- Milyen szerep juthat a hazai szénvagyonnak Magyarország energiaellátásában és a szélesebb gazdaságban?
- A hazai erőforrások optimális hasznosítása, az importfüggőség mérséklése létkérdéssé vált a nemzetgazdaság működtethetősége szempontjából, mindez az államadósság növekedésének veszélyét is csökkentheti. A több száz évre elegendő hazai szénvagyon erre lehetőséget ad. A szénhasznosítás kapcsán viszont számolnunk kell a jelenleg érvényben lévő korlátokkal is, melyek felülvizsgálata is aktuális - mondta el a tagvállalati véleményekre alapozottan dr Zoltay Ákos, a Magyar Bányászati Szövetség (MBSZ) ügyvezető főtitkára, aki a témában bővebb előadást tart a 2012. április 17-18-i, IIR Magyarország által szervezett Erőművek 2012 szakkonferencián, a Hotel Mercure Budapest City Centerben.
Rendkívül nagy értéket képviselnek a meglévő hazai lignitbányák (a Mátrai Erőmű Zrt Visontai- és Bükkábrányi Bányaüzemei), hiszen ezeken a helyeken az ásványvagyon mellett rendelkezésre állnak a kitermeléshez, illetve a továbbhasznosításhoz szükséges berendezések, a szaktudás és a társadalmi elfogadottság. A borsodi térség szénvagyona lehetőséget adna a regionális piaci - leginkább lakossági célú - igények kielégítésére. A kisebb külfejtések mellett nyitható mélyműveléses bánya esetében alapvetően a darabos szén mellett keletkező szénpor-hasznosítás lehetőségét is biztosítani kellene a gazdaságos működtetéshez. Ennek egyik lehetősége a japán technológiára - illetve a Miskolci Egyetem vonatkozó kutatásaira alapozott - "biobrikett" gyártás, másrészt az erőművi felhasználás, melynek megvalósíthatósága alapvetően kötődik a környezetvédelmi normák teljesíthetőségéhez (a füstgáz kéntelenítéshez, illetve a széndioxid elnyeletéshez, letároláshoz). Az energiaellátást szolgáló ásványi nyersanyagkészletek szempontjából fontos jövőbeni lehetőséget adnak a Mecsek-hegység jelentős ásványi nyersanyag kincsei, a feketeszén és az uránérc. További előrelépést jelenthetnek a szén vegyipari alapanyagként való felhasználását célzó fejlesztések. Ehhez megfelelő szabályozó rendszert kell illeszteni.
Mindehhez a hazai készletek nyilvántartása aktualizálásra szorul; a kitermelhető készlet meghatározása különösen problémás, mivel azt a korszerű ismeretek birtokában lévő kompetens vállalkozó cég, a beruházó tudja meghatározni a korszerű technológiai adottságai és a finanszírozhatóság ismeretében.
- A jelenleg érvényes üvegházgáz-kibocsátási célok és a szénalapú gazdaság realitásai mennyiben hangolhatóak össze, milyen hangsúlyváltozások történtek?
- Mára már szakmai körökben, de az EU döntéshozói számára is (figyelemmel a széndioxid-leválasztási és tárolási, CCS-kísérletek kiforratlan helyzetére is) egyre világosabbá válik: az üvegházhatású gázok kibocsátásával kapcsolatosan az EU célkitűzéseinek megvalósításának nincs globális eredménye. Egyelőre azonban a tehetetlenségi törvényszerűség, a gazdasági világválság és az euróválság súlyos gondjai következményeként nem képesek bevallani ezt. Az "önsanyargatásnak" csupán a gazdasági versenyképesség romlása az eredménye. Annak beismerése tehát még várat magára, hogy az EU - amely az üvegházhatású gázok globális kibocsátásának csupán 10 százalékáért felelős - a világot önmagában megváltani nem tudja.
Mindezek közepette Magyarországnak is kötelessége a "szélhalomharc" részesének lenni, annak árán is, hogy a valódi értékteremtő hazai ágazatok - így a bányászat és energiaipar versenyképessége is megsínyli azt. A hazai energiahordozók nagyobb léptékű hasznosításának feltétele az egységnyi villamos-energia mennyiségre eső fajlagos széndioxid-kibocsátás korlátok közötti tartása, a társadalom teherbíró képességének figyelembe vételével annak csökkentése. Ez egyrészt a biomassza együttégetéssel, hosszabb távon a tüzelőberendezések megújításával, hatásfokuk lényeges növelésével érhető el, majd ezt követően további előrelépést jelenthetnek a szén vegyipari alapanyagként való felhasználását célzó fejlesztések. Ehhez azonban megfelelő szabályozó rendszert kell illeszteni. Ezzel párhuzamosan az MBSZ szükségesnek látja a jogbiztonság növelését az ásványvagyon kitermelhetősége területén. Például jelenleg egy engedélyezett bányatelken belül kitermelési engedélyt a szinte teljesíthetetlen egyéb feltételek fennállása esetén is legfeljebb 15 évre lehet szerezni. Ez az időtartam - bár hosszúnak tűnik - egyes nagy volumenű-, tőkeigényes-, átfogó fejlesztések esetében mégis kevés lehet.
- Milyen új trendek, teendők mutatkoznak a hazai szénalapú gazdaságban a technológiák tekintetében?
- Fontos a kormány támogatását megnyerni a tisztaszén technológia fejlesztéséhez, az EU k+f keretprogram folytatására, és a jövőbeni ("FP8 K+F") programba a már jelentős előkészületekkel bíró lignitbázisú-, továbbá a mecseki feketeszén bázisú villamosenergia termelés alaperőművi fejlesztéseinek bekapcsolását. A realitásokat tekintve a Mátrai Erőmű Zrt. tisztaszén technológiára alapozott fejlesztési célkitűzéseinek megvalósítása, valamint a mecseki mélyműveléses szénbányászatra alapozott-, vagy a UCG ( a gyakorlati megvalósítás fejlesztés stádiumában lévő) technológiával történő erőművi szénhasznosítás kínálkozik.
- Hogyan állnak a Magyar Bányászati Szövetség által kezdeményezett módosítások?
- A bányászati tevékenységet folytató vállalkozásoknak a KSH főtevékenység szerinti besorolásából adódóan jelenleg egy megalázóan torz kép bontakozik ki az ágazatról. A főtevékenység szerinti besorolási kötelezettség és nyilvántartás következményeként a szénhidrogén-bányászat javarészt a vegyiparba sorolt a bauxit-bányászattal együtt, a vertikumba integrált szénbányászat a villamos energia iparba-, az építőipari bányászat java része az építőiparba sorolt, értékteremtő képességével, foglalkoztatási adataival együtt. Átfogó megoldást a KSH által bekért adatszolgáltatás adná, mely a bányászati tevékenységet folytató vállalkozások esetében rákérdezne ezen adatokra. Már az is előrelépést jelentene, ha a Magyar Bányászati és Földtani Hivatal a bányajáradék bevallása kapcsán az ásványi nyersanyag kitermelést-, bányászati tevékenységet végző vállalkozásoknál legalább a foglalkoztatott létszámról kérhessen, kérjen adatot.
Ennek érdekében a szövetség a bányavállalkozókat egy adatlap kitöltésére kéri, amely az ágazat nemzetgazdasági súlyának összesíthetősége mellett azt az újbóli MBSZ kezdeményezést is meg kívánja alapozni (nemzetgazdasági hatásvizsgálat bemutatásával), mely a közutakat egyáltalán nem terhelő bányászati technológiákhoz felhasznált gázolaj jövedéki adó részben, vagy egészben történő visszatérítés elérését is célozza. A kedvezményt Verheugen EU-biztos kezdeményezésével összefüggésben a természeti erőforrások kihasználhatósága érdekében, annak gazdaságossági elősegítésére (a mezőgazdasági-, vízügyi-, vasúti- ágazatokhoz hasonlóan) szeretnénk elérni, a vasúti és vízi szállításhoz, illetve a bányaterületen közúti forgalomban nem használt gépek és mechanikus berendezések üzemeltetéséhez. Ezen túl, a szövetség érdekeltté tenné az önkormányzatokat az ásványi nyersanyag kitermelésének elősegítésében. Ezért javasolja, hogy az önkormányzatok 10 százalékban részesüljenek a bányajáradékból, ennek szabályozását pedig a bányászatról szóló törvényben határozzák meg. A napokban dönt az Országgyűlés a bányászatról szóló törvény módosításáról, mely reményeink szerint a szövetség szakmai javaslatait is méltányolja.