Nagyrészt az ember helyi tevékenységének - erdőirtások, folyószabályozások, lecsapolások eredménye, hogy az Alföldön mind szélsőségesebb időjárási, vízháztartási jelenségek tapasztalhatóak; tartós megoldást az eredeti állapot minél teljesebb visszaállításával lehetne elérni - derül ki a Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont (REKK; Budapesti Corvinus Egyetem) tanulmányából. Minél teljesebben zajlanak le a biomassza-produkcióhoz alapvető anyag- és energiaáramlási folyamatok (természeti tőke) egy adott területen, annál több lehetőség adódik az e folyamatokra épülő szolgáltatások megvalósulására. Mindez az egyének jól-létét (well-being) alakító szempontrendszerrel is összekapcsolódik, vagyis a potenciális társadalmi-gazdasági haszon is nagyobb lehet.

Paradox hatás

A víznek a folyamatban kulcsszerepe van: minél hatékonyabb vízlassító és vízvisszatartó szerkezetet tud egy élőhely kialakítani, annál hatékonyabban tudja a rendszertelenül, rövid időtartam alatt érkező csapadékot megőrizni a biomassza-produkciót hajtó, hosszú ideig tartó, napenergiában gazdag időszakok számára - állapítja meg az anyag. A szárazföldi rendszerek közül a kutatók az ártériekhez találták a legnagyobb értékű szolgáltatásokat - ami éppen megfelel az Alföld folyószabályozásokat és erdőirtásokat megelőző eredeti állapotának.

A termény előállításának érdekében a múltban végzett homogenizáló tájátalakító beavatkozások, a gyors vízelvezetésen alapuló tájhasználati rendszer bevezetése következtében csökkent a megőrzött és hasznosított víz mennyisége, növekedett az erózió. Vagyis paradox módon egy-egy funkció előtérbe helyezése azoknak a folyamatoknak a leépülése árán történik meg, amelyek a preferált szolgáltatás előállításához szükséges feltételeket biztosítanák - szögezi le a REKK.

A tájrekostrukció lehet a megoldás

Mindez arra is magyarázatot ad, hogy azt tapasztaljuk, egyszerre növekszik az ár és belvizek, valamit az aszály és a szárazabbá válás fenyegetése. Ez a kedvezőtlen állapot teszi ma még inkább érzékennyé az országot az éghajlatváltozás hatására megnövekedett külső instabilitásra - szögezi le a tanulmány. Az alacsony vízhasznosítási arány miatt hasznosítatlan energiamennyiség a talaj, majd a légkör felmelegedését is okozza. A természeti alapadottságok kihasználása szempontjából valójában nem az az árvízvédekezés alapkérdése, hogy hogyan tudjuk az értékeinket a víz minél gyorsabb levezetésével megóvni, hanem az, hogy hogyan tudjuk az árvízi védekezés keretében az értékeinket megóvni a víztöbblet minél nagyobb arányú megőrzése mellett.

A területhasználat stabilitását és a termelési szükségleteket csak egyre növekvő költségek árán lehet külső erőforrásokból fenntartani; ezzel szemben tájrekonstrukcióval, táj-rehabilitációval, ökológiai restaurációval a természeti tőke magasabb szintje érhető el. A REKK szerint ezért indokolt új kalkulációt készíteni annak érdekében, hogy tisztázni lehessen a hosszú távú stratégiai célokat.