Magyarországon a teljes népesség egyharmadát, közel 3,2 millió embert érintett a relatív jövedelmi szegénység vagy társadalmi kirekesztettség, ezen belül mélyszegénységben közel félmillióan éltek 2011-ben - derül ki a KSH friss kiadványából. A teljes népesség 14 százaléka, azaz 1,379 millió ember élt olyan háztartásban, ahol a háztartás jövedelme nem érte el a medián ekvivalens jövedelem 60 százalékát. A szegénységi küszöb éves szinten 796,8 ezer forint volt az egyszemélyes háztartásokban, ami havi 66 ezer forintnak felel meg.

Összehasonlításul: az EU-27 átlagában a népesség közel negyede élt relatív szegénységben vagy társadalmi kirekesztettségben, a közel 120 millió fő 4,2 millióval több az egy évvel korábbinál. Egy gazdag országban persze más a szegénységi küszöb, mint egy elmaradottban. Tavalyelőtt a legmagasabb szegénységi küszöb Norvégiában volt (átlagosan havi 1820 euró, mai árfolyamon 546 ezer forint), míg a legalacsonyabb Romániában (106 euró). A magyarországi 227 eurós érték az ötödik legalacsonyabb volt az EU-ban.

Forrás: KSH
Kép: Napi.hu

Biztonságot ad a nyugdíj

A jelentésből kiderül, hogy a munkanélküliekhez, a nagycsaládosokhoz valamint a gyermekekhez képest - minden ötödik kiskorú a szegénységi küszöb alatti jövedelemmel rendelkező háztartásban él - kifejezetten jó helyzetben vannak a nyugdíjasok. A 65 év feletti korosztályban a szegények 6 százalékos aránya a 14 százalékos országos átlag felét sem érte el annak ellenére, hogy relatív pozíciójuk romlott. A munkaképes korú lakosság (18-64 év) szegénységi aránya 13,6 százalékon stagnált, a teljes munkaidőben foglalkoztatottak körében ez az érték viszont nagyjából a nyugdíjasokénak felelt meg. Visszatérve a 65 év felettiekre, a kedvező helyzetüket a KSH szerint a korosztályt teljes egészében lefedő nyugdíjrendszer és az értékálló nyugdíjak magyarázzák. Látványosan különbözik azonban az idős férfiak és nők pozíciója: utóbbiak 6,8 százalékos szegénységi rátája 2,1 százalékponttal múlja felül a férfiakét. Az idősebb nők relatív kedvezőtlenebb helyzete egyrészt abból ered, hogy a nők nyugdíja általában elmarad a férfiakétól, másrészt a nők magasabb életkort érnek meg, így körükben az egyedül élő kisnyugdíjas réteg nagyobb súlyt képvisel.

Magyarországon a szociális ellátórendszer jelentős mértékben csökkenti a jövedelmi szegénységet valamennyi korcsoport esetében. Az összes társadalmi juttatást figyelmen kívül hagyó szegénységi ráta 49,7 százalék, vagyis a szociális transzferjövedelmek kevesebb, mint harmadára csökkentették a szegénységi arányt. A nyugdíjak figyelembevételével, társadalmi juttatások nélkül közel kétszer annyian (27,1 százalék) tartoznának a szegények közé. A 65 év feletti korosztály szinte kizárólag nyugdíjbevétellel rendelkezik, ha ez a juttatás elmaradna, körükben 10-ből 9-en a szegények közé tartoznának.

Arról, hogy a nyugdíjkiadások mennyibe kerülnek a költségvetésnek, cikkünk végén olvashat.

A sereghajtók között

A társadalmi kirekesztettségnek a jövedelmi szegénységen kívül vannak egyéb mérőszámai. Ezek közé tartozik - többek között - az anyagi depriváció, amely bizonyos meghatározott anyagi javaktól való megfosztottságot jelent. Anyagilag deprivált a háztartás, ha a meghatározott kilenc probléma (hiteltörlesztéssel vagy lakással kapcsolatos fizetési hátralék; váratlan kiadások fedezetének hiánya; anyagi okból nincs telefonja, színes tévéje, mosógépe, autója; évi egyhetes üdülés hiánya, kétnaponta húsételfogyasztás hiánya, lakás megfelelő fűtésének hiánya) közül legalább három jellemző rá, ha legalább négy tétel vonatkozik rá, akkor súlyosan depriváltnak tekintjük.

2011-ben a súlyos anyagi nélkülözés a lakosság több mint egynegyedét érintette, az anyagi nélkülözés természetesen szoros kapcsolatban áll a jövedelmi szegénységgel. A súlyos anyagi nélkülözés kockázata különösen veszélyezteti az egyszülős, valamint a három- és többgyermekes háztartásokat - 44 százalékot közelítő aránnyal -, míg a munkanélküliek súlyos deprivációjának esélye (61,6 százalék) több mint kétszerese volt az országos átlagnak.

A súlyosan nélkülözők aránya az EU átlagában 8,8 százalék volt, a magyar érték Bulgária (43,6 százalék), Lettország (31,4) és Románia (29,4) a negyedik legmagasabb.

Forrás: KSH
Kép: Napi.hu

 

Mibe kerül a nyugdíjrendszer? Ki mennyit kap?

Magyarországon 2012-ben nyugdíjakra és egyéb ellátásokra összesen 3350 milliárd forintot fizettek ki, a GDP mintegy 11,8 százalékát. Éves átlagban ebből az összegből 2 millió 890 ezer fő ellátását fedezték. Az ellátások összkiadásai 2011-hez képest 5,4 százalékal (mintegy 172 milliárd forinttal) emelkedtek, miközben az ellátotti létszám mindössze 0,4 százalékal (11 ezer fővel) csökkent. (A 2011-es 11 százalékos GDP-arányos adat az EU-középmezőnyt jelentette.)

Magyarországon a nyugdíjak és egyéb ellátások egy-egy ellátott részére 2012-ben kifizetett havi átlagösszege az előző évihez képest 5,8 százalékkal emelkedett, 96 600 forintra. Az átlagellátás a nemzetgazdasági nettó átlagkereset 67,1 százalékát tette ki. A nyugdíjasokra számított fogyasztóiár-index 5,7 százalékos növekedése miatt az ellátások éppen csak megőrizték reálértéküket. Az ezredfordulót követően 2007 volt az első év, amikor a nyugdíjak és egyéb ellátások reálértéke csökkent, majd 2009-ben ezt egy jóval erőteljesebb visszaesés követte. 2010-ben az ellátások tovább veszítettek vásárlóértékükből, ezzel szemben a következő esztendőben nominál- (5,7 százalék), illetve reálérték-növekedés (1,2 százalék) következett Magyarországon a 2013. januári, törvényileg meghatározott emelés (5,2 százalék) után egy főnek átlagosan 100 533 forint nyugdíjat és egyéb ellátást folyósítottak. Az egy évvel korábbihoz képest ez az összeg 7421 forinttal (8,0 százalékkal) emelkedett. A férfiak átlagosan 109 953 forintot, a nők ennél több mint 15 ezer forinttal kevesebbet (94 339 forintot) kaptak.

Az egyes nyugdíjtípusok közül a leggyakrabban folyósított öregségi nyugdíj összege 112 781 forint volt, az előző évhez képest 7,8 százalékkal nőtt. A legmagasabbak a korhatár alatti (az 1955. előtt született fegyvereseknek járó) öregségi nyugdíjak voltak, átlaguk megközelítette a 200 ezer forintot. Magyarországon bár az elmúlt években nőtt a jövedelmi különbség, továbbra sem éri el az uniós átlagot. Hazánkban a leggazdagabb jövedelmi ötöd átlagos jövedelme négyszerese a legszegényebb ötödének. A hatékony nyugdíjrendszernek köszönhetően a 65 év feletti korcsoportban az átlagosnál kisebb mértékű az egyenlőtlenség, az ő esetükben a két szélső ötöd átlagos jövedelemtömegének aránya 2,7. Az egyenlőtlenség másik gyakran használt mutatója a relatív szegénységi rés, amely a szegénységben élők távolságát mutatja a nem szegényektől. 2011-ben a szegénységi rés 18,3 százalékról 21,0 százalékra nőtt, a szegények medián jövedelme tovább távolodott az országos szegénységi küszöb értékétől, vagyis a relatív jövedelmi szegénységben élők jövedelme egyre jobban elmarad az országos átlagtól.