A járóbeteg szakellátásban évente mintegy 70 millió orvos-beteg találkozásra kerül sor, ami azt jelenti, hogy minden magyar állampolgár évente átlagosan hétszer igénybe veszi a járóbeteg szakellátást. Korántsem mindegy tehát, hogy ezen ellátási formához az érintett betegek mennyi várakozás idő után juthatnak hozzá, ezért a Medicina 2000 Magyar Járóbeteg Szakellátási Szövetség 2013 óta minden évben megvizsgálja egyes szakrendelőkben az ott vezetett betegfogadási listákon a betegek várható várakozási idejét.

2016. januárjában a járóbeteg szakellátásban az átlagos betegvárakozási idő szakmától függően 3 és 40 nap között mozgott. Sebészeti és fül-orr-gége szakrendelésre már 2-3 nap alatt bejuthatunk, nőgyógyászati időponthoz mintegy másfél hét türelem kell, de angiológiai, belgyógyászati, neurológiai rendelési időpontra már legalább 2 hetet kell várni.

Kapcsolódó

Rossz hír a szívbetegeknek

Legrosszabb a helyzet a szemészeti, ortopédiai és reumatológiai rendeléseken, ahol közel 3 hét várakozás szükséges, ami még mindig eltörpül a kardiológiai szakrendeléseken mért több mint 40 napos átlagos betegvárakozási időhöz képest. Azaz ha szívpanaszokkal szakrendelésre küld minket a háziorvosunk, jó eséllyel bő egy hónap múlva jutunk a szakorvos színe elé (ha addigra a mentők vagy a sürgősségi osztály már el nem láttak minket).

A 2015-ös évhez képest jelentéktelen a változás, két eset kivételével kevesebb mint +/- 1 nap.  2014-ről 2015-re jelentős volt a javulás (négy szakma esetben is egy hét javulás), de az idei évben már az is eredmény volt, ha sikerült ezt a tavalyi javulást megőrizni - írja a Medicina.

A kritikus területeken nincs javulás

Ha az elmúlt éveket - 2013-2016 közötti időszakot - egyben tekintjük, több szakmában (pl.: angiológia, belgyógyászat, sebészet, füll-orr-gége) komoly a javulás, de pont a legkritikusabb szakterületeken (pl. kardiológia, reumatológia) maradt szinte változatlan a helyzet.

Jövőre kiterjesztik az adatgyűjtést többek között a közhelyszerűen rossz mutatókkal rendelkező endokrinológiára, amelynek nagyon kedvezőtlen a finanszírozása, és a rendelőkben nagy, és szintén rosszul finanszírozott labor igénybevételt generál.

Megkérdezték a betegeket, választanának-e magánrendelést?

A kezelésre érkező betegek véleményét is megkérdezték (a felmérésben az ország minden részéről összesen több mint 50 járóbeteg szakellátó közel 8300 betege vett részt), s a válaszokból kiderült, hogy az a sokszor hallott vélekedés, miszerint ha hosszú a várakozási idő, akkor a beteg a magánellátáshoz fordul, sablonos feltételezésnek bizonyult.

A megkérdezetteknek ugyanis csak mintegy 30 százaléka fordul(na) magánellátóhoz, és a válaszadók közel fele (45 százaléka) anyagi okokból biztosan nem fogja ezt tenni. A megkérdezettek egy markáns része (18,5 százalék) szerint nincs magánellátóra szüksége, mivel komoly betegséggel úgyis állami ellátáshoz kell majd fordulnia.

Mit kezdjünk az adatokkal?

A szakszövetség az eredmények alapján arra hívja fel a figyelmet, hogy fontosak lennének olyan  kapacitásfejlesztések, átcsoportosítások, amelyek a közellátásban a fenti problémákat orvosolják, a lakosság elégedetlenségét csökkentik, sokkal inkább hozzáférhetővé tesznek egyes szakellátásokat.