- Milyen előtervezés jellemző az uniós országokra - mi a legjobb gyakorlat?

- Sajnos a költségvetési koordináció európai rendszere nem vált a magyar gazdaságpolitikai közgondolkodás részévé. Persze ezen a néven nagyon kevesen ismernének rá, de ha azt mondom, hogy konvergencia program, arról majdnem mindenki hallott. Sokan azt hiszik, a konvergenciaprogramot azért kell csinálni, mert különben Brüsszelben sarokba állítanak. Ez tévedés. Minden, magára valamit adó ország szeretné tudni, hogy az aktuális döntései és külső körülményei várhatóan hová vezetnek 3-5 éves távon. Április végén a kormány elkészítette konvergenciaprogramját - ezek után arról vitatkozni, hogy vajon májusban túl korán vagy túl későn van-e elkezdeni a költségvetési tervezést azt mutatja, hogy a fejekben a konvergenciaprogramnak semmi köze sincs a "belföldi fogyasztásra szánt" költségvetési törvényhez. Ez súlyos hitelességi problémát jelent belföldön és külföldön egyaránt - még akkor is, ha esetleg a 2013-as költségvetési törvény tényleg összhangban lesz az áprilisi konvergencia programmal. Tavaly és a korábbi években ugyanis nyilvánvalóan nem ez volt a gyakorlat, ez is hozzájárult a hitelességi probléma kialakulásához.

Így most mindenki azt fogja keresni, hogy milyen meglepetések bukkannak fel a költségvetési törvényben akár most, akár ősszel. A hitelességi problémának egyik eklatáns példája volt, amikor két héttel a konvergencia program benyújtása után (!) megjelent a hír, hogy a kormány elfogadta azokat az adóintézkedéseket, amelyeket a konvergencia program már tartalmazott.

- Időben kezdték el vajon a büdzsét előkészíteni?

- A középtávú tervezés szinte minden költségvetési jó gyakorlat alapja, de természetesen a részletes költségvetést is el kell készíteni. A parlamenti vitára rendelkezésre álló idő az uniós tagállamokban egy-két héttől 4-5 hónapig terjed. A magyar - szeptember 30-i benyújtástól számított - három hónap átlagosnak mondható és a jó nemzetközi gyakorlatnak megfelel. A választási években megengedett 2 hónapra rövidítés nem példátlan, de nem ideális.

A kormányzati előkészítés elvileg minden országban hosszabb, mint a parlamenti vita, tehát ebben az értelemben az előkészítés májusi megkezdése nem tekinthető kiugróan korainak, viszont ehhez nem júniusi parlamenti benyújtás "passzolna". Június közepi benyújtáshoz már legkésőbb márciusban, de inkább január-februárban el kellett volna kezdeni a részletes kormányzati tervezést, ami nem okozott volna gondot akkor, ha lenne érdemi középtávú tervezés.

- Milyen makrogazdasági környezetben lehet biztosan előre tervezi? Magyarországnak volt már kétéves költségvetése - ám a emlékeim szerint a 2000 végén elfogadott 2002-es költségvetésnek már nem volt sok köze az eredeti tervekhez.

- Ha így tesszük fel a kérdést, akkor semmilyen, hiszen a makrogazdasági környezet lényegéhez tartozik a bizonytalanság. Amit mégis lehetne tervezni "biztosan", az éppen a makrogazdasági ingadozások hatásaitól megtisztított költségvetés (nem csak egyenleg) lehetne. Nem véletlen, hogy egy ilyen mutatót, az ún. strukturális egyenleget állítja az európai költségvetési szabályrendszer is a középpontba. Ha Magyarországnak lenne hitelessége, megtehetné, hogy két, vagy akár három évre előre megtervezi a részletes költségvetését és utána engedi, hogy a makrogazdasági ingadozások a tényleges egyenleget valamilyen irányban és arányban eltérítsék az eredetileg tervezettől.

Akkor teheti meg egy ország, hogy a költségvetési egyenleg romlására rövid távon ne reagáljon, ha a piacok elhiszik róla, hogy akkor sem reagálna (nem kezdene költekezni, vagy adót csökkenteni), ha az egyenleg váratlanul jobban alakulna. Sajnos nálunk erről szó sincs, ezért a kormányzat a legkisebb elcsúszásokra is heteken belül reagálni kényszerül. Paradox módon azzal a hatással jár, hogy míg a kormány aranybetűvel márványtáblába vési a deficitcélt, valójában megszűnik minden kiszámíthatóság. Őszinte és óvatos középtávú tervezéssel sokat lehetne javítani a helyzeten, de ez sajnos eddig a kormánynak nem volt kenyere.

- A kormány most egyfajta biztonsági játékra játszik - erősítheti a bizalmat a korai benyújtás?

- Akárhogy is gondolkodom, még nem találtam olyan szcenáriót, amiben a költségvetési törvény júniusi benyújtása bármilyen érdemi problémát megoldana anélkül, hogy ne okozna nagyobb más problémákat. Két fő feltételezés látott eddig napvilágot. Az egyik szerint a kohéziós alapok felfüggesztésének feloldásáról szóló uniós döntés "olajozása", a másik szerint egyes követelőző minisztériumok lehűtése az "igazi cél".

Lássuk az első verziót! Mivel a brüsszeli döntés június 22-én várható, addigra pedig legfeljebb csak egy benyújtott, de a parlament által még biztosan el nem fogadott változatot láthat a Bizottság. Ha a brüsszeli döntés negatív, a felfüggesztés nem szüntetik meg, akkor sem a költségvetési főszámok változatlan parlamenti elfogadása, sem a döntés őszre halasztása nem veszi ki jól magát. Az első az elfogadást - az MNB törvényhez hasonló - keménykedésnek, a második magát a benyújtást is blöffnek mutatja. Amennyiben kedvező a brüsszeli döntés, akkor a döntés elhalasztás megint csak a "blöff" értelmezést támasztja alá.

A politikai szempontból egyetlen ártalmatlan eset, ha kedvező brüsszeli döntés után a parlament tényleg elfogadja a fő számokat, de ebben az esetben sem állíthatjuk, hogy maga a korai benyújtás megoldott volna bármit. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy a Bizottság saját álláspontját már a költségvetési törvényjavaslat napvilágra kerülése előtt nyilvánosságra hozta. Eszerint a miniszterek tanácsában javasolni fogja a Magyarország számára kedvező döntést. Ebben a dimenzióban tehát nyerni nem, csak veszteni vele.

A második fő verzió, a kormányzaton belüli fegyelmező erő inkább bizalmatlanságot, mint bizalmat keltő értelmezés. A már ideidézett 2001-2002-es költségvetés széles konszenzus szerint azért született meg, hogy a választások előtt - 2001 őszén - a Fideszt ne tudja már zsarolni a kisebbik koalíciós partner, a Kisgazdapárt. Ha az előrehozott költségvetést javaslók úgy gondolják, hogy egyes minisztériumoknak most gyengébb a tárgyalási pozíciója, mint lenne ősszel, akkor ezek szerint fontos jövőbeli változásokat nem látunk. Ha valóban ez van a háttérben, akkor ez a bizalmat biztosan nem erősíti.

- Még nincs kész a költségvetés bevételi oldala, hisz adótörvények jelentős része nem ismert. Nem tudjuk lesz-e eva, vagy mi az, ami jön helyette. Lehet-e így megalapozottan bevételeket tervezni?

- Örülök, hogy éppen ezt a kifejezést használja, ugyanis a hatályos szabályozás szerint "A Költségvetési Tanács az Országgyűlés törvényhozó tevékenységét támogató szerv, amely a központi költségvetés megalapozottságát vizsgálja." Amikor ez az interjú készül, még nem tudom, mi a Költségvetési Tanács hivatalos véleménye, de azt gondolom, hogy a törvény alapján nem mondhat mást, mint hogy a törvényjavaslat nem tekinthető megalapozottnak. Ami a kiadási oldalt illeti: minden évben benyújtják az elsősorban ezt érintő "salátatörvényeket", de 2013-ra vonatkozóan ez még nem történt meg, holott a kormány a konvergenciaprogramhoz csatoltan kiadáscsökkentést is ígért. Ennek egy része bizonyára igényel törvénymódosítást.

- Minek látná értelmét, meddig menjen el a költségvetés kimunkálása a nyáron?

- Akármit is dönt most a parlament, gyakorlatilag ez nem köti a kezét, hiszen ha szükségessé válik a módosítás, biztosan fog találni olyan partnert a parlamenti ellenzékben, aki segít megszavazni a házszabálytól való eltérést. November 30-ig ez nyilvánvalóan még csak nem is veszélyeztetné a törvény végleges elfogadását december vége előtt. Azt gondolom, hogy minden kormányzási kapacitást most inkább a költségvetési kiigazítást megalapozó intézkedések kidolgozásában kellene hasznosítani, nem pedig a kocsit a lovak elé fogva hajtani magát a költségvetési törvényt.

- Az eddig ismert információk szerint teljesíthető-e az idei 2,5, illetve a jövő évi 2,2 százalékos GDP-arányos hiánycél?

- Az idei hiány nagyban múlik azon, hogy mi történik az év hátralevő részében. Sajnos sem a nemzetközi, sem a hazai gazdasági folyamatok nem javulnak érdemben, sőt inkább romlanak. Ennek ellenére vannak a kormány kezében eszközök, amivel az idei egyenlegcélt legalább papírforma szerint teljesíteni tudja. A 2013-as egyenleg még rendkívül bizonytalan, mivel fontos szaktörvények még nincsenek készen. Gondoljunk csak a pénzügyi tranzakciós adóra, ami önmagában 100 milliárdos bizonytalanságot jelent. Sajnos itt is azt mondhatjuk, hogy lehet olyan szabályokat alkotni, ami elérhetővé teszi a kitűzött egyenlegcélt, ám a probléma az, hogy mindez rendkívüli növekedési áldozatokkal jár, így továbbra is fenntartja az állandó kiigazítási igényt.