Pénzért útlevelet - nem csak Orbánék trükkje

Érdekesség, hogy néhány fejlettebb ország - például az Egyesült Államok és Kanada - már az 1980-as évek végén, az 1990-es évek elején is próbálkozott hasonló befektetői programmal.

Két évvel ezelőtt azonban Kanada megszüntette a központi, állami programját, de néhány tartomány, például Quebec és Prince Edward-sziget máig folytatja a gyakorlatot.

Megdobhatja a gazdaságot

Az, hogy az államok hogyan kérik a pénzt, teljesen változó, ám van, amiben egyeznek: például viszonylag komoly befektetést várnak el cserébe és jellemzően magas a járulékos költség is, ami az eljárási díjakat fedezi. Ezenfelül néhány ország úgy kéri a pénzt, hogy azt már sosem láthatja viszont a leendő állampolgár, továbbá van, ahol a nemzeti fejlesztési alapba kell az összeget betenni, megint mások állampapírokat vásároltatnak a jövőbeli állampolgáraikkal.

Érdemi gazdasági hatást e programok főképp a kisebb országban érhetnek el, és ott nem is akármilyet. Jó példa erre Saint Kitts és Nevis, ahol 2013-ban a GDP csaknem negyedét adta az állampolgársági program. De Portugáliában is a közvetlen külföldi működőtőke-befektetések 13 százaléka jött ilyen programokból 2014-ben, míg Máltán, ha befogadták volna az akkori 1800 kérelmet, úgy a 2014-es adóbevételek 40 százalékát is elérhették volna az innen származó bevételek.

Nem mindegy, hogy ezek a pénzek hova folynak: Saint Kitts és Nevis-ben például az ingatlanszektorba irányúló beruházások olyan szinten megdobták az építőipart, hogy az ország kikerült a négy éve tartó recesszióból. Sőt, 2013-ban és 2014-ben i6-6 százalékkal tudott növekedni a gazdaság.

Ugyanakkor a túl sok és túl nagy ugrás az ingatlanszektorban oda is vezethet, hogy az árak is növekedni kezdenek, újabb lufit fújva, ami a gazdaság egészére is hatással lehet, hiába emelkednek ezzel párhuzamosan a fizetések is. A túl gyors növekedés veszélye, hogy romlik az ingatlanok minősége, ami hosszú távon az idegenforgalomra is negatív hatással lesz, márpedig az érintett fejlődő országok sokban függnek a turistáktól.

Az IMF arra is felhívja a figyelmet, hogy a hasonló programok ugyanolyan gyorsan véget is érhetnek, mint ahogy elindultak. Ez pedig felboríthatja a kisebb országok makrogazdasági egyensúlyát, főleg ha a többletforrásokból az állam költséges programokba kezdett, amelyeket később már nem tudnának finanszírozni.

Jó hír, hogy Magyarország eddig közel sem adott el olyan sok letelepedési kötvényt, hogy ez a veszély valós legyen, ám a kisebb, főképp karibi országokban már reális lehet. Márpedig egy ilyen leállás könnyen megtörténhet, ha a fejlettebb országok úgy érzik, hogy a kis államok átléptek egy határt és szigorítják az onnan érkezők belépését.