Mintegy 1,4 millió ember, a választók 17 százaléka hajlandó valamilyen formában (sztrájk, tüntetés stb.) tiltakozni a rabszolgatörvény ellen, illetve 34 százalékuk (2,8 millió fő) egyetért a jogszabály eltörlésével, szolidáris a protestálókkal - idézi a Népszava a Publicus Intézet felmérését.
Összesen tehát az emberek 51 százaléka támogatja a tiltakozásokat, és harmaduk hajlandó tenni is értük. További nyolc százalékuk azt akarja, hogy a kormány semmisítse meg a rabszolgatörvényt, de a demonstrációt és a munkabeszüntetést nem tartja hatékony eszköznek ennek elérésére.
A válaszadók majdnem 60 százaléka alulról szerveződő folyamatként látja a tüntetéseket, így az elégedetlen embereket jelölte meg "főszervezőként". A második helyen a pártok végeztek, az emberek ötöde gondolja, hogy ezek csatornázzák be a kiábrándultságot. A szakszervezetekről, noha az egész tüntetéshullám az érdekvédők akciójaként indult, valamint a civilekről körülbelül tíz százalékuk gondolja ugyanezt.
Lefelé taposó főnökök
Saját legénybúcsúja vagy esküvője helyett is túlóráznia kellett volna egy nyugat-dunántúli autóipari beszállító cégnél dolgozó fiatalembernek - adta tovább a Vasas Szakszervezet tudomására jutott ügyet a Népszava. Főnöke jelezte: túlóráznia kell, ezért válasszon: esküvő vagy legénybúcsú. A férfi végül betegszabadságra íratta ki magát.
Minderről László Zoltán, a szakszervezet elnöke ezzel az esettel érzékeltette mennyire "önkéntes" a túlóra vállalása. A dolgozóknak egyébként joguk volna visszautasítani a túlórát, ha az aránytalan sérelemmel jár magánéletükre nézve. A feletteseik elvárásait teljesíteni igyekvő, rosszul kiválasztott középvezetők azonban sokszor még munkaerőhiány idején is kirúgással fenyegetőznek, ha valaki visszautasítja a túlórát.
Viselkedésük gyakori oka a cégeknél tapasztalható magas fluktuációnak. László Zoltán jelezte: most is van olyan üzemvezető, aki hatalmát fitogtatva azzal fenyegeti beosztottjait, bevezeti a 400 órás túlórakeretet, holott a munkáltatónak nincs is ilyen szándéka. A szakszervezeti vezető szerint egyébként a munkáltatók nem mostanában, a politikailag is felfokozott hangulatban állnak majd elő a túlórakeretek megemelésével, hanem nyáron vagy ősszel, amikorra kimerülnek az évi 250-300 órás keretek.