok száma is gyarapodott valamelyest - derül ki a szövegből.

A GKI arra következtet, hogy nem a mezőgazdaság lesz Magyarország húzóágazata a következő években. A főprobléma pedig az lehet, hogy teljesen más szemléletű agrárpolitikára lenne szükség, mint az eddigi irány. Olyan stratégia segíthet, amely tekintettel van az élelmiszeripar és a kiskereskedelem elvárásaira, és amely képes modernizálni (nemcsak technikai értelemben) a hazai agráriumot. Mert eddig a nagy tömegű beáramló EU-forrás nem volt képes jelentősen növelni a mezőgazdaság kibocsátását és jövedelemtermelő képességét, illetve csökkenteni az időjárásnak való kitettségét.

A címlapkép forrása: MTVA/MTI Fotó/Oláh Tibor.