Az úgynevezett csődkockázati prémium (cds), amely megmutatja, hogy a gazdaság szereplői szerint milyen valószínűséggel válhat fizetésképtelenné egy állam, azt mutatja, hogy Magyarország nem teljesít jobban, mint 2010 első felében - mondta Surányi György közgazdász, az MNB volt elnöke, a CIB felügyelőbizottságának elnöke az ATV kerekasztal-beszélgetésén. A mutató három és fél évvel ezelőtt 170 bázisponton állt, míg most 250 bázispont.

Ez azt jelenti, hogy a piaci szereplők, az elemzők, a közgazdász kutatók, a nagybefektetők úgy látják, hogy Magyarország csődjének kockázata ma nagyobb, mint az Orbán-kormány hatalomra kerülésekor volt. Ezzel együtt Surányi leszögezte: nincs csődveszély, de az sem igaz - amit a kormány oldaláról állítanak -, hogy Magyarország a kormányváltáskor a csőd szélén állt.

Négy év lett az egyből

A volt jegybankelnök emlékeztetett a kormány 2010-11-ben elhangzott ígéretére, amely szerint az új gazdaságpolitikának köszönhetően 2013-ra és 2014-re konzervatív becslés szerint évi 3 százalékra kellett volna gyorsulnia a GDP bővülésének. (A megengedőbb előrejelzés 4-5 százalékot is elképzelhetőnek tartott.) Ehelyett csupán 2010 és 2014 között jöhet össze összesen 2,5 százalékos növekedés, feltételezve, hogy idén eléri a gazdaság a kétszázalékos tempót.

Surányi vitatja a növekedési fordulatról szóló hivatalos propagandát is. Érvelésében összevetette a GDP változását 2012-ben és 2013-ban. 2012 1,8 százalékos visszaesését 2013-ban 1,0-1,2 százalékos bővülés követhette. Ha azonban figyelmen kívül hagyjuk a mezőgazdaság teljesítményét - amely az időjárástól függően volt rosszabb, illetve jobb, így az előbbit lerontja, az utóbbi viszont javítja -, akkor mínusz 1,0 százalék és plusz 0,2-0,3 százalék adódik. A gazdaság mezőgazdaságon kívüli ágai tehát lényegében stagnáltak tavaly.

A négymillió sem négymillió

A munkahelyteremtéssel kapcsolatos győzelmi jelentéssel, amely szerint Magyarország elérte a négymilliós foglalkoztatást, hasonló a helyzet. Ha ez igaz lenne, akkor a négy év alatt produkált 2,5 százalékos növekedés tükrében romlott volna a gazdaság termelékenysége - azaz egy fő kevesebb termelési értéket állítana elő -, amit senki sem állít.

Ha viszont levonjuk a négymillióból a 100-200 ezer külföldön állást vállalt magyart, akik megjelennek az "ügyes" magyar statisztikában, akkor ott vagyunk, mint 3,5 éve. Ráadásul javítja a teljes adatot 100-150 ezer közmunkás is, így összességében az a nagy helyzet, hogy a mérhetően új értéket teremtő versenyszférában, a magánvállalatoknál csökkent a foglalkoztatás.

Van egy rossz hírem

Van egy rossz hírem - vezette fel Surányi azt a fejtegetését, amelyben leszögezte, hogy összehasonlítható alapon vizsgálva az államháztartási hiány csökkentése sem sikerült az Orbán-kormánynak. A kötelező magánnyugdíjpénztárak 2011-es államosításáig a pénztártagok együttesen a GDP 1,5 százalékának megfelelő összeget utaltak át pénztáruknak abban a reményben, hogy nyugdíjuknak nagyjából negyedét ezekből a befizetésekből kaphatják majd. (Az államnak akkor ennyivel kevesebbet kellett volna nyugdíjakra költenie.)

A kötelező magánnyugdíjpénztárak 2011-es államosítása nyomán azonban ez az éves befizetés az államháztartást hizlalja, 1,5 százalékkal csökkentve a hiányt. Ha a pénztárak ma is működnének, akkor a költségvetés hiánya az államosításukból származó pluszbevétel nélkül 4 százalék körül, azaz lényegében a 3,5 évvel ezelőtti szinten lenne.

Ilyet nem pipáltam!

A volt MNB-elnök összességében gyenge-közepesnek tartja a magyar gazdaság teljesítményét: Lengyelország és Szlovákia sokkal jobban teljesített az elmúlt három és fél évben, Csehország nagyjából ugyanúgy szerepelt, mint Magyarország. Mint mondta: hosszú pályáján még soha nem tapasztalta azt, ami most a kormányoldalt jellemzi, nevezetesen, hogy a bankokkal kapcsolatban teljesen figyelmen kívül hagyják a tényeket, a számokat.

A pénzintézetek nem kivitték a tőkét az országból, hanem 2010-et megelőzően jelentős forrásokat hoztak be. Igaz, hogy 2008 előtt magas profitot értek el, azonban ez arra sem volt elég, hogy ebből fedezzék a növekedésükkel összefüggő tőkekövetelményeket, azaz kellően növeljék a kötelező tartalékukat. Ehhez is pluszforrást kellett betolniuk leányvállalataikba. Hozzájárultak ugyanakkor a magyar adósság növekedéséhez, mivel 2008 előtt magas hiteleket vettek fel. Ez sem jelenti tehát azt, hogy kivitték volna a pénzt az országból.