A magas nyomású gazdaságpolitika egy jól hangzó dolog volt a 2010-es években, és nekünk nagyon kapóra jött, mert az évtized első felében gyakorlatilag stagnált az ország. Ezzel valamit kellett tenni! Jött egy nagyon prociklikus költségvetési és jegybanki politika, ami a járványra adott válaszokkal elszabadult hajóágyúvá vált - mondta egyebek mellett a G7-nek adott interjújában Jaksity György, a Concorde Értékpapír Zrt. igazgatósági elnöke

A jegybank mérlege például megduplázódott egy év alatt, ez azért viszonylag ritka. Még a gyengülő forinttal együtt is, ami most már tényleg a játékpénz kategóriája felé halad. A jegybanki és költségvetési programok, mint a növekedési hitel- és kötvényprogram, a különböző kedvezményes hitelek óriási és rövid távú ugrást hoztak a magyar privát szektor és a kormányzat eladósodottságában. Szerintem ez túl gyorsan túl nagy lépés, ez az egyik legfontosabb tényezője annak, hogy 410 forint az euró - véli a szakember.

Ősszel jön a feketeleves

A magas nyomású gazdasággal kapcsolatban az a kérdés, hogy létezik-e ez a münchauseni dolog a valóságban, hogy beülünk a vasszekérbe, és a mágneses golyóbist felfele dobálva eljutunk a Holdra. A magas nyomású gazdaság kicsit ilyen, azt a látszatot kelti, hogy egy gazdaság a hosszú távú növekedési potenciáljánál éveken át vagy évtizedes távlatban jobban tud növekedni.

De hogyan, ha nem tud bevonni plusz munkaerőt, ha nem tudja gyorsan növelni a termelékenységet? A GDP valahány ember szorozva a produktivitással, hogy a fenébe tud akkor több GDP-t termelni? Nyilván annak az árán, hogy később majd visszaadja ezt a többletet, ez fog zajlani most, háborútól, Brüsszeltől, mindentől függetlenül. És ez zajlik máshol is.

Magyarországon a nyár egy kegyelmi állapot, mindenki elutazott, elkölti az utolsó szabad forrásait, és ősszel jön a felismerés, hogy az infláció megette a jövedelmek növekedését. Sőt, most már vastagon beleharap, tehát megyünk vissza 2020 előtti szintekre.

Nem változik a lemaradás

Hosszabb távon úgy tűnik, hogy 100-150 éve próbálkozik Magyarország a felzárkózással, de nagyjából ugyanaz a lemaradásunk aránya. Most jobb viszonyítási pontot találtunk, úgy hívják, hogy Portugália (amelyet egy főre eső GDP tekintetében beért Magyarország). Egy dolog az egy főre jutó GDP, de mondjuk mennyi az egy főre jutó fogyasztás, amely alapján a sor végén vagyunk?

Nagyon jól hangzik az, hogy kilenc százalék a társasági adó, csak ha összeadjuk az összes többit, akkor ott vagyunk vállalati adóterhelésben az élvonalban. Nagyon jól hangzik, hogy a sokgyermekes családoknál az egyik kereső szinte nulla adót fizet, de egy felnőtt gyerekes vagy gyermektelen átlagos háztartás ott van a top adóék kategóriában nemzetközi viszonylatban. Tehát sajnos a kép nem olyan vidám, mint ami abból fakadna, hogy lehagytuk Portugáliát.