Az alultápláltság - amely a malnutrició egyik fajtája - a daganatos betegeket érinti a leginkább, hiszen ebben a kategóriában a betegek majdnem kétharmada tartozik a nagy kockázatú csoportba. Szinten magas, 50 százalék körüli azoknak az aránya, akiknél idegrendszeri, keringési, pulmonológiai (légzési) betegségek, vagy sebészeti beavatkozások után alakul ki az alultápláltság, így magas kockázati csoportra tartoznak.

A veszélyeztetettség a kortól kevésbé függ: míg a 30 év alattiak esetében 57 százalék tartozik a legveszélyeztetettebb csoportba, a 31-40 éveseknél 50 százalék, addig a 71-80 év közötti betegeknél ugyanez az arány 59 százalék. Mindez a közlemény szerint rávilágít arra is, hogy a fiatalabb betegek sincsenek ebből a szempontból "biztonságban", őket is ugyanúgy fenyegeti betegségük kapcsán az alultápláltság.

Mindez nemzetgazdasági szempontból - az aktív korú népesség munkaerőpiacról történő kiesése miatt - mindenképpen figyelemre méltó - írja Tomsits Erika, az MMTT elnöke. Véleménye szerint amennyiben a megfelelően kialakított táplálásterápia nem csak egészségügyi előnyt jelentene, hanem komoly költségkímélő hatással is járhatna az elkövetkezendő években: az alultápláltság hazánkban évente legalább 135 milliárd forint többletkiadást okoz, többek közt a hosszabb kórházi tartózkodások, szövődmények és a lassabb gyógyulási folyamatok miatt. Ebből az összegből nagyságrendileg 85 milliárd egyszerűen megtakarítható lenne a kórházi ellátórendszerben, ha a betegek kötelező tápláltsági állapotszűrésben részesülnének, dietetikusok, nővérek és orvosok táplálási csoportokban dolgoznának együtt a kórházakban és a betegek betegségüknek és tápláltsági állapotuknak megfelelő táplálási terápiát kapnának - mondja Tomsits, aki hozzátette, hogy külföldön sok helyen ez már általános gyakorlatnak számít.