A származás jelentős mértékben hatással van arra, hogy jelenleg ki milyen életkörülmények között él - állapítja meg a KSH összeállítása. A tanulmány szegénység generációk közötti átörökítését vizsgálta a most 25-59 éves korosztály gyermekkori, 14 éves korában tapasztalt életkörülményei, illetve szüleik társadalmi-gazdasági jellemzői alapján.
Az adatokból kitűnik, hogy átlagon felüli a szegénységi kockázat azoknál, akiket nem a saját szüleik neveltek fel (rokonoknál, állami gondozásban nőttek fel), sokgyermekes családból származnak, szüleik iskolázatlanok, munkanélküliek. A magas társadalmi pozíció az apák esetében nagyobb védettséget biztosít a szegénység elkerülésére.
A gyerekszámmal nő a kockázat
A gyermekkori családi háttér főbb jellemzői egyértelműen összefüggenek a jelenkori szegénységi mutatóval - állapítja meg az összeállítás. Azoknál a legkisebb a szegénységi kockázat, akiknek a családjában mindkét szülő jelen volt. Ennél valamivel nagyobb, átlag feletti (15 százalék körüli) a szegénység aránya abban az esetben, ha valamelyik szülő egyedül nevelte a gyermekét, nem mutatkozik azonban jelentős különbség abban a tekintetben, hogy az apával vagy az anyával élt-e együtt a gyermek. A szegénység kockázata akkor ugrik meg jelentősen, amikor egyik szülő sem vesz részt közvetlenül a gyermek nevelésében. Azok körében, akiket rokonok, illetve nagyszülők neveltek, a szegénységi arány 20,9 százalékos értéket vesz fel, azoknál pedig, akik intézetben éltek gyermekkorukban, meghaladja a 30 százalékot.
A szegénységi kockázat a gyermekkori háztartásban élő gyermekek számával is összefügg. Azoknál, akik háromgyermekes háztartásban nőttek fel, ez a 16 százalékot közelíti, négy vagy több gyermek esetében pedig a mutató értéke 30 százalék fölé nő, azaz megduplázódik.
Az is megállapítható, hogy hogy minél kisebb a foglalkoztatottak aránya a megkérdezett személy gyermekkori háztartásában, annál nagyobb a kockázata annak, hogy élete későbbi szakaszában szerény körülmények
között fog élni. (A képhez hozzá tartozik, hogy a vizsgált személyek nagy részének gyermekkora a rendszerváltást megelőző időszakra esett, amikor a munkanélküliség problémája gyakorlatilag ismeretlen volt Magyarországon.)
Egyre feljebb
A szülők iskolai végzettségének meglehetősen egyértelmű hatása a mai életkörülményekre nagyjából hasonló módon jelentkezik mind az apák, mind az anyák végzettsége esetében. A legkedvezőtlenebb helyzetben azok vannak, akiknek a szülei nem tudtak írni, illetve olvasni, ebben a körben - akár az apa, akár az anya iskolai végzettségét nézzük - a szegénységi arány megközelíti a 30 százalékot. Szintén átlag feletti a szegénységi kockázat, ha az apa vagy az anya alapfokú, vagy ennél kisebb végzettséggel rendelkezik (16,3, illetve 16 százalék). A középfokú, de még inkább a felsőfokú végzettség - legyen szó az apáról vagy az anyáról -, már egyértelműen kedvezően hat a mai életkörülményekre. Akiknek a szülei magas iskolai végzettséggel rendelkeztek, kis valószínűséggel találhatóak ma a szegények csoportjában.
A szülők foglalkozási csoportját vizsgálva viszont nagyobb különbség mutatkozik az apa és az anya jellemzőinek hatásai között. Míg az iskolai végzettség tekintetében mind az anya, mind az apa jellemzői nagyjából azonos hatást gyakoroltak gyermekük életkörülményeire, addig a szülők foglalkozási csoportját vizsgálva azt tapasztalható, hogy az apa társadalmi helyzete mentén sokkal polarizáltabb eredményekhez jutunk. Az alapösszefüggés - nevezetesen, hogy minél magasabb társadalmi pozíciót foglal el a szülő, annál kevésbé valószínű, hogy gyermeke szerény életkörülmények között él - mindkét szülő adatait vizsgálva érvényesül. Úgy tűnik azonban, hogy a magas társadalmi pozíció az apák esetében nagyobb védettséget biztosít a szegénység elkerülésére, az alacsony pozíció viszont nagyobb kockázatot jelent.
Mind az anyák, mind az apák esetében a vezető, illetve értelmiségi foglalkozásúak gyermekeit találjuk a legkisebb arányban a szegények csoportjában. Szintén egyértelműen kedvezőbb azoknak a helyzete, akiknek az édesanyja vagy az édesapja az egyéb szellemiek csoportjába tartozott. E szülők gyermekeinek szegénységi kockázata egyaránt átlag alatti. Átlag körüli a szegénységi kockázata azoknak, akiknek a szülei az iparosok és kereskedők, valamint szakmunkások csoportjába tartoztak.
Összességében viszont e társadalmi pozíció - legyen szó az apáról vagy az anyáról - inkább kedvező hatással van a gyermekek életkörülményeire. A legrosszabb helyzetben a betanított munkások, a segédmunkások, illetve a mezőgazdasági foglalkozásúak gyermekei vannak. E csoportok esetében a szegénységi kockázat egyaránt jelentősen meghaladja az átlagot. A rosszabb helyzetű társadalmi kategóriák közül is külön kiemelendők a segédmunkás apák gyermekei, akiknél a szegénységi arány megközelíti a 30 százalékot.
Régen jobb volt
A kutatás egyik érdekes megállapítása az, hogy a vizsgált korosztály meghatározó része mai életszínvonalát rosszabbnak tartja, mint gyermekkori családjának életkörülményeit. Míg gyermekkorukra visszatekintve a megkérdezettek nagyjából 35 százaléka nyilatkozott úgy, hogy viszonylag könnyen, illetve inkább könnyen tudták fedezni szokásos szükségleteiket, addig a jelenlegi időszakra vonatkozóan ez az arány 10 százalékot tesz ki.
A retrospektív adatok azt is mutatják, hogy a megkérdezettek alig több mint 20 százaléka élt nagyobb nehézségek közt, addig a jelenlegi életkörülményeik kapcsán jóval több mint 50 százalék nyilatkozik úgy, hogy nagyobb nehézséggel tudja fedezni mindennapi szükségleteit.
A kutatók megállapították: aki kedvezőbbnek értékelte gyermekkori életkörülményeit, az nagyobb eséllyel tekinti mai élethelyzetét is kedvezőbbnek.