Az egészségügy sarkalatos, egyre mélyülő problémáiról, és ennek a betegekre gyakorolt hatásaitól beszéltek az IME egészségügyi szaklap konferenciáján az egymást követő előadók és hozzászólók. A néhány hete hivatalban lévő Nagy Anikó ezekről hallhatott volna és reagálhatott volna is, a nyilvánosság előtt először megszólalva. Kinevezése óta ugyanis csak a Magyar Időkben megjelent interjújára hagyatkozhatnak elképzeléseit illetően az egészségügy iránt fogékony érdeklődők, az abban dolgozók és a betegek.

A teljesség igénye nélkül hol látják a problémákat az előadók?

Kapcsolódó

Gál Péter, a Semmelweis Egyetem Menedzserképző Központjának munkatársa: A piaci rendszer az egészségügyben nem teljesít jól, az állami rendszer adaptációs készsége pedig gyenge.

Szilvásy István professzor, a nukleáris medicina szakkollégium volt vezetője: Az állam kezében van a piacszabályozás lehetősége, reális finanszírozást kell nyújtani, enélkül torzul a betegellátás, ezt láthatjuk Magyarországon. A magánellátó forprofit cégeket semmilyen módon nem lehet rávenni veszteséges beavatkozások elvégzésére és ráfizetéssel járó betegek ellátására.

Sinkó Eszter egészségügyi közgazdász: Nem ördögtől való, ha a finanszírozó elindul a kötelező kiegészítő biztosítás irányába, de nem kerülhetnek hátrányba azok, akiknek nincsenek erre szabad forrásaik.

Pásztélyi Zsolt, a konferencia szervezője: Óvatosan kell kezelni a magánszolgáltatók sugallatát önnön fontosságukról. Ma ugyanis még mindig ötvenszer annyi ellátást végeznek a közfinanszírozott járóbeteg-ellátásban, mint a magánellátóknál.

Csath Magdolna egyetemi professzor: Egy friss felmérés szerint Magyarországon tartják a legtöbben bizonytalannak az egészségügyi rendszer működését. A várólista és a zsebből való fizetés aggasztja a legtöbbeket. Drámai WHO adatok vannak a magyarok halálozásáról, megbetegedéseiről. A problémák dacára az egy főre jutó állami ráfordítások nemzetközi összehasonlításban is nagyon szerények.

Bodrogi József egészségügyi közgazdász: Drámai egészségügyi adatokat közölt az OECD és a WHO. A kórházadósság mindaddig újratermelődik, amíg a finanszírozás, benne az amortizáció visszapótlása nincs rendezve. Tavaly a 100 milliárdos amortizációval szemben az egészségbiztosítási alapban 5 milliárdos vis major forrás állt.

Fotó: Shutterstock.