Hiába alaptétel, hogy a kockázati életbiztosítást kötő ügyfél számára a lényeg, hogy egy esetleges tragédia bekövetkezése esetén a hátramaradottakról gondoskodjon a biztosítási összeg kifizetésével, vagy épp a fennálló hiteltartozás visszafizetésével, az ügyfelek még ma is sokan kidobott pénznek tartják a kockázati életbiztosításokat.
Érveik szerint a tartam elmúltával semmit nem látnak viszont a befizetett pénzükből - azt ugyanakkor nem tudják/akarják értelmezni, hogy a befizetett összeg annak a kockázatvállalásnak ellenértéke, amely alapján tragédia esetén a biztosító jelentős összeget fizet. Aligha meglepő, hogy a piacon terjedni kezdtek az olyan kockázati életbiztosítások, amelyek részlegesen, vagy - a futamidő végén - teljes egészében visszafizetik a befizetett pénzeket.
A részleges visszafizetésre jó példa a K&H konstrukciója, amely kármentesség esetén a díj egy részét visszatéríti a biztosítás lejáratakor, míg a CIG Pannóniánál a biztosítás díja - változatlan térítés mellett - 5 évente 5 százalékkal csökken. Az AXA új terméke szintén a futamidő arányosan írja vissza a befizetett díjakat: 5 éves ciklusonkánt 5, 10, 15 és 20 százalékos díjvisszatérítés jár az utolsó 5 év befizetéseiből.
Az első olyan konstrukciót, amelynél a teljes befizetett összeg visszajár, az Aegon hozta be a hazai piacra - a Libra szerintük azért jó, mert ugyan a futamidő idején befizetett összegeket a biztosító mindenféle kamat nélkül használhatja, ám a például az egy összegben visszakapott összeg előre tervezett kiadásokat - például a gyerek oktatását - fedezni tudja majd.
Ennek ugyanakkor ára van. Fontos, hogy az ügyfél tisztában legyen azzal, hogy minél komolyabb a visszatérítés mértéke, az ő általa befizetett díj egy hasonló összeget tartalmazó kockázati életbiztosítás díjánál lényegesen, akár 30-70 százalékkal magasabb, hiszen a biztosítónak a tartalékot kell képeznie a visszafizetendő díjakra.