A Bírósági Határozatok Gyűjteményében megjelent határozat szerint egy magánszemély befektetési egységhez kötött életbiztosítást kötött a biztosítóval, majd fél év alatt - részletekben - több tízmillió forintot adott át a függő biztosításközvetítőnek, aki arról eseti díj befizetését nyugtázó értesítést adott neki. (A függő biztosításközvetítő - a köznyelvben ügynök - egy biztosító biztosítási termékeit vagy több biztosító egymással nem versengő biztosítási termékeit közvetíti.) Amikor kiderült, hogy az ügynök nem adta tovább a neki adott pénzt a biztosítónak, visszafizetett az ügyfélnek 200 ezer forintot és közjegyző előtt elismerte, hogy 52 milliót vett át az illetőtől.

A pénze után futó ügyfél beperelte a biztosítót, kérve tőle az ügynöke által elcsalt 52 millió forint megfizetését. Az első fokú bíróság meg is ítélt 41 milliót. Ez úgy jött ki, hogy a kárt 80-20 százalékos arányban megosztotta. A nagyobb hányad a biztosító felelőssége alapján jár az ügyfélnek, de 20 százalékig maga is felelős a saját káráért, miután gondatlanul járt el.

A biztosító természetesen fellebbezett és másodfokon nyert is. Itt azt mondta a bíróság, hogy az eseti értesítők magánokiratok, az internetről letölthetők és nem bizonyítják a valós pénzmozgást, azok mellé egyéb bizonyíték is kellett volna. A közjegyző előtt - az ügynök által - tett nyilatkozat pedig csak a nyilatkozat tényét tanúsítja, nem pedig azt, hogy az abban foglalt pénzt valóban átvette. Így a hiányos bizonyítékok miatt nem kell fizetnie a biztosítónak.

Ennyit lehetett belőlük kicsikarni

A pórul járt ügyfél a Kúriához fordult felülvizsgálatért, de ott sem járt jobban. Ezt követően viszont a büntető bíróság csalásért és okirat hamisításért elítélte az ügynököt és az ítéletében kötelezte őt arra, hogy fizessen 15 millió kártérítést a korábbi ügyfelének. Az ítéletben szerepelt az is, hogy a biztosító az életbiztosítást vissza vásárolta, így az ügyfél kapott tőle 34 millió forintot. A további igényét  pedig érvényesítse egyéb jogi úton. Ezt meg is tette, perújítást kezdeményezett a korábbi elsőfokú bíróságon. Ebben leírta, hogy a büntető bíróság megállapította: ő valóban átadott az ügynöknek 52 millió forintot, így neki annyi jár.

A perújítás során a bíróság kifejtette, őt - jog szerint - más hatóság határozata nem köti, de azért 7,5 milliót megítélt az ügyfélnek, tekintettel a visszavásárláskor kapott pénzre is. Természetesen az ügyfél ezt kevesellte és fellebbezett, a másodfokú bíróság már 10,5 milliót ítélt meg neki. Ezt is kevésnek tartotta és újabb felülvizsgálatot kért a Kúriától, ebben 49 millió forintot követelt a biztosítótól. Nem járt sikerrel, maradt a 10,5 millió forint, ennyit kellet fizetnie a biztosítónak.