A friss Magyar Közlöny pénteken este több mint 120 oldalon jelent meg. A vaskos regulatárban a rendeletek között található a kormány 1335/2022-es határozata is, mely „az energia-veszélyhelyzettel összefüggő egyes szükségszerű intézkedések megtételéről” címet viseli. E rendelet annak a jogi formába öntése, amelyről a szerdai kormányinfón Gulyás Gergely kancelláriaminiszter beszélt és amelynek a rezsiharc feladásának körbeírásán kívüli tételeket megpróbáltuk már értelmezni.
A pénteki határozat, a két nappal korábban bemutatott kormányzati kommunikációs technikát megváltoztatva, az akkori tételeket gyakorlatilag a feje tetejére állítva közölte. A hét tételből álló felsorolás első pontjába a szerdán még legvégül bejelentett rezsicsökkentéssel kapcsolatos feladatleosztás került, amelynek a rendelet szerinti lényege, hogy a technológiai és a gazdasági miniszter azonnal tegyen javaslatot a kedvezményes lakossági rezsirendszer fenntartásához szükséges lépésekről.
Egy kivétellel mindent azonnal
A második tétel az lett, amely több lignit bányászására utasítja a technológiai minisztert, a harmadik pedig azt adja utasításba Palkovics Lászlónak, hogy a Mátrai Erőmű négyblokkos, folyamatos termelésre álljon át. Ugyancsak őt „hívja fel” arra, hogy a hazai földgázkitermelés 1,5 milliárd köbméterről 2 milliárdra emeléséért tegyen azonnal lépéseket, valamint tegye meg a szükséges lépéseket a Paksi Atomerőmű üzemidejének meghosszabbítására is.
Ezután következik csak a sorban az egyetlen, nem azonnalra kért feladat: a technológiai tárca vezetője mellé Szijjártó Péter külgazdasági és Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter bevonásával a téli földgázellátás biztosításával (betárolás, szállítás, kapacitásbővítés) kapcsolatos feladatok megrendelése – itt a határidő: november 1-je.
A minisztereknek kiosztott feladatok sorában végül Nagy István agrárminiszter is sorra került: az ő dolga, hogy – a technológiai és a gazdaságfejlesztési miniszterrel együtt – kidolgozza az energiahordozókra vonatkozó exportkorlátozási javaslatokat.
A jogszabály mindezekhez felkéri a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal elnökét (Horváth Péter), a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatósága elnökét (Bíró Marcell) és az Országos Atomenergia Hivatal (Kádár Andrea) is arra, a vonatkozó pontokban a minisztereknek kiadott feladatok végrehajtása során működjenek közre.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy e hivatalokban most mindenki, aki e területekhez valamit is ért, minden mást félretolva, e feladatokon kell, hogy dolgozzon
– mondta lapunknak az egyik nevezett hivatalban korábban vezető beosztásban dolgozó munkatársa. Szavai szerint mindettől azonban még nem tűnik egyszerűbbnek vagy könnyebbnek a kiosztott feladatok megoldhatósága.
A Mátrai Erőmű négy blokkja: ezt hogyan kell érteni?
A Paksi Atomerőműre vonatkozó utasításból, a tűzifa- és energiaforrás-kiviteli tilalomból, illetve a hazai gáztermelés felpörgetésével kapcsolatos utasításokból kiolvasható anomáliákról részletesen írtunk. Amiről eddig nem volt szó – mivel a részletesebb információk csak a Magyar Közlönyből derültek ki – az a Mátrai Erőművel kapcsolatos kormányzati rendelkezéshez kapcsolódik. Legfőképpen ahhoz, hogy mivel jár, ha a négyblokkos, folyamatos termelés kikényszerítése a kormány által elképzelt, aktuális energetikai irány.
Ahogyan azt az egy hete észrevétlenül leállított a Mátrai Erőművel kapcsolatban megírtuk: az MVM Mátra Energia Zrt. tulajdonában lévő visontai lignittüzelésű erőmű a gyakorlatban a kettő plusz egy blokkos üzemben dolgozik, és a leállítást éppen az indokolta, hogy ezt a "formációt" 2025-ig fenntarthatóvá tudják tenni.
A Mátrai Erőműben a termelt árammennyiséget zömmel a IV-es és V-ös számú blokk (egyenként maximum 232 megawatt - MW) állítja elő, ezek valamely okból történő kiesése nyitja meg az utat a III-as számú blokk (maximum 220 MW) áramtermelésbe kapcsolása előtt. Mivel a III-as számú blokk működési engedélye 2022. december 31-el lejár, a továbbműködéshez engedélyt kell szerezni – ennek kiadása pedig műszaki, technológiai kritériumok teljesítéséhez kötött. Ahhoz, hogy e helyzetből a szénerőmű négyblokkos termelőüzemmé alakuljon át, egy sor működtetési paraméternek változnia kell.
Mivel a Mátrai Erőműnek "papíron" öt szenes blokkja van, először is értelmezni kell, hogy mi is jelent a négyblokkos működés. A már említett három blokkon kívül van két darab, egyenként 100 MW teljesítményre épített egység is. Igaz, az 1969-ben beindított, és azóta többször felújított I-es számú, és a nem sokkal később bekapcsolt II-es számú blokkok igazából már akkor sem voltak megbízható állapotban, amikor az erőművet a kormány megvetette az MVM Zrt.-vel.
Rugalmasabb, merevebb
Ha a magyarországi gázhelyzet indokolttá tenné, hogy a Mátrai Erőmű négy blokkal üzemeljen – költség és környezetszennyezés nem számít alapon – a visontai rendszer elvileg képes lehet egy rugalmasnak mondható rendszerműködés segítésére. Arra is, hogy – adott esetben – ne legyen a négyblokkos paksi atomerőművi termelés "útjában". A korábbi években kialakult erre termelési protokoll: a szénerőmű a hétköznapokon jellemzően 6-18 óra között csaknem maximális terheléssel dolgozott, az ezen kívüli időszakban pedig a maximális teljesítményének akár 50 százalékáig is leterhelték (vagy akár kikapcsoltak a rendszerből egy blokkot). Ugyanakkor ez az elmélet, amelybe nincs bekalkulálva, hogy a rendszer jelenleg valójában meddig bírhatja javítás, váratlan leállások nélkül, ha újra feszített munkarendbe kényszerítik.A Mátrai Erőműben az állami tulajdonba vételt követően – amikor még 2030-ig elhúzott működésre tett ígéretet a szaktárca – előkerült az az ötlet, hogy a rendszer számára további üzemidő-hosszabbításokat kellene kijárni, elérni.
Ehhez, mivel idehaza már minden lehetőség kimerült, ráadásul az egykori hazai turbinajavító kapacitások is megszűntek (a Láng gépgyár romjain végül az Alstom végzett ilyen munkálatokat, de néhány éve beszüntetett tevékenység miatt), Nyugat-Európából is hívtak szakértőket – mesélte lapunknak egy, az ügyben járatos szakember. Elmondása szerint miután megnézték, hogy mit, hogyan kellene-lehetne kicserélni, a vizit végén világossá tették: szerintük ilyen öreg berendezésekkel már nem érdemes hosszabb távra tervezni.
I-es számú blokk, II-es számú blokk
A két kisebb, az utóbbi években nem termelő széntüzelésű egység a 2021-ben érvénybe lépett uniós károsanyag-kibocsátási és hatékonysági normákat sem képes teljesíteni. Így kérdéses, hogy ki, hogyan, milyen áron tudná beüzemelhető és megbízhatóan működtethető állapotba hozni – legalább a kettő közül az egyiket. Friss, helyi információink alapján erre igazából a II-es számú blokknak lehet esélye, amelyet azonban bár az elmúlt időszakban több alkalommal is megpróbáltak "menetkész" állapotba hozni, de nem sikerült. Az I. számú blokkal pedig nem is próbálkoztak.
Ha pedig most, pénz nem számít alapon újra nekiugranának a II-es számú blokk feltámasztásának, egy fal biztosan az útjukat állja. A karbantartásra, javításra és főegységcserére egyaránt szoruló szenes erőműveket javítani képes cégekből kevesebb van, mint amennyi sürgős feladat mostanában Európa-szerte adódott.
Sok ilyen cég megszűnt, profilt váltott az elmúlt években, mivel kevés ilyen munka volt; most viszont kevés a karbantartó. A még működő cégek pedig a 100 MW-os mátrai szerelés helyett nagyobb valószínűséggel vállalnak nagyobb munkákat – például Németországban, Csehországban, Lengyelországban –, ami az idő szűke miatt sem jó hír most az MVM számára.
Az I-es és II-es számú blokkal pedig az a főprobléma, hogy jelenleg már nyilvánvalóan nem képesek teljesíteni a nagy tüzelőberendezésekre vonatkozó jogszabályi követelményeket, így – bár elvileg 2023-ig van üzemelési engedélyük – szabályosan nem üzemelhetnek akkor sem, ha mégis sikerülne beindítani őket. Amellett, hogy mindez biztosan több károsanyag-kibocsátással jár, azt is érdemes elővenni, hogy az eredeti tervek alapján jövőre az I. és II. számú blokk helyett kezdenék építeni a 200 MW-os naperőművi potenciált. Az pedig jelenleg nem látszik, hogy a kettő egyszerre hogyan volna kivitelezhető.
A karbonszennyezés ára
A pedig szinte "részletkérdés", hogy a jelenlegi, menetrend szerint rendszerbe adott 450-500 MW teljesítményt meddig lehetne feltornászni a négyblokkos működéssel. A kérdésben több mérnökkel, illetve volt erőművi szakemberrel is beszéltünk: a válaszok alapján e plafon valahol 600-625 MW közötti szinten lehet.Ennek két szempontból van jelentősége. Az egyik, hogy az állam által tavaly decemberben hozott jogszabály alapján évi 45,2 milliárd forintot utal át a Mátrai Erőműnek, hogy a 3,3-3,5 TWh éves villamos energiamennyiséget előállítsa és biztosítsa a számára. Ez gyakorlatilag a szén-dioxid-kvóta ára. Amellett, hogy információink szerint erről az állami támogatásról Brüsszelt csak utólag értesítették (és emiatt újabb feszültség alakult ki Brüsszel és Budapest között), az is kérdés, hogy a négyblokkos üzemben elérhető, évi 4,2-4,375 TWh termeléssel keletkező karbon-kibocsátási többletet (ami mintegy 900 GWh; ennek aktuális piaci ára jelenleg 54 millió euró - ami 400 forintos euróáron számoltan több mint 21 milliárd forint ) ki és miből fizeti ki.A másik kérdés, hogy milyen áron érhető el ez a 125-150 MW pluszteljesítmény akár évi 7 ezer órára is, és ez mire lesz elég. Az a számítás ugyanis, miszerint az erőmű önköltségi ára MWh-onként akár 50-60 eurós ár mellett is kiváló a 300 eurós piaci árhoz képest, torzított eredményt mutat. Mivel az erőmű termelésének felskálázása csak az ellátásbiztonság erősítésével indokolható (ha egyáltalán; s melynek egyetlen célja az lehet, hogy a lakossági ellátási rendszer működése további garanciákat kapjon), ebben a 300 eurós piaci árral szemben kimutatható haszon nem lehet tényező.Ráadásul minden arra a feltevésre épül, hogy az öreg blokkok biztosan végig bírni fogják az iramot. Márpedig tavaly júniusban gyakorlatilag egyszerre állt le a III-as, IV-es és V-ös számú blokk is.Ráadásul egy ilyen lépés nyomán az a mintegy 110 milliárd forintnyi uniós támogatás is kérdésessé válik, amelyt az EU Magyarországnak a szénrégiók átalakítási-átmeneti időszakára ítélt meg.
Ezen túl az erőmű a szén jelentős mértékű reaktiválásával kizárja magát az ETS 10C pályázaton való részvételből is, melytől pedig a magyar kormány több mint 200 milliárd forintot remélt. E pénzből akarta a kormány megépíteni a Mátrai Erőmű új hulladékégető blokkját és a kombinált ciklusú gázerőműves blokkját (CCGT). Ha az ETS 10C támogatás nincs, a kormánynak e célra máshonnan kellene ezt az összeget előteremtenie, ami a jelenlegi gazdasági helyzetben biztosan nem megy. Akkor se, ha néhány héttel ezelőtt formálisan és informálisan is megerősítette a szaktárca, hogy a Mátrai Erőmű gázüzemre átállítását szeretné megkezdeni.
A II-es számú blokk termelő egységként való bekapcsolásokhoz valószínűleg új környezetvédelmi engedélyre is szükség lenne – ami nem is a költség, hanem az idő szűke miatt tűnik őszre-télre nehezen abszolválhatónak. Ezzel együtt nem lehetetlen – hiszen 2018-ban az „egységes környezethasználati engedély kötelező felülvizsgálati eljárása” rekordidő alatt lezajlott. Az más kérdés, hogy amikor a Napi.hu ezügyben több környezetvédelmi jogászt megkérdezett, mindannyian hitetlenkedve beszéltek a lefolytatott eljárásról.
És még a Mavirt is belekevernék
Mindezek tetejébe azonban, ha a II-es számú blokkot üzemben tartanák, a Mavir Zrt.-t is belekevernék egy olyan helyzetbe, amelyet nehezen tudna a rendszerirányító védeni. Arról van szó, hogy a rendszerirányítónak az úgynevezett merit order görbe mentén kell döntéseket hoznia arról, hogy a termelőegységeket hogyan teszi be a menetrendbe.
Ennek leegyszerűsítve az a lényege, hogy a különböző termelési egységek rövid távú változó költségeihez rendelik hozzá az egységek termelési kapacitásait, és az így kapott eredményeket emelkedő sorrendben illesztik egymás után. Vagyis a merit order alapján a Mavirnak folyamatosan rangsorolnia kell, hogy mindig a legalacsonyabb határköltséggel rendelkező energiaforrást illessze be hamarabb az áramrendszerbe – és a drágábbakat pedig a sor végére sorolja. Jelenleg is a különböző hatékonyságú gázerőművek állnak e sor elején; a minimális hatásfoklimit alatti működésre képes II-es számú blokk miatt ettől a normától a rendszerirányítónak szinte biztosan el kellene térnie.
Ellátásbiztonságra hivatkozva a Mavir a rugalmasan változtatható teljesítményű gázerőművek nagy részét leköti szabályozási kapacitásként, de azok csak a rendszerirányító utasítására változtatnak a termelésükön – és a merit order alapján a Mavir erre csak akkor adhat utasítást, ha nincs olcsóbb alternatíva.
A telet túlélni bármi áron?
Bár a Mátrai Erőmű újraélesztési kísérlete látszólag ugyanaz, mint amit a németek tesznek, egy lényegi különbség azért mégis van. A németek vészforgatókönyve az engedéllyel rendelkező, üzemkész, de jelenleg nem termelő szenes erőművek tartalékban tartását, illetve vészhelyzeti bevethetőségét célozza, míg a Magyar Közlönyben megjelentek alapján a magyar elképzelés arra épül, hogy az erőművet négy blokkal be kell kapcsolni és működtetni kell(lene).
A Mátrai Erőműben az eredeti elképzelések szerint úgy állna le 2025-ben a szénégetés, hogy a helyébe azonnal bekapcsolják a gázturbinát. Ez azonban egyelőre csak terv, így nemcsak azért kérdéses, mert "a szénnek kell a hely", hanem mert miközben az MVM jó 30 éve nem épített áramtermelő nagyerőművet, az építkezést abból a pénzből fizetnék, amely éppen a szenes továbbműködtetés miatt nem érkezhet majd meg az EU-tól. Addig, amíg a szenes blokkok mennek, biztosan nem – így viszont az elképzelt, szinte zökkenőmentes átmenetre sincs esély. (Az pedig már egy másik kérdés, hogy a mostanában radikálisan átalakuló gázbehozatali lehetőségekre mennyire észszerű 30 évre új gázerőművet építeni; pláne, hogy az MVM a Tiszai Erőműben ennél jóval nagyobb - de szintén gázüzemű - erőművet is építeni akar.)
Mindez nemcsak azért problémás, hogy a magyar kormány szerint már most energetikai veszélyhelyzet van, de erről az EU-t nem értesítették, hanem mert még ott tartunk, hogy miközben erre az eshetőségre is készülni kellene, a kormány máris úgy kommunikál, mintha már nem volna hova továbblépni.