Valójában több a közös a rendszerváltozás óta regnáló kormányok közpolitikai gyakorlatában, mintsem gondolnánk. A piaci társadalomba, mint a gazdasági érték és a társadalmi jólét teremtésének egyetlen reális intézményi megoldásába vetett hit töretlen. Politikai ideológiákon átívelő a neoliberalizmus gazdaság- és társadalompolitikai gyakorlatának uralma Magyarország rendszerváltozás utáni kormányzásában - írja a G7-en megjelent cikkében Pataki György, az Environmental Social Science Research Group (ESSRG) kutatója.

A rendszerváltozás után a döntéshozatalban és annak előkészítésében szerepet vállaló hazai elit  a társadalmi költségekre és igazságtalanságokra reflektálatlanul a minél gyorsabban kialakított képviseleti demokrácia és piacgazdaság formális intézményesítésének útjára lépett. Ennek nyomán akár olybá tűnhetett, mintha csak a negatív szabadságjogok, a magántulajdon dominanciáján alapuló gazdaság és a racionálisan saját hasznukat kereső gazdasági aktorok hiányoztak ahhoz, hogy a társadalmi jólét megvalósuljon, és ezt a képviseleti demokrácia és a szabad piac intézményi rendszereinek formális kiépítése elhozza.

Kapcsolódó

A pozitív szabadságok kérdése, vagyis kik tudnak valóban élni a formális intézményi változások teremtette új társadalmi lehetőségekkel nem vált a gazdaság- és társadalompolitikai központi témájává. A demokratikus intézményrendszer formalizmusán túl nem volt sem átfogó elképzelés, sem megvalósított stratégia a demokrácia megélhető tapasztalatainak megteremtésére, emiatt a demokrácia tanulási és gyakorlási lehetőségei társadalmilag túlzottan is szűk (és mára egyre szűkülő) terekben maradtak.

A rendszerváltozásban még látványos és jelentős szerepet játszó környezet- és természetvédelmi gondolat és értékvállalás nem vált az intézményrendszer befolyásos részévé, alárendelődött a gazdasági növekedést a minden kormányzat által minden áron erőltető gazdaságfejlesztésnek. A zöld gondolat, az ökológiai felelősség eszméje nem hozott és jelentett érdemi szellemi befolyást a gazdaság- és társadalompolitika mindenkori kormányzati alakítására.

Nem jártak jobban a társadalmi szolidaritás és együttérzés szöveteiről gondoskodó szakmák és szektorok sem. A mai Magyarországon a gondoskodáshoz hozzáférés legkecsegtetőbb formája a piaci megoldás lett, akár az egészségügyet, az idősgondozást vagy egyéb területeket nézünk.