Hogyan lehet meggyógyítani a magyar egészségügyet? - ezt a kérdést járta körül egészségügyi szakértőkkel a Millennium Intézet keddi konferenciája, amelynek előadói leginkább csak a kormányzat jobbító szándékának szükségességében és egy hatástanulmányokkal megalapozott, szakértelemmel kidogozott hosszú távú stratégia megalkotásában értettek egyet, a továbbiakban már külön-külön pályán, egymásnak ellentmondva keresték a megoldásokat. A konferencián a napokban közzétett, Magyarországról siralmas képet festő nemzetközi egészségügyi felmérés (EHCI index) is terítékre került.

Radikális amputációt javasolt terápiaként Lantos Gabriella, a Róbert Károly kórház operatív igazgatója. Lantos alapvetése szerint a jelenlegi állami és magánforrásokat figyelembe véve van elég forrás az egészségügyre, de a források beszedése és az elköltése igazságtalan és kontraproduktív. Ebben javasolna radikális változást a szakember, aminek a végrehajtására egyetlen esztendőt is elegendőnek tartana.

Kapcsolódó

Potyautasok?

A járulékok (tb járulék és szociális hozzájárulás) beszedése egyfajta sarcolási metódus Lantos szerint, melynek lényege, hogy az alkalmazottak fizessék a bruttó bérük 7 százalékát, rajtuk kívül senki más ne fizessen ennyit. Ilyeténképpen a többieket - nyugdíjasok, kismamák, kiskorúak, vállalkozók, 7110 forintos egészségügyi szolgáltatási díjat fizetők - potyautasoknak tartja.

Lantos a jelenlegi helyett egy kételemű copayment rendszert javasol, melynek egyik eleme a nettó jövedelem után egységesen számított alapdíj, amit minden felnőtt magyar állampolgárnak be kell fizetni, a kivételeket pedig komoly társadalmi vitával kell meghatározni, ezen felül mindenki a személyes szükségletei után kiegészítő biztosítást köthet. A nettó jövedelem utáni fizetési rendszerhez a fizetéseket bruttósítaná. Az alapdíjat a minimálbér járulékaihoz igazítaná Lantos, számításai szerint a rendszerhez legalább 6 millió alapdíjfizető lakosra van szükség. Ha a felük, harmaduk kiegészítő biztosítást is köt, akkor a most egészségügyi költésre rendelkezésre álló összeg beszedhető - véli az operatív igazgató.

Alapcsomag is kell

Lantos megkerülhetetlennek tartja az egészségügyi szolgáltatási alapcsomag meghatározását is. Pillanatnyilag elméletben az összes társadalombiztosításba befogadott szolgáltatás jár, de tételesen nem tudható, hogy ez mit jelent, ezért nagyon szórt az ellátás minősége, a szerencsétől és a hálapénztől függően. Az alapcsomagban definiálni kell

  • a háziorvosi vizsgálatok számát,
  • a kapcsolódó diagnosztikát és hogy mennyi időn belül kerülhet erre sor,
  • az egynapos ellátások körét,
  • a fekvőellátás körét és mennyi időn belül kell ennek megtörténnie,
  • milyen hotelszolgáltatás
  • és milyen rehabilitáció jár.

Kiegészítő biztosítás szólna a szabad orvosválasztásra, ami Lantos szerint luxus, most a hálapénzzel váltják meg a betegek. A magánszolgáltatók igénybevétele és az extrém sportokhoz kapcsolódó egészségügyi szolgáltatás is a kiegészítő biztosítás körébe kell, hogy tartozzon.

Jöjjön a szigor

Lantos szerint a közellátásban a jelenlegi rettenetesen korrupt és ellenérdekeltségekre épülő rendszert meg kell szüntetni úgy, hogy az állami egészségügyben alkalmazottként dolgozók ne kapjanak magánpraxisra engedélyt. A magánpraxist folytatók fizessék meg az állami eszközök, műtők bérleti díját, betegeik pedig magánbetegként kerülhessenek csak állami intézménybe.

Azt Lantos is elismerte, hogy ez komoly dilemmát okozna az orvosoknak, amit szerinte egy érdekeltségi rendszer bevezetésével lehet feloldani, azaz az alkalmazottként közfinanszírozásban dolgozók fizetését  emeljék meg legalább a cseh egészségügyi rendszer bérszintjére. Ha sokan vállalkozóként maradnak az állami ellátásban, akkor a kisebb alkalmazotti orvoscsoportnak nagyobb jövedelmet lehet biztosítani.

Hálapénzért börtön?

Lantos saját maga által is legradikálisabbnak tartott javaslata a hálapénz kriminalizálása. Mind az adást, mind az elfogadását önálló büntetési tényállásként illesztené a Btk.-ba, börtönbüntetéssel, amit azzal indokol, hogy ha az alkalmazott és a vállalkozói lét világosan el van választva, az alkalmazottak pedig a régió legjobbjának, a cseh szintnek megfelelő béreket kapnak, akkor nincs semmilyen jogalapjuk a hálapénzre.

A befolyt források elosztását illetően Lantos szektorsemleges finanszírozást szorgalmaz. Úgy véli, a szakmai minimumfeltételeknek megfelelő szolgáltatókkal OEP-szerződést kell kötni. E téren ma teljes a káosz, míg egyes magánszolgáltatóknál dominál az OEP-bevétel, mások alig, vagy egyáltalán nem jutnak állami finanszírozáshoz. A széttagolt és heterogén színvonalú kórházi rendszer helyett centralizációt javasol, a sürgősségi szakorvoshiány friss híreire reagálva pedig úgy vélte, a jelenlegi humán erőforrással a meglévő sürgősségi osztályok negyedét, ötödét lehetne csak működtetni, a többit be kell zárni.

Többszöresen túllépik a munkaidőkeretet

Tarthatatlannak nevezte, hogy a sürgősségi osztályokon más szakmák (bőrgyógyászok, szemészek, stb.) rezidensei vezessék a műszakokat sürgősségi szakorvosi felügyelet nélkül, akár a 36. munkaórában.

A panelt moderáló Andor László volt uniós biztos kérdésére, melyben az uniós munkaidő irányelvben meghatározott 60 órás munkaidőkeretet betartásáról érdeklődött, az operatív igazgató azt mondta, ezt a keretet, többszörösen túllépik a magyarországi orvosok, amit azonban nehéz bizonyítani. Bár különböző nyilvántartásokból elméletileg összefuttatható lenne, hogy ki mennyit dolgozik. Ezt valójában senki nem ellenőrzi.

Ha az önként vállalt túlmunkával hivatalosan teljesíthető havi 192 órát betartaná az egészségügyi személyzet, a humán erőforrás hiány a kétszeresére nőne - állították a konferencia résztvevői. Jellemző ezzel szemben a havi 250-300 órás teljesítés, ennyi általában szükséges a méltányosnak tartott 1-2 millió forint közötti jövedelem realizálásához.

Veszélyzóna

Az egészségügyi források elégségességével a konferencia további előadói nem értettek egyet, ezzel szemben azt hangsúlyozták, amit az európai felmérés is alátámaszt, hogy további költségekkel nem terhelhető a lakosság, hiszen az összes egészségügyi költésből így is kiugróan magas, 37 százalék körüli Magyarországon a lakossági részesedés aránya, miközben a felmérés a 20 százalék fölötti arányt már a veszélyzónába sorolja.

Székely Tamás volt egészségügyi miniszter határozottan azon az állásponton volt, hogy nem nevezhető potyautasnak, aki 40 évig járulékokat fizetett. Arról nem is beszélve, hogy az állam maga igencsak szűkmarkú a nem járulékfizető biztosítottakkal, a nyugdíjasok, gyerekek, kismamák utáni fejenként fizetett mintegy 4 ezer forinttal, ami sokkal kevesebb, mint amennyit az alkalmazotti és vállalkozói körből, valamint az államilag térített körből kiesők fizetnek havonta (7110 forint).

Székely szerint már az is sokat segítene az egészségügyön, ha az állam a havi 4 ezer forint helyett ezt az összeget térítené a kiskorúak és a nyugdíjasok biztosítására. Míg az EU-ban 80 százalék körüli a közfinanszírozás aránya a szektor büdzséjében nálunk már most is jóval alacsonyabb, ha ehhez képest újabb terheket teszünk a lakosságra, az amerikai mintához jutunk, és csak az vehet majd igénybe ellátást, aki meg is tudja fizetni - tette hozzá.

Székely az EHCI indexet illetően megjegyezte, az plasztikusan jellemzi egy ország egészségügyét, a 2016-os adatok pedig markáns magyar lemaradásról tanúskodnak. Egyfelől a magyar pontszámok folyamatosan lefelé tartanak, ráadásul a korábbi sereghajtók folyamatosan javuló mutatóikkal előznek be - hangsúlyozta Székely, kiemelve a betegjogok helyzetének utóbbi két évben tapasztalható durva romlását.

Az állam betarthatná a saját törvényeit

A rendszer szerinte több ponton pénz nélkül is javítható lenne. Nem kerül pénzbe például a jogszabályok betartsa. A jogalkotási rendelet előírja a jogszabályok előkészítésében való társadalmi részvételről, amihez megfelelő időt, hatásvizsgálatokat kell biztosítani.

Ehhez képest az egészségügy működésével kapcsolatos legfontosabb rendeletek véleményezésére többször is 3 nap állt rendelkezésre, a szükséges információk, vélemények és a hatásvizsgálati eredmények pedig nem elérhetők. Jogszabály szerint az új gyógyszerek, vagy új indikációk támogatásba való befogadásának határideje 90 nap, ugyanakkor jelenleg 82 olyan gyógyszerkérelem található az OEP honlapján, amely már bőven túl van ezen az időn. Sőt, 2015-ös kérelmekkel is találkozni - mondta Székely, aki az egészségnevelés fejlesztését is a pénz nélküli javítóeszközök közé sorolta.

A szerződött szolgáltatók felülvizsgálata sem igényel plusz forrást, vélte a volt egészségügyi miniszter, aki nyilvánosságra hozná a szolgáltatók minőségi mutatóit a szabadabb orvosválasztást segítendő.

Pénz mindenképpen kell, és még valami, de az nagyon

Székely mindemellett indokoltnak tartja a további források bevonását, a felmérések ugyanis egyértelműen rámutatnak, régiós szinten is mennyire lemaradt Magyarországon az egészségügyi finanszírozás. A fejenkénti 161 ezer forint alig több mint a fele a csehországi 309 ezer forintnak megfelelő összegnek, ennél csak a lengyelek és a litvánok költenek nálunk is kevesebbet. Ugyanilyen sereghajtók vagyunk a vásárlóerőparitáson számolt fejenkénti költéssel. Hiába sok Magyarországon a kórházi ágyak száma, az azon dolgozó nővéreké nálunk a legalacsonyabb, aminek a feljavításához szintén pénzt kell tenni a szektorba - emelte ki Székely.

Pénz kell a háziorvosi ellátás átalakításához, az értékalapú finanszírozáshoz, az amortizáció visszapótlásához is - sorolta többek között a további forrásokra szoruló területeket, megjegyezve, hogy lényegében szinte mindenhez pénz kell, kivéve az egészségügy jobbítását célzó kormányzati akarathoz, amit most a legjobban hiányol a volt egészségügyi miniszter. Ennek az akaratnak a hiányát jelzi, hogy a szociális hozzájárulás 27-ról 22 százalékra csökkentése eredményeként előállt 500 milliárdos bevételcsökkenés kompenzálását egyáltalán nem szorgalmazza a kormányzat az egészségügy jobbá tétele érdekében.

Minisztert az ágazatnak

Komáromi Zoltán háziorvos szintén a szakértelmet és az erős politikai támogatást hiányolta. Amíg nincs önálló minisztere az ágazatnak, aki a kormányüléseken képviselhetné a szektor érdekeit, addig Magyarországon senki nem fogja komolyan venni az egészségügyet - fogalmazott, megjegyezve, hogy így lehetséges az is, hogy észrevétel és visszhang nélkül marad, amikor a Szent János kórházban hónapokig több belgyógyászati osztály a hr-krízis miatt 50 százalékos kapacitással működik.

A lakosságközeli ellátás priorizálásához szerinte ki kellene mondani, hogy ennek a területnek a fejlesztése fontosabb, mint a kórházi szféráé, azonban a legutóbbi bérfejlesztés sem ezt tükrözi. Véleménye szerint jobban ki kellene használni az állami tulajdon és állami működtetés előnyeit, racionalizálni a struktúrát, valamint a működtetési és az amortizációs költségek fedezésére is alkalmassá tenni a finanszírozást.

Komáromi a képzés átalakítását is nélkülözhetetlennek tartja. A háziorvosi ellátás átalakításához szerinte elég lenne 20 százalékkal megemelni a praxisok finanszírozását, akkor már 4-5 praxis összefogásával kibővülhetne a szolgáltatási kör dietetikussal, gyógytornásszal vagy mentálhigiénés szakemberrel.

Orosz rulett

Nem jó, nem rossz, hanem orosz rulett - jellemezte az egészségügy mai helyzetét Kincses Gyula, volt államtitkár. A magyar lakosság nagyon sokat költ az egészségügyre, a büdzsé mintegy 37 százalékát, de sokszor meglapozott információk és fogyasztóvédelem nélkül.

Kincses szerint a jelenlegi "tétlen reformnak" az a veszélye, hogy az egészségügy ketté szakad és működésképtelenné válik. Lantos Gabriellával egyetértve Kincses is pontosítaná az ellátási csomagot és önkéntes kiegészítő biztosítást vezetne be.

Emellett az állami szolgálatóval szerződő partnerorvosi és partnerkórházi rendszert is kiépítene. Szerinte az egészségügy nem mondhat le a magánforrások bevonásáról, a szabályozásban pedig együtt kell kezelni a két rendszert.