Az angol rövidítés alapján PFAS-ok, azaz perfluoralkil- és polifluoralkil-anyagok számos háztartási termékben, többek között a tapadásmentes teflonserpenyőben és a fogselyemben is megtalálhatók – írja az Engadget. Az Egyesült Államok Környezetvédelmi Hivatala szerint ma legalább 12 000 ilyen anyag létezik.

Mindegyiküknek van egy közös jellemzője: egy szén-fluor gerinc, amely a szerves kémiában ismert egyik legerősebb kötés. Ez adja a PFAS-szal kezelt edények tapadásmentességét. Ugyanez a tulajdonság azonban ezeket az anyagokat az emberre nézve is ártalmassá teheti.

Mivel molekuláris szempontból annyira tartósak, a PFAS-ok generációkon át megmaradhatnak a talajban és a vízben. A tudósok kimutatták, hogy az ezeknek való tartós kitettség egyes rákos megbetegedések fokozott kockázatához, az immunitás csökkenéséhez és a gyermekek fejlődési zavaraihoz vezethet. A kutatók évek óta próbálják megtalálni a módját annak, hogyan lehet megsemmisíteni a szén-fluor kötést, amely a PFAS-t olyan makacsul tartja, de az áttörés már a láthatáron lehet.

A Science folyóiratban csütörtökön közzétett tanulmányukban a UCLA, a Northwestern University és Kína vegyészeinek egy csoportja megállapította, hogy a lúgban használt nátrium-hidroxid és a dimetil-szulfoxid nevű szerves oldószer keveréke hatékonyan bontja a PFAS-ok egy nagy alcsoportját, a perfluor-karbonsavakat vagy PFCA-kat.

Amikor a vezető szerző, Brittany Trang 79 és 121 Celsius-fok közöttire melegítette a keveréket, az elkezdte bontani a PFAS-molekulák közötti kötéseket. Néhány nap elteltével a keverék még az esetleges fluor melléktermékeket is ártalmatlan molekulákká tudja redukálni. A nátrium-hidroxid is része annak, ami a keveréket ilyen hatékonnyá teszi. A dimetil-szulfoxid lágyítása után kötődik a PFAS-molekulákhoz, és gyorsítja azok lebomlását.

William Dichtel professzor, a tanulmány egyik társszerzője a The New York Timesnak elmondta, hogy még sok munka vár rá, hogy a megoldás a laboratóriumon kívül is működjön. Ott van még a probléma óriási mérete is. Februárban a tudósok becslése szerint az emberek évente körülbelül 50 000 tonna PFAS vegyi anyagot juttatnak a légkörbe. Egy másik, nemrégiben készült tanulmány szerint az esővíz a Földön mindenhol nem iható az említett anyagok mindenütt jelenléte miatt. A tudósok azonban érthető módon izgatottak Trang felfedezése miatt, mivel ez segíthet a kutatóknak abban, hogy más újszerű módszereket találjanak a PFAS-ok megsemmisítésére.