Hiába a magyar csodavárás, a sokkolóan magas energia- és nyersanyagárak évtizede jön - írja a G7-en megjelent cikkében Pletser Tamás, az Erste Befektetési Zrt. olaj- és gázipari elemzője. A csodavárás alatt azt érti, hogy mind a magyar szakértői, mind a kormánykörökben úgy vélik, hogy a jelenlegi energiaválság átmeneti, ami főként az orosz-ukrán háború befejezésével véget érhet.

Három oka lehet annak, hogy tartósan magasak maradnak az energiaárak. Az első a ciklikus ok. Az elmúlt évtized alacsony árai nem ösztönöztek új bányászati kapacitások nyitására. Az ESG és környezeti megfontolások visszafogták a cégeket, a koronavírus-járvány okozta keresleti sokk pedig tovább szorította le az amúgy is alacsony beruházási aktivitást.

Ennek hatására a világ energia- és nyersanyagkapacitás-hiánnyal küzd. Az olaj- és gázipar kutatás-termelési részében az elmúlt egy évtizedben 2-3 ezer milliárd dollár befektetés maradt el. De hasonló tények mondhatók el más nyersanyagok bányászati kapacitásával kapcsolatban is.

Változó trendek

A második ok abban rejlik, hogy a fejlett világ a zöld átállásra épít, aminek hatalmas a nyersanyagigénye. A fejlődő országokban ezzel szemben továbbra is jelentős az energiaéhség. A fejlődő világban hárommilliárd ember áll annak a fogyasztási szintnek a küszöbén, mint a nyugaton élő másfél milliárd fogyasztó. Ez a két tényező fenntartja a példa nélküli energia- és nyersanyagkeresletet a következő évtizedekben is.

A harmadik ok, hogy a nyugati világ egyszerre szankcionálja Venezuelát (300 milliárd hordós nyersolajtartaléka a legnagyobb a világon), Iránt (a világ második legnagyobb földgáz- és negyedik legnagyobb kőolajkészletével) és Oroszországot (a világ legnagyobb földgáz- és nyolcadik legnagyobb kőolajkészletével). Ezeknek az aktuális felhozatala is jelentős, így párhuzamos szankcionálásuk magasan tartja az árakat.