„Már csak apró, a szakrendelő egynapos műtőjében végezhető beavatkozásokat vállalok, a nagyobbakhoz már nem elég jók az ízületeim” – mondta a Népszavának a 78 éves Doktorits Béla sürgősségi orvos, sebész, traumatológus. A műtőben hosszú órákig kell tűrni a szomjúságot, uralni a húgyhólyagot, bírni az ólomköpeny súlyát és közben folyamatosan koncentrálni arra, amit éppen az orvos csinál.
Az orvostársadalom elöregedése egyre többször vetheti fel azt a kérdést a betegekben: vajon a legjobb képességei birtokában van-e még a vele foglalkozó orvos? Miközben például a pilóták legfeljebb 65 éves korig repülhetnek, addig a gyógyítóknál nincs felső korhatár.
Az amerikai orvosok szövetsége pár hónapja ajánlást tett közzé, miszerint a kórházaknak szűrővizsgálatokkal kell ellenőrizniük, hogy az idősödő gyógyítók teljesítményét mennyire befolyásolják a korral járó „fogyatékosságaik”, azaz, elérkeztek-e már arra a pontra, amikor a gondolkodásbeli vagy a fizikai korlátok veszélyeztethetik a betegeik biztonságát. Magyarországon az orvosok maguk dönthetik el, meddig folytatják a munkát, a hazai műtőkben jócskán találni hetven év feletti doktorokat.
Doktorits Béla szerint nem lehet olyan általános szabályt állítani, hogy az orvos egy fix kor után, például 65 évesen többet ne menjen beteg közelébe. Ha másból nem, a kollégák apró elejtett jelzéseiből, de mindenkinek magának is föl kell ismernie, mikor érkezik arra a pontra, hogy ideje váltani.
A KSH adatai szerint is mind jobban idősödnek a még betegellátásban dolgozók: 2010 és 2019 között 5 százalékról 12-re nőtt a 70 éves vagy annál idősebbek aránya. Az orvosi kamara nyári felmérése szerint pedig a háziorvosi praxisokban már több volt a 60 év feletti gyógyító, mint az az alatti. Valószínűleg a legidősebb aktív gyógyító is háziorvos. Körmendi István 98 évesen is a főváros első kerületében praktizál.