Ha egy lónak sérült a lába, hiába tartunk elé cukorkát, nem fog gyorsabban futni - mondta Simor, aki a hasonlattal a magyar gazdaság keresletösztönzéssel való élénkítésének gyenge hatékonyságára utalt. Mielőtt ezt kifejtette volna, a magyar gazdaság kilátásait értékelte, és nem volt optimista. A magyar gazdaság növekedési lehetőségeit korlátozza a külső kereslet gyengesége, illetve a csökkenő lakossági fogyasztás. Utóbbit a csökkenő reáljövedelmek és az óvatosság határozzák meg, és a kiskereskedelmi forgalom stagnálásában, visszaesésében mutatkozik meg. A beruházási aktivitás csökken, a tartós munkanélküliség válságot követő emelkedése aggasztó.

Ezekben a monetáris politika keveset tud segíteni, a jegybank a ciklikus problémák megoldásában játszhat szerepet. A jegybank az árstabilitás elérésével és fenntartásával hozzájárulhat a stabil, kiszámítható üzleti környezet kialakulásához, a pénzügyi közvetítő rendszer stabilitásának segítésével hozzájárulhat a hitelezési hajlandóság normalizálódásához és a hatékony pénzügyi közvetítéshez. A jegybankelnök hozzátette, az is fontos, hogy a gazdaság szereplői tudják, milyen szempontok alapján dönt a monetáris tanács.Emellett az infláció emelkedik.

Nem lehet az inflációs sokkokat figyelmen kívül hagyni

A kormányzati adóintézkedések, az energia- és élelmiszerárak növekedése 6 százalék közelébe emelték a fogyasztói árindexet. A jegybankelnök szerint nem igaz, hogy az egyedi sokkokat teljesen figyelmen kívül kellene hagyni, meglátása szerint bizonyos mértékben ehhez is alkalmazkodnia kellene hatékonyságjavulással a vállalkozásoknak, nem kell feltétlenül teljesen átterhelni az árakon keresztül a lakosságra. Simor kifejtette: nem csupán az egyszeri hatások miatt magas az infláció, hanem az alapfolyamatot jelző mutatók is magas szinten állnak.

A gazdaság pillanatnyi helyzetének értékeléséhez fontos kérdésre kell választ adni, nevezetesen, hogy mekkora a ciklikus és a strukturális tényezők hatása. A ciklikus hatás középtávon elmúlik, a kibocsátási réssel hozható kapcsolatba. Ez az, amit a jegybank az inflációban igazán tud ellensúlyozni. Azonban ha a problémák strukturális eredetűek, akkor ezeket szerkezeti reformokkal kell kezelni. A strukturális hatás ugyanis tartósan fennmarad, a potenciális kibocsátás szintjével van összefüggésben. A kétféle probléma közvetlenül nem megfigyelhetők, a becslések bizonytalanok, vita tárgyát képezhetik - ismerte el Simor.

Ugyanakkor a jegybankelnök érezhetően úgy gondolja, hogy a magyar gazdaság problémái strukturális természetűek. A magyar gazdaság felzárkózása megakadt, a potenciális növekedés alig haladja meg a nulla szintet. A növekedés egyik strukturális gátja az adósságprobléma. Jól látható, hogy azok az országok, amelyeknél az eladósodottság szintje magas, a gazdasági dinamikája kisebb, hiszen a növekedés egyetlen forrása az export lehet, a belső motorok nem működnek.

Tovább növeli a gondokat, hogy az eladósodott országokban megfigyelhető beruházás-csökkenés tartós növekedési veszteséget okoz. A tőkeakkumuláció lassulása és a termelékenység visszaesése miatt lassul a potenciális növekedés - mutatott rá Simor. A tőke növekedési hozzájárulása jelentősen csökkent, pedig ez lenne a felzárkózás alapvető forrása. A háttérben húzódnak a kedvezőtlen hazai és nemzetközi növekedési kilátások, illetve az, hogy a bankrendszer problémái miatt tartósan és jelentősen visszaeső vállalati hitelezés, valamint a makrogazdasági és az intézményi környezet bizonytalansága.

Nem lesz hitelboom

Simor szerint nem számíthatunk a hitelezés gyors fellendülésére. A bankrendszer mérlegalkalmazkodása nagyon erőteljes, a jövedelmezőséget kormányzati intézkedések is csökkentik, a forráskivonás gyors. A munkaerőpiacon ellentétes hatások figyelhetők meg. A kormányzat lépéseinek egy része (jóléti ellátások szigorítása) az aktivitás növekedését szolgálták, és az iskolázottság javulása is segített ebben. Ugyanakkor a strukturális munkanélküliség mégis magas. Az alacsony képzettségűek nehezen helyezkednek el, alacsony a mobilitás, és rontják a helyzetet a jelentős minimálbér emelések, valamint az aktív munkapiaci programokra fordított kiadások alacsony szintje és hatékonysága.

A növekedés tőkén és munkaerőn felüli tényezője, a termelékenység javulása is akadályokba ütközik. Beszűkültek a finanszírozási lehetőségek, a technológia-átvételt, termelékenységet javító, termelést átstrukturáló beruházások elmaradnak, az erőforrások re-allokációja a magasabb technológiájú vállalatok irányába korlátokba ütközik, az alacsonyabb képzettségű munkavállalók növekszik a munkakínálata, alacsony az innovációs képesség - sorolta a gondokat Simor.

Mit tehet ilyen esetben a gazdaságpolitika? Stabil, kiszámítható üzleti környezet megteremtése szükséges, a hitelezési hajlandóság javítása, a munkavállalás ellen ható ösztönzők mérséklése, munkapiaci rugalmasság erősítése, átképzések, "aktív munkapiaci programok" kellenek. A termelékenység növelését a munkaerő képzettségének javításával, a kutatás-fejlesztési tevékenységgel lehet elérni.