Évente a szívelégtelenségben szenvedő betegek 13 százaléka hal meg – derült ki abból a 11 ország 600 ezer szívelégtelenségben szenvedő beteg adatait értékelő tanulmányból, ami British Medical Journal szaklapban jelent meg.

Magyarországon körülbelül 200 ezer embert érint a szívelégtelenség, a betegség előfordulási gyakorisága a 70 év feletti lakosság körében a 10 százalékot is meghaladja.

A kórkép a kórházi felvétel egyik vezető oka, amely így jelentős gazdasági terhet ró az egészségügyi ellátásra – hangsúlyozza a Szívelégtelenség Hete kapcsán Borbély Attila, a Magyar Kardiológusok Társasága Szívelégtelenség és Szívizombetegségek Munkacsoportjának vezetője.

A nemzetközi kutatás ismét rámutatott, hogy sürgősen javítani kell a szívelégtelenségben szenvedő betegek kockázatkezelését a betegség terheinek csökkentése érdekében.

A szívelégtelenség hátterében a szív pumpafunkciójának károsodása áll. A szív egy rendszeres, ritmusos összehúzódás és elernyedés révén biztosítja a vérkeringést, ezáltal oxigénben és tápanyagban dús vérrel látja el a szervezet különböző szerveit és szöveteit. Amikor a szív összehúzódásában vagy elernyedésében elégtelenség lép fel, akkor nem tudja ellátni feladatát, nem képes a szervezet számára megfelelő mennyiségű vért pumpálni. Ezt az állapotot nevezzük szívelégtelenségnek.

A szívelégtelenség a felnőtt népesség két százalékánál jelentkezik, ennek megfelelően világszerte hozzávetőlegesen 64 millió, az Európai Unióban 15 millió, hazánkban pedig 200 ezer embert érint.

A betegség előfordulási gyakorisága a 70 év feletti lakosság körében a 10 százalékot is meghaladja. A kórképekhez gyakran társulnak egyéb betegségek is, például a szívkoszorúér-megbetegedés, az elhízás, a diabétesz, a tartós magas vérnyomás és az idült vesebetegség (CKD).

A tanulmány arra is rámutatott, hogy éves szinten a szívelégtelenségben szenvedő betegek 13 százaléka hal meg, öt éven belül pedig az érintettek fele. A szívelégtelenség túlélési aránya – nemre való tekintet nélkül – rosszabb, mint a férfiak esetében például a prosztataráké, vagy nők esetén az emlőráké, mondta Borbély Attila.