A 2015-ben negyedévente és a 2016 januárjában készült adatfelvételek összesített eredményei alapján a megkérdezettek fele (51 százalék) úgy ítéli meg, hogy anyagi helyzetük "se nem jó, se nem rossz", kevesebb mint tizedük (7 százalék) érzi úgy, hogy nagyon rossz, majdnem negyedük (24 százalék) szerint rossz, és közel ötödük (18 százalék) jellemzi háztartása anyagi helyzetét jónak.

Az egy évvel későbbre szóló várakozásaikban az emberek közel kétharmada (61 százalék) nem vár változást a háztartás anyagi helyzetében, s közel azonos azok aránya, akik sokkal vagy valamivel rosszabbra (5 százalék és 13 százalék), illetve jobbra (15 százalék) számítanak.

Akik a helyzetüket nagyon rossznak érzik, nagyrészt semmi jóra nem számítanak: legtöbbjük szerint (38 százalék) anyagi helyzetük sokkal rosszabb lesz, s míg alig harmaduk reménykedik a jelenlegi nagyon rossz helyzet fenntarthatóságában (32 százalék), addig csak 7 százalékuk reménykedik a helyzet javulásában.

Forrás: Tárki Omnibusz 2015. január, április, július, október, 2016. január


Azok, akik szerint anyagi helyzetük rossz, leginkább azt feltételezik, hogy helyzetük nem fog változni (54 százalék), de a romlástól tartók aránya körükben is sokkal magasabb (27 százalék), mint a javulást remélőké (8 százalék).

A "közepes", vagyis a "se nem jó, se nem rossz" szinten élők zöme azt várja, hogy anyagi helyzetük ugyanolyan marad (70 százalék), s ez jellemzi azokat is, akik elégedettek anyagi helyzetükkel (63 százalék), de utóbbiak körükben sokkal többen vannak azok, akik további javulásban reménykednek (31 százalék).

Ha minden úgy alakul, ahogy azt az emberek várják (remélik vagy félik), akkor ez az anyagi egyenlőtlenségek további növekedését vonja maga után, hiszen a leszakadók arányának növekedése a ma is a legrosszabb anyagi helyzetűek körében a legmagasabb, felhalmozásra pedig a ma is jó helyzetűek lesznek inkább képesek.