A koronavírus magyarországi megjelenésével háztartások milliói szembesültek olyan kiadásokkal, amelyekkel korábban - szerencsére - nem kellett számolniuk. Az első hetek bizonytalansága élelmiszer- és gyógyszerfelhalmozási kényszert hozott, mindenki igyekezett a lehető legnagyobb mennyiségű tartós élelmiszert és a sütéshez való alapanyagokat felhalmozni.
Megindult a roham a fertőtlenítőkért, a maszkokért, a tisztítószerekért és - az ikonikussá váló - wc-papírért. A gyógyszert szedők igyekeztek nagyobb mennyiséget betárazni a készítményekből, hiszen nem lehetett tudni, hogy leáll-e az ellátás. Közben fel kellett készülni az otthoni munkára és tanulásra, sok helyen be kellett szerezni az ehhez szükséges eszközöket. Az iskolai, óvodai étkezés helyett otthon kellett főzni.
Ezeket a pluszkiadásokat csak részben - a családok szerencsésebb részénél - kompenzálhatta olyan kiadások elmaradása, mint az étterem, a szórakozás vagy a kultúra. A sokat autózok számára az üzemanyagár-esés jelenthetett könnyebbséget, bár tudjuk, hogy a kutak forgalma márciusban és áprilisban is jelentősen visszaesett. Emellett a törlesztési moratórium adhatott - és ad év végéig - könnyebbséget a hiteleseknek.
A kiadások növekedése ráadásul csak az érem egyik oldala, hiszen sok családnak kellett szembesülnie a munkahelyek elvesztésével, csökkenő bérekkel.
A magyaroknak mindössze a 24 százaléka nyilatkozott úgy, hogy a koronavírus-járvány nem jelentett számára többletköltséget - derült ki a Napi.hu megbízásából a Pulzus Kutató által készített reprezentatív közvélemény-kutatásból.
Az emberek 50 százalékánál 100 ezer forintnál kisebb volt a többletköltség (három hónap alatt), 19 százalékuknál 100 és 300 ezer forint közötti, 5 százalékuknál pedig 300 és 500 ezer közötti pluszkiadás jelentkezett. Ennél is nagyobb emelkedés csak az emberek 2 százalékát sújtotta.
Nehéz volt az élet Budapesten
Míg a megyeszékhelyeken, a kisebb városokban és a községekben élők 25-26 százaléka mondta, hogy nem járt többletköltséggel a járvány, a budapestieknél ez az arány 18 százalék. A fővárosiak 56 százalékánál ez a többlet megállt 100 ezer forintnál, negyedük pedig maximum 300 ezres pluszkiadással számolt.
Érdekes ugyanakkor, hogy a 300-500 ezer közötti sávban - ami már jelentős teher - nagyobb arányban vannak a kisebb települések lakói.
Az iskolai végzettség szerinti bontásból az derül ki, hogy minél többet tanult valaki, annál kevésbé kellett többletköltségekkel számolnia. Ebben része lehet annak is, hogy a diplomás pozíciók jellemzően könnyebben végezhetők távmunkában, míg egy fizikai pozícióban ez nehezen kivitelezhető és az utazást is meg kellett oldani.
A minimális, tehát 100 ezer forint alatti pluszköltség ugyanakkor legnagyobb arányban az alapfokú végzettségűeket terhelte.
A kor szerinti bontásban nem látni jelentős különbségeket, a 60 év felettiek 23, a 40-59 évesek 24, míg a 40 alattiak 26 százaléka nyilatkozott úgy, hogy nem járt többletköltséggel a járvány. Itt könnyen lehet, hogy több tényező hatása oltotta ki egymást. Egy nyugdíjast például erősebben érinthet egy 8 százalékos élelmiszer-drágulás, vagy a gyógyszer-felhalmozási kényszer, de nem jelentkeznek a home office költségei.
Nemi szerepek a járványban
A válaszadó nőknek csak 20 százaléka jelezte a felmérésben, hogy nem járt többletköltséggel a járvány, míg a férfiaknál ez az arány jóval magasabb, 30 százalék. Ennek az lehet az oka, hogy Magyarországon még makacsul tartják magukat a nemi szerepekkel kapcsolatos beidegződések. Ennek egyik eleme, hogy jellemzően a nők járnak bevásárolni, vagyis ők jobban érezhették, hogy miként emelkednek a családi kiadások.
A 100 ezer alatti sávban nem mértek nagy különbséget a Pulzus kutatói, azonban a 100 és 300 közötti kategóriában már a nők 22, a férfiak pedig csak 14 százalékkal szerepelnek.