A három rendelet paragrafusainak döntő hányada 2012. február 28-án 18 órakor hatályba is lépett, míg más részek 2012. március 1-jétől hatályosak. A miniszteri rendeletek a járó-beteg szakellátásban finanszírozható eljárásokról és eljárási szabályokról (9/2012), az E-alapból finanszírozható homogén betegségcsoportok kódolási szabályairól (10/2012), valamint a hazánkban finanszírozott daganatellenes gyógyszeres kezelésekről szólnak (11/2012), és összesen 3282 oldal terjedelműek.
A gyakorlatilag a megjelenéssel együtt hatályba lépő több ezer oldal áttekinthetetlensége egyértelműnek tűnt, ezért a megjelenés másnapján a kibocsátó Nemzeti Erőforrás Minisztériumhoz (NEFMI) fordult a Napi Gazdaság Online, vajon miként jöhetnek tisztába az érdekeltek teljes körűen a szabályokkal egyetlen nap alatt. A gyakorlatilag azonnali áttekintésre ugyanis feltétlenül szükségük van, hiszen az OEP finanszírozás feltétele a helyes kódolás, és a szabályoknak megfelelő ellátás.
Ugyanaz, mint eddig?
Első körben telefonon azt a választ kaptuk, hogy nem történt más, mint az eddig különféle szabályokban és leiratokban létező szabályozást a jogalkotási kötelezettségeknek megfelelően rendeletté formálták, vagyis a közlönyben megjelent három rendelet tartalma ismert az ellátórendszerben dolgozók körében. A változtatásokat firtató kérdéseinket a tárca írásban kérte, választ azonban cikkünk pénteki kiadásáig nem kaptunk.
Az első kérdésünk a rövid válasz hallatán, automatikusan adódott. Ha ez a több ezer oldalas rendelethalmaz valóban csak a már hatályos, korábban kiadott szabályozások és szabálykönyvek rendeletté emelése, az miért nem szerepel egyik rendelet elején sem tájékoztatásul, s miért nem volt semmilyen előzetes információ a minisztériumban folyó ilyen nagyszabású munkáról? Másrészről a NEFMI telefonos tájékoztatása alapján elvileg az feltételezhető, hogy ha eddig is ezek a szabályok voltak érvényben, akkor korábban is ezek alapján történtek a kezelések és vizsgálatok.
Néhány fontos változásra szakértők hívták fel a figyelmünket, s ezeket a kérdéseket is feltettük a tárcának is. Ide tartozik például az a dilemma, ami napokon belül komoly gondok forrása lehet.
Szabálysértés vagy ellátásszűkítés?
Bizonyos onkológiai betegségekben eddig rutinszerűen került sor a daganat műthetőségét elősegítő neoadjuváns kemoterápiára, vagy egy jó állapotú betegnél az addigi kezelés ellenére fennálló daganat miatt negyedik vagy ötödik sorozat kemoterápiára. Az új szabályozás szerint azonban ezek a kezelések nem kódolhatóak, azaz nem is finanszírozottak.
Vagyis vagy szabálytalan kódolásra, azaz törvénysértésre kényszerül a kezelőorvos, vagy a szabály betartása esetében az OEP már nem finanszírozza - és így a beteg aligha kapja meg - például a negyedik körös kemoterápiás kezelést.
Nőgyógyászati vizsgálat nőgyógyász nélkül?
Másik feloldhatatlannak tűnő dilemma a rendeletben szereplő onkológiai alapvizsgálat értelmezése, amely a nőknél előírja a teljes nőgyógyászati traktus daganatszűrését. Ezt viszont csak nőgyógyászati eszközökkel ellátott rendelőkben lehet elvégezni, miközben az általános onkológiai szakrendelőknek nem része a komplett nőgyógyászati felszerelés, illetve a belgyógyász-onkológusok nem is képesítettek a nőgyógyászati vizsgálat elvégzésére.
Rendkívül összetett, ennek megfelelően alig áttekinthető a finanszírozottan alkalmazható, nagyszámú kemoterápiás kezelések "újraszabályozása". Abban tehát nincsen lényeges változás, hogy igen szigorú és bonyolult az onkológiai ellátásban alkalmazandó adminisztráció, miközben a napi gyakorlatban az elvileg lehetséges és engedélyezett kemoterápiás protokollok egy részét talán már jobb lenne nem használni, azaz talán megérett az idő egy, a betegek számára is áttekinthető és átlátható onkológiai eljárási rend kialakítására