Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke hétfőn újfent megerősítette álláspontját, amely szerint külpolitikai kérdésekben tarthatatlan az egyszerű vétó, és legalább ezen a területen minősített többségi szavazásra kéne váltani. A Politico kérdésére elmondta, hogy egyértelműen túl lassú a rendszer, és hiába akarna az EU határozott üzeneteket közölni, ez gyakran abba a problémába ütközik, hogy egy ország gátolja azt.
Különösen jelentős kérdés ez most, mivel az uniós állam- és kormányfők a héten kétnapos csúcstalálkozóra ültek össze, ahol a napirend szerint többek között megvitatták, Ukrajna, Moldova és Georgia tagjelölté válásának lehetőségét. Von der Leyen elmondta, hogy mostanra teljesen tisztává vált az, amit már korábban is belengetett, hogy az egyhangú döntéshozatal már nem tudja tartani a tempót a geopolitikai változásokkal.
Meg vagyok róla győződve, hogy a külügyekben nem fenntartható ez a rendszer, és hogy az Európai Unió azért nem tudja képviselni a véleményét, mert valamelyik tagország blokkolja a kritikus ügyeket.
A kijelentés jelzésértékű most is, de az egyszemélyes vétójog elvétele bizonyára hosszú folyamat lenne, mivel több tagállamnak is érdekében állhat annak fenntartása. Ugyan a magyar miniszterelnök neve gyakran feltűnik ilyen esetekben, hazánkon kívül más országok is "visszaélnek" vétójogukkal, olykor akár azzal a céllal, hogy szavazatukért egy teljesen más kérdésben engedjen nekik az EU.
Kérdés, hogy meddig lehet feszíteni a húrt, és mit tehet az unió azért, hogy megtartsa, esetleg megerősítse azt a hirtelen jött egységet, amit a Vlagyimir Putyin orosz elnök agressziója hozott össze a nyugati világnak. A témában múlt héten a Republikon Intézet, az Európai Liberális fórum közreműködésével tartott kerekasztal-beszélgetést, ahol a résztvevők többnyire egyetértettek abban, az EU-nak nem lesz könnyű dolga.
Alkalmi egység
Annak ellenére, hogy a jelentősebb kríziseknek lehetne egy komoly egyesítő hatása, a menekült- és a pandémiás válság is azt mutatta, hogy a tagállamok inkább széthúznak, ha ezzel a kormányok saját politikai állásukat tudták erősíteni. Az orosz-ukrán háború kapcsán azonban egyértelmű, hogy nőtt az EU és a NATO belső szolidaritása is, kezdte a beszélgetést Szent-Iványi István SZDSZ-alapító, volt európai parlamenti képviselő és diplomata.
Szerinte ebben az esetben jól vizsgázott az unió, a szankciós válaszcsapás volt messze a legelfogadhatóbb lépés. Ez a tavaszi Eurobarométer felmérés alapján az európai polgárok szintjén is igazolódott, akik a magyaroknál jóval magabiztosabban, átlagosan 80 százalékban egyetértenek az Oroszországra kivetett szankciókkal. Ezzel szemben a tétlenség erkölcsileg problémás mivolta mellett stratégiailag is elfogadhatatlan lett volna, hiszen azzal csak még tovább bátorítottuk volna Putyint. Ezzel szemben nyilván a háborúba lépést sem akarta senki, így bár a szankciók nem voltak képesek megfékezni az orosz agressziót, hosszú távon egyértelműen csökkentették az Európára leselkedő fenyegetést.
A lassú kifutás ellenére a szankciós válaszcsapás első elemeiről kiemelkedően gyorsan döntöttek, ez pedig Berg Dániel, az ALDE pártcsalád momentumos alelnöke szerint az EU tanulóképességét mutatja, és egy komoly lépés lehet a föderalizmus irányába.
Bár az EU valóban mutat némi egységet, ez jelenleg csak egy érzelmi alapú dolog, és racionális fejlődés híján egyáltalán nem biztos, hogy fennmarad - tette hozzá Lafferton Sára, Franciaország-szakértő. Persze azt ő is elismeri, hogy a nemzetállamoknak jóval könnyebb dolguk van a döntéshozásban, hiszen jelenlegi jellegénél fogva az EU csakis lassabban formálódhat. Szerinte az unió egysége kifejezetten törékeny, és bár a mostani fejlemények ilyen szempontból inkább pozitívak, Kert Attila, az Euronews igazgatója is felrótta: komoly hiba, hogy a menedzsment szintjén nem változik semmi.
Rozsdás gépezet
Kert Attila szerint az EU jelenlegi formájában képtelen felkészülni a valódi problémák kezelésére, a szakértők hiába figyelmeztették évek óta az orosz destabilizációs propagandára, a Nyugat- és migrációellenes uszításokra, ezt gyakorlatilag szó nélkül hagyták. Bár a Russia Today sugárzásait a háború kapcsán letiltották, az orosz narratíva zavartalanul terjedhet például a közel 100 ezer Facebook-követővel rendelkező Orosz Hírek oldalon.
Az ilyen és ehhez hasonló problémákkal csak intézményes reformok után tudnak mit kezdeni, mivel a múlt századbeli struktúra elavult és csak hibás válaszokat tud adni a jelen problémáira. Kert ilyen szempontból éppen csak elégségesre osztályozta az EU-t politikai cselekvésből, mert hetek kellenek neki az olyan döntésekhez, amit például a magyar kormány egy éjszaka alatt meg tud hozni.
Ezzel Szent-Iványi is egyetértett, aki von der Leyenhez hasonlóan azt fogalmazta meg, hogy a döntésképtelenséggel muszáj kezdeni valamit. Nagyon nehéz küzdelem lehet ez, hiszen az EU alapszerződéséből fakad a vétójog, de az kifejezetten kínos, hogy három hétig húzódott a 6. szankciós csomag elfogadása. Szerinte is törékeny a jelenlegi egység, és egy elhúzódó válság lehetséges gazdasági következményei könnyen véget is vethetnek neki.
Kert pont emiatt gondolja, hogy történelmi hiba lenne - az orosz fenyegetés felismerése után - elszalasztani az EU működésének reformálását. Szerinte nem csak azért lassult be az unió, mert több lett a tagállam, hanem azért is, mert a régen sikeresen vihető konszenzuskereső politikai kultúrát már a megosztottság és a populizmus cserélte le.
Elavult megközelítés
Az ilyen rendszereket már bírálni se lehet hatékonyan a régi fogalmakkal, hiszen Magyarországon is sajtószabadság van, senkit sem hurcolnak el, ha a kormányt kritizálja, de a szabadság már nem elég. A sajtó szerinte nem tudja betölteni a funkcióját, amíg a kormány nem ellenőrizhető, és a miniszterelnöknek nem kell elszámolni a nyilvánosság irányába - a kritérium mára kiüresedett. Kert szerint a hazánkéhoz hasonló euroszkeptikus kormányokon azért is nehéz fogást találni, mert bár az országuk népének érzelmeihez szólnak, alapvetően nem érzelmi a kritikájuk, és a pragmatikusság vezeti a döntéseiket. Konszenzuskeresés helyett az erőgyakorlás nyelvén beszélnek, ennek szemléltetésére pedig elmondta, hogy
ha Orbán vezetné az EU-t, akkor egyhangú döntés hiányában, ő inkább feloszlatná az egészet, majd újraformálná EU 2-ként, mintsem hogy kivárja azt, mire mindenki beáll a sorba.
Lafforton Sára ilyen szempontból a hazai ellenzék felelősségét is felemlegette, mondván, hozzá nem jutottak el azok a kritikák, amik Orbán külpolitikai hibáit tematizálták volna. Bár a mellette ülő Berg és a volt ellenzéki miniszterelnök-jelölt, Márki-Zay Pétert támogató Szent-Iványi is elmondta, hogy a háború kapcsán ebbe ők igenis komolyan beleálltak, mindketten elismerték, hogy voltak olyan szereplők az ellenzéki oldalon, akik a kérdésben inkább a hallgatás politikáját tartották előnyösnek.
Véges vétóhatalom
Magyarország helyzete Berg szerint azért is különleges Putyin kapcsán, mert míg az orosz elnök más európai országokban arra kényszerül, hogy az ellenzéket támogassa, hazánknál egy kétharmados kormány támogatása az, amivel számolhat. Amíg az uniós vétójog fennmarad, ez mindig is egy komoly eszköz lesz Putyin kezébe, amivel könnyen beszűkítheti az EU amúgy is korlátolt mozgásterét.
A folyamatosan saját megerősödését prognosztizáló nemzeti populista erők közül Orbáné az, ami valódi hatalommal rendelkezik, és sokszor emiatt nem tud előrelépni az unió, hiába erősödnek benne ciklusról-ciklusra a zöld és centrista pártcsaládok. Berg szerint fordulópont jöhet az európai politikában, mert amit a háború kapcsán kommunikált Orbán, az már a francia Marie Le Pennek és az olasz Matteo Salvininek is kínossá teszi a mellette való kiállást.
Szent-Iványi szerint amíg az egyhangú döntés elvén működik az unió, Orbán nem fog elszigetelődni Európában, azonban minden egyes alkalommal, amikor a miniszterelnök áruba bocsájtja a vétóját, egyre közelebb viszi Magyarországot ahhoz, hogy ezt a jogot megvonják, ilyen vagy olyan módon. Szerinte a külhoni magyarság szempontjából is fontos lenne egy integráltabb EU, és ha így folytatjuk, könnyen a szövetség perifériájára sodródhatunk, ami a folyamatosan kérdéses pénzcsapokat is könnyen megakaszthatná.
Információháborús kilátás
Széles körben elfogadott állítás, hogy Orbánt leginkább a nemzetközi politika foglalkoztatja, és krízisben van igazán elemében, Kert szerint a szükséges bajkeverő szerepéből táplálkozik, a valóság azonban az, hogy nem igazán jönnek be geopolitikai jóslatai. Az egyetlen jónak mondható számítása Donald Trump volt amerikai elnök 2016-os győzelme volt, ám itt is csak azért fogadhatott rá, mert egy demokraták által vezetett Fehér háztól nem számíthatott volna semmi jóra.
Mindezzel együtt is, hiába nem tudott valódi erővé formálódni a kontinens populista oldala, ez nem jelenti az EU sikerességét, mert Putyin dezinformációs kampánya az, amivel még mindig nem kezdenek semmit. Ez persze egy összetett kérdés, és nem könnyű megfogni az orosz propagandát, mégis vannak olyan lépések amiket "derékból" meghozhatna az EU. Szerinte például a folyamatos rágalmak és kérdések megválaszolására minimum lenne:
- minden tagállamba delegálni egy uniós szóvivőt,
- óriásplakát kampányt folytatniuk,
- és televíziós reklámidőt vásárolniuk, hogy a saját álláspontjuk is eljusson az európai polgárokhoz.
Ezzel szemben Kert elmondta, hogy az európai diskurzust nagy mértékben az Egyesült Államok és Oroszország médiumai befolyásolják. A praktikus megfontolásokon túl ez szimbolikus csatlakozási pontot is jelenthetne az uniós polgároknak, és bőven lenne hová fejleszteni az európai kommunikációt, hiszen a magyar állam egymagában többet költ az MTVA fenntartására, mint az egész EU tájékoztatásra.