Ahogyan azt gondoltam, megleptem a vendéget azzal az új történettel, amit Tokaj-hegyalján első kézből hallottam: egy sok év alatt felépített, jól menő, de elsősorban nem a hazai piacra termelő borászat az elmúlt hetekben a külföldi disztribútoraitól - egymástól függetlenül, több országból is - az a jelzést kapta, hogy az ottani vevői visszajelzések alapján nem rendelnek tőlük bort. Az indok  az oroszok ukrajnai háborújával kapcsolatos magyarországi szerepvállalása volt.  A családi vállalkozás tanácstalan - de kíváncsiak voltunk arra, hogy egy borkereskedő szerint mit lehet ilyenkor tenni?

Radosevics Radován még csak hasonló helyzetről sem hallott, de úgy véli, kár a sportba a politikát belekeverni. "De az ilyen helyzetekre is megoldást kell találni" - közölte. Ha a saját szakmájára lefordítja a helyzetet - magyarázta, akkor azt ugyan nem tudja kapásból, hogy mit kellene ilyen helyzetben tennie, de bízik abban, hogy a habitusa megoldást találna erre a szituációra is. Mint mondta: az nála szakmai adottságnak számít, hogy ha a piacon minden nyugodt, akkor nem tudja kihozni magából a maximumot. "akkor én nem vagyok jó, akkor én visszaesek". Amikor probléma van, megoldandó feladat, akkor "kapcsol be" - és ez szerinte egy ilyen szituáció. 

Kapcsolódó

Egy másik, generálisabb problémával folytattuk: azzal, hogy a kiskereskedelmi piacon állandósulni látszik a "megint, mindenki akciózik” érzete. Meddig az lenne a normális, hogy 12 üveg jó nevű furmint 16 ezer forintért, hogy fél tucat Malbec palack 12-14 ezer forintért megkapható? A fogyasztó akár úgyis érezheti, hogy jól jár, de a kereskedőnek mi ebben az üzlet? Mi lehet e mögött?

Radován tapasztalata alapján  Magyarországon évek óta bortúltermelés van, de ettől még a jó bort szerinte normális áron el lehet adni. Azt, hogy kinek-kinek mi a kereskedelmi filozófiája, már nem ennyire egyszerű visszafejteni, de a borkereskedő állítja, hogy a valódi értéket előállító borászatok kerülik az akciózást. Erre a döntésre a tapasztalatai szerint nagy ritkán, legfeljebb akkor kerül sor, ha a pincében lévő olcsóbb készletektől helyhiány vagy bevételkényszer miatt meg kell szabadulni.

A "mi a jó bor?" kérdésre a választ nem tekinti definiálhatónak. Szerinte az a jó bor, amit az ember szívesen megiszik, akár egy nehéz nap végén is. 

Ráadásul megszűnt az a korábbi vásárlói gyakorlat - mondta Radosevics Radován, hogy "tankolnak" a jómódú vásárlók. Vagyis: ma már nem igaz, hogy egy, nekik tetsző borászat borából akár 50-60 palack bort is elvinnének.

Mostanra sokkal inkább az lett a borfogyasztói gyakorlat, hogy miközben megvannak a kedvencek, és a kedvenc irányok, többször vásárolnak a borkereskedésben, mert 1-2 palackosával próbálgatják, keresik az újat, keresik a kihívást és a "kalandot".

Igaz-e, hogy a korábban-eddig "ezer forint alatt nincs iható bor" kritikai megjegyzés is erősen inflálódott, és ma már ezt legalább 1500, de inkább 2000 forintos árra érdemes átírni? Igaz-e, hogy az online kereskedelem, a birtokok, borászatok saját weboldalai is képesek már látható kiskereskedelmi forgalomméretet generálni idehaza? Hogyan keres új tételeket ma egy borkereskedő - mi dönti el, hogy egy bor a kínálatába kerülhet-e? Miért nem kell magyarázni azt, hogy mi az a Matua? Óvatosabban tárgyal-e a borkereskedő ma a beszállítóival? Létezik-e hosszútávú kapcsolat a borkereskedelemben - és ez adja-e a kereskedelem velejét? Kik az átalakult helyzet nyertesei és kárvallottjai? Vannak-e íratlan szabályok a bor kiskereskedelemben?

Mindezekre a kérdésekre a válasz is elhangzik a fenti videóban, ha kíváncsi rájuk, kattintson!