Meglepő adatok jöttek az ingyenes parkolásról

A parkolás ingyenessé tétele egyike volt a kormány vitatott intézkedéseinek a koronavírus-járvány miatt elrendelt veszélyhelyzet idején. Miközben a kabinet azzal indokolta a lépést, hogy csökkenteni szeretnék a zsúfoltságot a tömegközlekedési eszközökön, több önkormányzat politikai indíttatást látott a döntés mögött.

A parkolási díjak ugyanis - a szintén elvont gépjárműadó és számos, az ellenzéki önkormányzatoknak már beígért, de aztán nem folyósított támogatás mellett  - fontos bevételi forrást jelentettek volna az önkormányzatok számára, különösen egy olyan időszakban, mikor a védekezés többletfeladatokat ró rájuk.

Arról nem beszélve, hogy az autós forgalom megnőtt a könnyítés hatására, több lett a tilosban parkoló, mostanra pedig a dugók közel akkorák, mint egy átlagos hétköznapon, pedig az élet még nem tért vissza a rendes kerékvágásba.

Bár voltak olyanok, akiknek az ingyenes parkolás adott lehetőséget, hogy ne kelljen a kockázatosabb tömegközlekedést választaniuk, ők vannak kisebbségben. Többen azért ültek autóba, mert így jobban megérte, egy még nagyobb halmazba pedig azok tartoznak, akiknek alapvetően mindegy, hogy kell-e fizetni a parkolásért vagy sem - derült ki a Napi.hu megbízásából a Pulzus Kutató által készített reprezentatív közvélemény-kutatásból.

A teljes magyar lakosság körében mindössze 9 százalék mondta azt, hogy a tömegközlekedéstől való félelmében ült autóba és erre azért volt lehetősége, mert nem kellett fizetni a parkolásért. 12 százalék nyilatkozott úgy, hogy így már megérte, vagyis anyagi megfontolásból ült autóba.

Az emberek negyedének (24 százalék) nem számított az ingyenesség. Vélhetően ők azok, akik akkor is bementek volna a fizetős zónába, ha a kormány nem dönt a kedvezményről.

Az emberek 19 százalékának nem volt szüksége autóra, 3 százalék annyira rossza anyagi helyzetbe került, hogy már annak fenntartását sem tudta megoldani, a válaszadók 33 százaléka pedig nem rendelkezik gépjárművel.

Míg a budapestiek 9 százaléka mondta az, hogy a tömegközlekedéstől való félelme miatt élt az ingyenes parkolással, a megyeszékhelyeken 5, a városokban és községekben 11 és 10 százalék nyilatkozott így (utóbbiak között többen lehetnek olyanok, akik a helyközi közlekedést tudták mellőzni az ingyenességnek köszönhetően, ha olyan településre mentek, ahol fizetni kellett volna)

A legmagasabb arányban a megyeszékhelyen élők mondták, őket nem érdekli, hogy kell-e fizetni, vagy sem. Az is kiderült továbbá, hogy minél kisebb településen él valaki, annál kevésbé van szüksége autóra egy járvány idején.

A kor szerinti bontásból az látszik, hogy a tömegközlekedéstől mindenki egyformán félt, nem volt különbség a 18-39, a 40-59 és 60 évnél idősebbek arányában.

A spórolás azonban egyértelműen a fiatalokat mozgatta meg jobban, majdnem kétszer annyian mondák, hogy így már megérte autózni, mint a 60 éven felüliek.

Bár a kutatás nem ezt célozta, az iskolai végzettség szerinti bontás mégis igazol számos feltételezést az emberek képzettséggel összefüggő anyagi és munkaerőpiaci helyzetéről. Például a diplomások között lényegesen kevesebben vannak azok, akiknek nincs autójuk, miközben ők nyilatkoztak a legnagyobb arányban úgy, hogy nem volt szükségük a kocsijukra. Utóbbi oka nyilván az, hogy a diplomás pozíciók sokkal könnyebben betölthetők otthonról, mint a érettségit vagy 8 általánost igénylők.

A nemek közötti bontásból az derül ki, hogy több férfinak van autója, mint nőnek és miközben másfélszer annyi férfi mondta, hogy nem számít az ingyenesség, ugyanakkor azok körében is többségbe kerültek, akik a spórolás miatt örültek az ingyenes parkolásnak.