Amikor szerdán délelőtt Szijjártó Péter bejelentette, hogy orosz teherszállító repülőgép érkezik a magyar légtérbe, mely nukleáris fűtőanyagot szállít a paksi atomerőmű számára - mivel "a kormány számára Magyarország biztonságának garantálása a legfőbb feladat" és ehhez "nukleáris fűtőelemekre van szükség" - néhány fontos információ árnyékban maradt, és emiatt némely ok-okozati viszony is összekeveredett.
Arra talán még sokan emlékeznek, hogy egy ilyen - valószínűleg éppen ez - a repülőgép nem egészen két héttel korábban egyszer már leszállt Magyarországon, és akkor is fűtőanyagot hozott. Erről akkor (illetve: egy nappal később), az éppen egy NATO-megbeszélésen, Brüsszelben tartózkodó külügyér szintén beszámolt.
Ám azt is érdemes a paksi üzemanyag utánpótlás témakörében visszaidézni, hogy amikor Oroszország február végén megtámadta Ukrajnát, és az EU-szankciós lista első tételeit Brüsszelben elkezdték összeállítani, szinte azonnal előkerült az orosz nukleáris technológia és ezzel kapcsolatos transzport tiltásának lehetősége. Ezt követően a magyar sajtóban többen is találgatták: vajon Brüsszel, vagy Moszkva valóban komolyan büntetheti-e a másikat azzal, hogy nem engedi leszállítani, illetve nem szállítja le az orosz hasadóanyaggal üzemelő, uniós tagországban működő atomerőművekhez a szükséges üzemanyagot.
A "meddig bírhatja így Paks" kérdésre a leginkább szakszerű választ Aszódi Attila adta meg. A nukleáris ipari tudós, egyetemi tanár, aki éppen a paksi atomerőműves ügyekben volt államtitkár (és volt kormánybiztos) elmagyarázta, hogy mivel a Paks I. négy darab reaktorblokkja 2015 óta, elvileg, egyenként 15 hónapig képes termelni a feltöltését követően, és mivel elvileg plusz egy ciklusra elegendő tartalék üzemanyagnak is raktáron kell lennie az erőműben, így elvileg két év fórja biztosan van a paksi atomerőműnek akkor is, ha az oroszok nem szállítanak - vagy: ha nem szállíthatnak.
Azt, hogy a gyakorlatban ezek az elvilegek mennyire biztosak, például, hogy mennyi tartalék van (vagy lehet) jelenleg a paksi raktárban, nem árulta el.
Igaz: nem is kérdezték tőle - ahogyan az erőmű és-vagy az MVM vezetésértől sem.
A csernobili és a zaporizzsjai orosz katonai akciók miatt a Roszatomnak és oroszoknak is keményen odamondó Aszódi nem egészen egy hónappal később már megengedőbben nyilatkozott; a háborús és szankciós kockázatok elismétlése mellett már nem zárta ki a Paks II. mégis oroszokkal történő megépítésének lehetőségét. Igaz ebben az interjúban azt is megpendítette, hogy építhetne az ország még több atomerőművet is, nem csak az új paksit.
(Azóta annyi változás történt, hogy a Roszatom körül tovább fagyott a levegő, mivel Oroszországot május 11-ével kidobják a nemzetközi ligából - legalábbis azt közölte április 11-én az OECD Nukleáris Energia Ügynöksége, hogy egy hónappal később felfüggesztik a szervezetben az oroszok tagságát.)
Kétféle magyarázat
Az orosz teherszállító repülőgép pápai landolásai azonban ezzel együtt is csupán két dolgot jelenthetnek. Az egyik, hogy mégsem volt annyira tele a raktár tartalék üzemanyaggal, és ezt Pakson pótolni kellett. A másik, hogy a Roszatom és Moszkva biztosra akart menni; ha az orosz nukleáris technológia és üzemanyag netán mégis az uniós szankciós tiltólistára kerülne, a már meglévő érdekeltségeik még egy kicsit tovább működőképesek maradhassanak.
Abból kiindulva, hogy az oroszok figyelmessége nem csak Magyarország felé irányult - mert március 2-án és 17-én Pozsonyban is célba ért egy-egy ilyen szállítmány, amely a paksihoz korban és technológiában is igen hasonló adottságú (de egyelőre csak két blokkal üzemelő) bohunicei atomerőmű számára vitt üzemanyagot - inkább az utóbbi a valószínűbb.
Az atomerőművek működésének bebiztosítása az ellátásbiztonság oldaláról nézve persze fontos, de az már téves következtetés, hogy ha az atomerőmű működik, akkor a probléma nagy része meg is oldódott. Ennek azonban nem az oroszokhoz vagy a háborúhoz van köze.
Lila "pacák"
Az atomerőművek - amennyiben éppen nem állnak karbantartás, nagyjavítás, feltöltés vagy más "előre nem tervezett" leállítás miatt, amire Pakson az utóbbi években nagy számban volt példa - nagy mennyiségű villamos (illetve hő-)energiát képesek termelni. A problémájuk azonban éppen a méretükből adódik - abból, hogy ezekkel a zsinórtermelésre tervezett és épített rendszereket a mai-holnapi modern energiatermelő technológiákhoz nehéz jól illeszteni, mert az atomerőművek más termelőegységekhez képest nehézkesek és rugalmatlanok, ha le-felterhelésre volna szükség.
Jellemzően folyamatosan nagy teljesítményt adnak a hálózatra, ami viszont csak akkor nem jelent problémát, ha a fogyasztás ingadozása és így a rendszer egyensúlyban tartása miatt szükséges le-fel szabályozást leginkább más egységekre lehet bízni. A napokban erre szolgáltatott példát a paksi atomerőmű.
Fontos tudni, hogy a jelenség nem sodort veszélybe semmit és senkit, és inkább annak a lenyomata csupán, hogy mostantól ezzel a problémával is számolni kell a rendszerirányítónak - és az erőműnek. Sőt: ezzel egyre inkább kell majd számolniuk.
Az alábbi képen az április 15-20 közötti időszak magyar villamos energia termelésének, illetve export-import szaldójának alakulása látható. Ez az időszak a Nagypéntektől a Húsvéthétfő utáni munkanap végéig tartott, vagyis az ábrán egy olyan időszak rajzolódott ki, amikor a magyarországi villamos energia hálózat a nyugodtabb, hosszú hétvégi, fogyasztását tekintve kevésbé kihegyezett időszakát "élte".
De még így is megtörtént a baj.
Amit nézni kell, az a kép közepén és attól kicsit jobbra eső két furcsa kis beszakadás. Jól látszik, ahogyan az alsó, kék színű mezőbe (ez a paksi atomerőmű 4 x 500 MW termelését jelzi) kétszer is "beleharap" a felette lévő terület. De az is kivehető, hogy mindezt nem a piros (szén - vagyis a Mátrai Erőmű több mint 400 MW-tal) vagy a türkiz sáv (földgáz tüzelésű erőművek) teszik meg, hanem a felettük lévő sárga. Ez utóbbi a napenergiát hasznosító erőművek jelölőszíne, és e "pamacsok" magassága 0 és mintegy 1600 MW között ingadozott.
Az x-tengelyen az idő, az y-tengelyen az adott pillanat teljesítményértékei láthatók. Illetve az, hogy két kisebb és egy nagyobb lila "paca" értékei a nulla alatti sávban kerültek az ábrára. Ezek gyakorlatilag azt jelzik, hogy a hazai villamos energia rendszerbe érkező import (amit a felső, a sárga szín feletti, szintén lila sáv jelöl) mikor volt több, mint amennyit a rendszerben a fogyasztók igényeltek - és amennyit a belső termelési szintek szabályozásával a rendszerirányító ki tudott szabályozni.
Ez az egyenlőtlenség a fizikai törvényszerűségek miatt (azért, mert a termelés és a fogyasztás egyensúlya - tehát: mindig nulla helyzete - szükséges a hálózati működés fennmaradásához) a gyakorlatban nem maradhat fenn sokáig - ezt, az egyik "paca" esetében mintegy 500 MW-ig is elkúszó különbséget a rendszerirányítónak kellett "rendeznie".
E rendezésnek az egyik formája volt az, hogy 17-én és 18-án délben a Paks I erőművet visszaterheltették - azaz: nem engedték, hogy a teljes, névleges termelési kapacitásán, 2000 MW-on dolgozzon.
Operátor forrásból tudjuk, hogy az valójában csak részletkérdés, hogy e termelés-visszafogásról az elsőbbséget élvező napelemekkel szemben az MVM Paks Zrt. éppen szolgálatban lévő valamelyik vezetője döntött, avagy a rendszerirányító utasította erre a hálózati rugalmasság fenntarthatósága érdekében. A saját körben hozott döntéssel valószínűleg a piaci károk enyhítése lehetett sikeresebb, de a bevételkiesés nem kerülhető el ilyen esetekben, és ennek oka így is, úgy is a napelem parkokban keresendő.
A teljesítményveszteség az, amit a paksi atomerőmű honlapján "menetrendesített leterhelés” elnevezéssel illettek. A vállalat közlése szerint április 17-én (vasárnap) három órára (13:45 és 16:45 között) kivettek a termelésből 220 MW-ot (az 1. blokk 120 MW-ot, a 2. és a 3. blokk 50-50 MW-ot csökkentett a teljesítményén), másnap (húsvét hétfőn) pedig 14.30-tól, szintén három órára 100 MW-al adtak kevesebbet a hálózatra. Apróság, de miközben ugyanaz a három blokk volt érintett e döntés végrehajtásában vasárnap, mint hétfőn, utóbbi napon végül “késett” még 3 percet, s így az erőmű vezetése csak 17.33-kor tudta azt jelenteni, hogy Paks I. ismét a névleges teljesítményén üzemel.
A meghatározó szerepe
Az ábrán látható korrekciót lehet kicsinek, rutinfeladatnak és nagy jelentőségűnek is tekinteni. Az viszont tény, hogy a magyar villamos energia rendszerben a megújuló energiatermelők egyre inkább a meghatározó szerepébe kerülnek. Azéba, akihez a rendszer többi szereplőjének igazodnia kell.
Mindezt azért fontos tudatosítani, mert jelenleg a magyar hálózatra közüzemi és ipari szinten már legalább 2000 MW napelemes termelőkapacitás képes betermelni. (Ehhez ha nem is egyszerű matekpéldaként hozzáadódik, hogy mintegy 1000 MW napelemes kapacitás került már fel a lakóházak tetejére; de az is, hogy mindkét méret folyamatos növésben van.) A kormány ma még érvényes energiastratégiájából kiindulva 2025-re 4000-, 2030-ra akár 6600 MW napelemes termelőkapacitással számol a rendszerben.
Azonban a szektort elmúlt egy évben érő drasztikus változások (mint az energiaár-boom, az oroszok ukrajnai háborúja miatti gazdasági szankciók, az Európai Unió energetika célú támogatáspolitikájának változásai stb.) egyre valószínűbbé teszik, hogy az energiastratégiát ismét át kell dolgozni. És ahogyan az már több uniós országban is megtörtént: éppen a zöldenergiás számokat kell jóval nagyobbra átírni.