A sárgadinnyének a korábbi századokban az őszi gyümölcsök beérése előtt fontos táplálkozási szerepe volt. Közép- és Dél-Európában csemege, Ázsia egyes helyein nagy jelentőségű élelmiszer. Turkesztánban például a búza után a legfontosabb növény. Őshazája valószínűleg India. I. e. 3000 körül már ismerték. Az ókori Dél-európai népek igen kedvelték. A kora középkorban terjedt el Európa északibb tájaira is. Valószínűleg már a honfoglaló magyarok is ismerték a sárgadinnyét. A 16. sz.-ban már szépen virágzott Magyarországon a dinnyészkedés.

Ma a legjelentősebb hazai termesztő körzet Bács-Kiskun megyében található. Az időjárási anomáliák miatt egyre többen térnek át szabadföldi termesztésről a biztonságot jelentő, fóliasátras termelésre. A hazai fogyasztás szerény, évente átlagosan kb. 1,6 kilogramm fejenként - olvasható az "Ételt csak okosan" oldalon.

Fajták

A hazai hazai sárgadinnye termelést két típus uralja. Az egyik a kantalup fajtakör, melybe tartozó fajták jellemzően erőteljes fejlődésűek, nagy fokú ellenállósággal, sok esetben pultontarthatósággal, jó szállíthatósággal, jó megújuló- és termőképességgel rendelkeznek. A kantalup dinnyék enyhén gerezdelt héjúak, általában jellegzetes narancssárga hússzínűek. Az összes hazai termelés mintegy 80 százalékát adják.

A másik jellegzetes típus a gália (Magyar kincs) típusú dinnyék csoportja, mely gömbölyű termésalakú, felületük hálózatosan parás. A legrövidebb tenyészidejű fajtacsoport. A fogyasztók körében a zöldesfehér hússzíne és az intenzív édes íze miatt a legtöbben cukordinnyeként ismerik. Ez a típus adja a hazai termelésünk fennmaradó 20 százalékát. A jelenleg használt hibridek már ebben a fajtakörben is keményebb húsúak, szállíthatók, pultontarthatók.

Sok más fajtával találkozhatunk

Nagyon sok más sárgadinnye típus is létezik, melyekkel csak alkalmanként főként importból vagy utazásaink során találkozhatunk.

  • Ananász: A Közel-kelet fajtatípusa, megnyúlt alak, narancssárga héj és finomabb paralécezettség jellemzi. Húsa fehéres néha enyhén rózsaszínes árnyalattal. Termése 3-4 kg-osra is megnő.
  • Western Shipper: Gömb alakú, nagyon vastag és sűrű parásodással gerezdek nélkül. Hússzíne narancssárga.
  • Amarillo (Canari): Termésalakja oválistól elliptikusig változik, élénk sárga színű, fényes, sima, nem cseres, enyhén barázdált felületű. Itthon leginkább importból ismert fajta. A kereskedelemben inkább a téli, tavaszi időszakban találkozhatunk ezzel a típussal gyakran a déli féltekéről importálva. Fehér, kemény húsa igen édes, ha megfelelő érettségben szedik le. Ez sajnos az import áruk esetében gyakran nem teljesül. Szállíthatósága, pultontarthatósága kiváló.
  • Charantais: Gömb alakú termései gerezdesek. A franciák kedvelt típusa, narancssárga húsú, jellegzetes ízvilággal.
  • Honey Dew: Gömb alakú, fehéres héjszínű, húsa zöldesfehér, a magház felé világosodik. Felülete sima, általában parásodás nélkül.
  • Ogen (Muskotály): Különlegesen finom, üdítő ízű sárgadinnye. Húsa világoszöld, olvadékony, nagy cukortartalmú, kellemes, sajátos muskotályos zamattal.
  • Piel De Sapo: Megnyúlt alak, jellegzetes békazöld külső jellemzi néhány paraléccel. Hosszan tárolható spanyol típus, amit a spanyolok a Serrano sonkához fogyasztanak. Igen magas cukortartalom és jó íz jellemzi. A másik 2 zöldhéjú típushoz hasonlóan leszedés után az egészséges termések megfelelő körülmények között több hónapig is tárolhatók. Importból az áruházak késő ősszel kínálják.
  • Ehhez hasonló spanyol típusok még a középzöld Rochet és a nagyon sötétzöld héjú, erősen redőzött felületű Tendral.

A sárgadinnyék érettségét a régi illatos, puha húsú fajtáknál jól mutatta az illatuk. A keményebb húsú, jobban szállítható fajták illata azonban már jóval kevésbé árulkodó, számos típusnál pedig egyáltalán nem segíti az érettség megállapítását.

A termesztésben általában a kocsány leválása mutatja az érést, de ez sem jellemző minden típusra. A keményebb tárolható sárgadinnyék között vannak olyan fajták, melyek kocsánya egyáltalán nem válik el. Ezeket a hosszabb pulton tartáshoz illetve tároláshoz kocsánnyal szedik. Az érést csak a külső színük mutatja. Optimális szedési idejük megállapítása fajtánként megfelelő tapasztalatot igényel.