A kármentesítést továbbra is a Közép-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság végzi az Országos Környezeti Kármentesítési Program vízügyi alprogramjának keretében - írta a tárca sajtóosztálya.

A közel két évtizede lezárt szekszárdi vízbázison, ahol 1993-ban észlelték az úgynevezett alifás szénhidrogénekkel történt szennyezést, 1998 és 2009 első féléve között több mint öt és fél millió köbméter szennyezett vizet termeltek ki, a vízből kivont klórozott szénhidrogén mennyisége meghaladta a 2500 kilogrammot.

Eredetileg tíz termelő kutat vontak be a kármentesítésbe; a VM tájékoztatása szerint 2012-ben egy kút üzemelt napi 300 köbméteres kapacitással. A kitermelt víz és szennyező anyag mennyisége 2009 után jelentősen csökkent; 2010-ben és 2011-ben 110 ezer köbméter, 2012-ben 51 ezer köbméter vizet, valamint 8, illetve 4-5 kilogramm szennyező anyagot termeltek ki a talajból. 2010-ig ezzel párhuzamosan az OKKP-források is csökkentek; 2006-ban és 2007-ben még több mint 70 millió, 2010-ben 34 millió forintot fordítottak a kármentesítésre; a VM a tavaly felhasznált forrásokról az adatok feldolgozásáig még nem tudott tájékoztatni.

A kármentesítés folytatására egy 2010-es vizsgálat költséghatékonyabb módszert javasolt; a minisztérium közlése szerint az új beavatkozási terv elkészült, a vízügyi igazgatóság az üzemeltetéshez szükséges vízjogi engedélyeket is megkapta.

A minisztérium szerint 2009-ben az akkor feltárt tények ismertében 15-20 évre becsülték azt az időt, amíg a szennyezőanyag eléri a jelenleg üzemelő, Sió-parti vízbázist. Ennek nyomon követésére a vízügyi igazgatóság 40 figyelő kutat működtet.

A szekszárdi önkormányzat több mint négymilliárd forintos, európai uniós projekt keretében várhatóan 2015 tavaszára épít ki új vízbázist a bogyiszlói Duna-parton, amely hosszú távra biztosítja az egészséges ivóvizet a tolnai megyeszékhely számára. Emiatt a kármentesítés is átgondolásra szorul, és indokolt egy új kockázatfelmérés elkészítése - írta a minisztérium sajtóosztálya.