Az IMF blogon a napokban megjelent egy elemzés az orosz gáz és közép-európai gazdaság összefüggéséről. Illetve: arról, hogyha leállnak az orosz szállítások, akkor Közép- és Kelet-Európában Magyarországon, Szlovákiában és Csehországban fennáll a 40 százalékos gázhiány kialakulásának veszélye, és annak is, hogy ezzel összefüggésben a bruttó hazai termék 6 százalékot eshet. A Valutaalap szakértői szerint e negatív hatások részben mérsékelhetők, ha:

  • az adott országok az alternatív ellátásokra és az energiaforrásokra fókuszálnak,
  • az infrastruktúra szűk keresztmetszetét enyhítik,
  • ösztönzik az energiatakarékosságot,.
  • védik a sérülékeny háztartásokat, valamint
  • szolidaritási megállapodásokat kötnek a földgáznak az országok közötti megosztására.

Hogy mindezekből nekünk most mit lehet kipipálni, az a Napi.hu friss podcastjának vendégétől tudakoltuk - annál is inkább, mert Miklós László 40 évnyi "molozás" után az MVM Zrt. felügyelőbizottságának elnöke, de 2015-2019 között volt az FGSZ Zrt. igazgatóságának tagja is volt. Amit úgy is lefordíthatnánk, hogy nem a szakértője, hanem a bennfentese, a szakembere e témának. 

Ebből a helyzetből az első kérdés egyszerű: mit szól az IMF blogján olvasható összefüggésekhez és következtetésekhez? Hogy állunk ez alapján a fűtési szezonhoz közeledve?

Miklós László szerint azt tudomásul kell venni, hogy a magyarországi földgáztárolók nem azért vannak (csak), hogy a magyar földgázigényeket elégítse ki.  Az is igaz azonban, hogy az infrastruktúra-fejlesztésekkel az elmúlt 10 évben odáig jutottunk, hogy technológiai és műszaki értelemben akár a lengyelországi lng-lefejtőkről, akár a németországi vagy a rotterdami terminálokról képesek vagyunk földgázt rendelni és vásárolni.

Azt tudjuk, hogy mennyiért van most gázunk? Van ennek a kérdésnek értelme? - kérdeztem, de Miklós László szerint annak a kifejezésnek nincs, hogy "gázunk" – azért nincs, mert gáza a gáztermelőknek és a gázkereskedőknek van. 

Az már más kérdés, hogy ekörül van/volt politikai felhajtás, ami sok mindent eltakar a képből. De ez a szakértő szerint inkább a múlt maradványa. Azzal együtt is, hogy az MVM és a Gazprom is állami cég, melyek képesek a piaci mozgásokba különböző érdekek kiszolgálása, azoknak való megfelelés miatt olykor furcsa kanyarokat is a pályára vinni.

Érdemes megjegyezni, hogy Miklós László két ide vonatkozó vélemény cikket is írt a közelmúltban; az egyiket az orosz energiafüggésünkről (ami a szerző szerint nincs, vagy legalábbis nem úgy van, ahogyan azt sokan értik), a másik pedig, amely még az oroszok Ukrán háborúja előtt, januárban íródott, arról szólt, hogy a rezsiharc fenntartása miért biztosan zsákutca. A szakértőt így arról is megkérdeztem, hogy szerinte tényleg van, volt-e egy pont, ahol ez az egész lakosságtámogatónak látszó rendszer el lett szúrva, avagy sok kis lépésben jutottunk el idáig?

Megkérdeztem azt is, hogy miként működik általában, problémáktól mentes időszakban a magyar gázpiac és gázbetárolás egy tipikus nyári időszakban - és ehhez képest mi az, ami most zajlik?

Kérdeztem azt is, hogy a hivatalosan közölt gáztároló-töltöttségi szintek alapján Magyarország valójában jól áll-e, és hogy mi az, amit - mint korábbi bennfentes - meglepőnek vagy különösnek talál. Valamint arról is, hogy mennyi gáz lehet elegendő a lakosság téli ellátásához, és ezt hogyan lehet biztosítani. 

Ezután tértünk át a podcastban arra, hogy milyen mértékben kellene a lakosságnak arra készülnie, hogy a) kevesebb gázt fogyasszon a közelgő télen, és hogy  b) milyen kényszer, lehetőség van most arra, hogy a gáz helyett legalább részben valami más energiaforrás után nézzünk most, és 3-5 éven belül. Előkerültek a Kádár-kockák és az is, hogy az elmúlt években egyre nőtt a hátrányunk az európai energiahatékonysági versenyfutásban Arra a kérdésre, hogy lehet-e ezt a problémát kezelni, ez volt a válasz: 

Lehet, úgy, ahogy az 5000 méteren az egy kör hátrányt.

Miklós László válaszainak megismeréséhez azonban el kell indítani a fenti videót.