2007 decemberétől a Kész Holding Zrt. társtulajdonosa, igazgatósági tagja és vezérigazgatója. Mennyire jelentett motivációt hogy kinevezték az igazgatói posztra? Mondhatjuk, hogy szakmailag a csúcsra ért?
Én azt gondolom, hogy a kihívás részét tekintve mondhatjuk, igen. Az, hogy egy 70milliárdos árbevételű, ezer fő feletti létszámú vállalat vezetője lehetek, nagy kihívást jelent. Dolgoztam már nagyvállalatoknál, vezettem már középvállalatokat, szervezeteket, de amiben a KÉSZ más, az az, hogy nagyon sokféle tevékenységet, módszert kell összehangolni. Ettől igazán komoly feladat. Azt gondolom, hogy ha az ember 36-37 évesen eljut idáig, az egy komoly lehetőség, mindenképpen így értékelem, és nagyon fontosnak érzem, hogy ezt kihangsúlyozzam.
Voltak olyan érvek, amik az ellen szóltak, hogy elvállalja a megbízatást?
Hát persze. A bizonytalanság, az esetleges nehézségek. Amit ha máshonnan közelítünk -éppen ez az, ami egyben vonzó is volt számomra.
Olvastam egy korábbi interjúban, ahol nyilatkozta, hogy a Kész Holding az egyik leginkább politikailag független vállalkozás Magyarországon, ami mindenképp nagy szó, főleg napjainkban. Hogy sikerül ezt kivitelezni a gyakorlatban?
Ez egy borzasztó nehéz kérdés, mert furcsa berendezkedésű országban élünk, azt kell, hogy mondjam minden céget, cégcsoportot, különösen, ha nagyvállalatról beszélünk, szeretnek politikailag besorolni ide vagy oda. Én azt gondolom, hogy ennek az időszaknak egyszerűen vége. Minden cég lobbi tevékenységet folytat, függetlenül az aktuális politikai hatalmi viszonyoktól. Minden oldaltól kellő távolságra, de kellő elkötelezettséggel is kell viszonyulni. A túlzott elköteleződés már nem életképes, mert olyan gyorsan változik a politika és annak a működési mechanizmusa, hogy az a cég, amelyik nagyon erősen kötődik valahova, az nem működőképes. Itt én megfordítanám, nagyon-nagyon jó lenne, ha az ország eljutna oda, hogy nem a politika diktál a vállalatoknak, hanem a vállalati szféra érdekrendszere érvényre jutna és befolyásolni tudná, persze pozitív értelemben a politikai döntéshozókat. Végül is a vállalatok biztosítják azt az adó bevételt, amit a politika a napi gyakorlatban „vagyonkezel".
A KÉSZ csoport talán azért is van könnyű helyzetben, mert az összes árbevételének csupán néhány %-a származik állami megbízásokból. A kormányzati negyed lett volna egy komolyabb állami megbízatás, de azt meg miután megnyertük, lefújták.
Ebből a szempontból gondolom hátrányt jelentett a politikai függetlenség?
Szerintem a negyed kérdése ennél összetettebb probléma, politikai döntés született egy alapvetően üzleti kérdésben. Meg is látszik az eredménye.
Mondhatjuk, hogy előnyt élveznek a magánbefektetők, megrendelők, az állami szférából rendelőkkel szemben?
Nem, nem így fogalmaznám. Vannak állami megbízásaink, mint például a tiszalöki börtön, amit most adtunk át, szerepelnek a projektek között főiskolák, ahhoz tartozó kollégium, vagy sportcsarnok is, ami önkormányzati megbízásból jött létre. De azt hiszem, nem ezek a meghatározóak a cég életében. Egyre jelentősebb a külföldi árbevételünk, sőt a Magyarországon realizált árbevétel egy része külföldi teljesítésekből származik. Azt gondolom, ez arra ad lehetőséget, hogy ne kelljen a cégnek túlzottan az aktuálpolitikától függenie.
Említette, hogy külföldön is terjeszkednek. Milyen irányban? Kelet vagy nyugat?
Eddig inkább Kelet: Romániában, Ukrajnában és Bulgáriában is jelen vagyunk.
Keleten több a lehetőség?
A keleti országok előtte vannak még azoknak a nagy beruházási lehetőségeknek, amik Magyarországon már lezajlottak az elmúlt 10 évben. Jó üzlet, érdemes odamenni.
Azt hiszem, a KÉSZ csoportban nagyon nagy érték, hogy az itt dolgozó kollegák jól értik ezeknek az országoknak az üzleti berendezkedését, nyelvét, helyi szokásait és ez fontos. Képesek vagyunk alkalmazkodni, ez versenyelőnyt jelent. Vannak olyan munkatársak, akik felvállalják azt, hogy kiköltöznek külföldre, felvállalják, hogy az ottani közegben, kultúrában próbáljanak mozogni. Mindenki tartózkodik Ukrajnától, nekünk mégis sikerült ott érvényesülni. Nem olyan borzasztó, mint amilyennek az átlagember hiszi.
Milyennek ítéli a korábbi vezetést, mit kellett elsősorban megváltoztatni, bár ahogy látom komoly strukturális változtatások voltak. Miért kellett változtatni?
Elsősorban nem vezetésváltás történt, hanem feladatleadás, átcsoportosítás. Továbbra is Varga Mihály maradt a cégcsoport fő tulajdonosa, azonban én vettem át a csapatommal az operatív irányítási feladatokat, valamint társbefektetőként is megjelentünk a cégben.
A KÉSZ csoport mára nagyvállalattá vált, 1000 fő fölött foglalkoztat - a környező országokat is beleértve -, így be kellett hoznunk olyan nagyvállalati működési modelleket, amivel a cégcsoport teljesítménye és terjeszkedése tovább fejleszthető. Meggyőződésem, hogy a KÉSZ múltja, referenciái és az a nagyvállalati szemlélet, amit mi hozunk magunkkal, egy erős piaci szereplő képét vetíti előre.
Mi a cégük hitvallása?
Érték a térben. Ebben a cégben van valódi termelő kapacitás, valódi teljesítmény, és ez egy nagyon nagy érték. Azt hiszem az, hogy saját erőforrásból, saját munkavállalókkal, saját gépekkel, berendezésekkel tudunk megalkotni épületeket, gyárakat, üzleteket, majd akár saját tulajdonban működtetjük azt, vagy gyártunk biodízelt, van saját flottamenedzsmentünk, ez mindenképpen nagy érték.
A további stratégiai lépéseinkben, leendő befektetéseinkben is nagyon fontos cél, hogy olyan üzletbe szálljunk be, amiben saját teljesítmény jelenik meg. Azt hiszem ez fontos szemléletbeli kérdés.
Gondolom, ez a poszt teljes embert kíván, mennyi idő jut a pihenésre? Mit szokott csinálni szabadidejében?
Azt kell, hogy mondjam, hogy szinte semmi, és szerintem ez még egy jó ideig így is lesz. Ugyanakkor, ha van egy kis szabadidőm, akkor szeretek focizni, squasholni.
Jól tudom ugye, hogy a Magyar Fallabda (Squash) Szövetségnek is volt elnöke.
Igen, de sajnos le kellett mondanom, mert nem volt elég időm a feladat ellátására. Elnökségi tag maradtam, s mindemellett az MLBKT (Magyar Logisztikai Beszerzési és Készletezési Társaság) elnökségi tagja is vagyok. Sajnos nem tudok ezekre a tisztségekre ma annyi időt szánni, mint amennyit szeretnék.
Még egy jó fél év az átalakulási folyamat, talán utána jobban tudok ezekkel is foglalkozni, addig is a kevéske szabadidőmet a családomnak szentelem.
Mennyit változott a piac a 90-es évek eleje óta? Ami akkor jó lehetőségnek tűnt, és sikert hozott, azt ma is meg lehetne csinálni ugyanúgy, mint a karrierje elején?
Biztos, hogy nem. Én azt hiszem, hogy a mai fiataloknak az a lehetőség, mint ami nekünk akkor megvolt, ma már nem létezik. Ugyanakkor már nekünk is korlátozottabbak voltak a lehetőségeink, mint azoknak, akik nálam 5-10 évvel idősebbek, de ez így természetes. Ők a mai nagyvállalkozók, mint például Varga Mihály társam. Azok az üzleti lehetőségek, élethelyzetek, amik akkor voltak, azt eredményezték, hogy az ember szinte bármit csinálhatott, jó üzlet kerekedett belőle. Ma borzasztó nehéz lenne így kezdeni, minden piaci szegmensben nagy verseny van, profitorientált vállalatok vannak, külföldiek, magyarok egyaránt.
Ahhoz, hogy valaki betörjön a piacra vagy nagyon nagy ötlet kell, vagy rengeteg tőke.
Mit javasolna azoknak a fiataloknak, akik vállalkozni szeretnének, minimális tőkével?
Azt kell mondjam, amit az édesapám annak idején nekem javasolt: tanuljanak, menjenek el dolgozni nagyvállalati közegbe, tanulják meg azt, hogyan kell ebben a világban mozogni, próbáljanak meg minél többet ezen belül elérni. Mindemellett, ha van egy briliáns ötletük, amire azt mondják, hogy felteszik rá az életüket és a piac is elkezdi visszaigazolni az ötletet, akkor azt meg lehet próbálni, kockáztatni. De nagyon kevés ötlet az, ami ezekből tényleg célba ér, megvalósul. Talán százból egy ötlet igazán életképes.
Azok, akik mégis felvállalják a kockázatot, nagy akaraterővel kell, hogy rendelkezzenek. Elszántságot, sok lemondást igényel tőlük és a környezetüktől is, ha valakiben ez megvan, akkor csinálja, mert általában a százból annak az egynek sikerül, aki jó értelemben véve kellően akaratos. Tehát elszántság, tapasztalat, áldozatkészség. Napi minimum 12-14 órát kell áldozni nagyon fiatalon az életéből arra, hogy szó szerint csinálja az üzletet, a magánélet helyett. Gyakorlatilag a családjára sokáig nincs ideje, hétvégén is dolgozik napi 10 órát, ehhez komoly elszántság kell. Főleg a mai világban, amikor egyre kevesebben vállalják ezt föl.
Hogy zajlottak az egyetemi évek, már akkor is a karrierépítés volt a meghatározó?
Egy kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor voltam buliban abban az időben. Már akkor is a cégemmel foglalkoztam, már-már magántanulónak érezhettem magam, mert voltak olyan egyetemi órák, ahol egyezséget kötöttem a tanárommal arra, hogy órát tartok a bejárás helyett. Gyakorlatilag már akkor is megállapodásokat próbáltam kötni, mert másként nem ment.
Egyébként az egyetemre néha-néha visszajárok órát tartani. Akkoriban a közgázon sokan hozzám hasonlóan dolgoztak az egyetem mellett, ma ez nagyon elenyésző, nagyítóval kell keresni.
Életrajzát tekintve, hamar kiderül, hogy egy „vállalkozó szellemű" családfából származik, hiszen édesapja, apai nagyapja, valamint nagybátyja is vállalkozások, vállalatok vezetői voltak.
Innentől fogva adott volt gyerekkorától, hogy ön is ezen az úton képzeli el a jövőjét szakmai szempontból?
Nem, abszolút, nem. Ennyire azért nem volt adott, akkor, olyan fiatalon az embernek fogalma nincs arról, hogy valójában mit szeretne csinálni.
Édesapámtól mindig azt hallottam, hogy menjek el dolgozni egy nagyvállalathoz, ott majd tanuljak, épüljek, és aztán lépjek tovább. Én azonban pont a másik verziót választottam, gyakorlatilag elkezdtem üzletelni, és kisvállalkozásokat építeni, és abból kezdtem el növögetni.
Ha jól tudom, a középiskolás években floppy kereskedéssel foglalkozott.
Hát igen- jegyezte meg mosolyogva-
Ahhoz képest nagyot fordult a világ. A szülőkre, valamint az előbb említett emberekre mennyire számíthatott a karrierje során, mekkora részük volt abban, hogy eljutott idáig, mennyire számíthatott rájuk?
Hatalmas, nélkülük nem is sikerülhetett volna. Hagyták, hogy azt csináljam, amit szeretnék. Ez szerintem nagyon fontos tényező. Maximálisan mellettem álltak, s mind a mai napig nagyon szoros a szüleimmel a viszonyunk. Ha lehet ilyet mondani, nagyon nagyrészt ez nekik köszönhető nemcsak azért, mert szemléletet adtak, hanem azért is, mert támogattak. Biztosítottak egy olyan hátteret, aminek köszönhetően kalandozó hadjáratot folytathattam.
Milyen vállalkozásokkal kezdett eleinte?
Eleinte nagybátyámmal egy húsüzemet működtettünk a Maglódi úton, ott voltak azért kalandos események., Szó volt róla, hogy sikerül privatizálni, megvásárolni, csak aztán a Gyulai Húskombinát beelőzött, így azt akkor nem sikerült tető alá hozni. Így tehát azért voltak kudarcok, eleinte, de hát anélkül nem is megy.
Milyen tulajdonságokkal jellemezné magát, mint üzletembert, főnököt, mik a legfontosabb szempontok ön szerint, hogy valaki ilyen szintre eljusson, sikeres lehessen?
Elszántság és hit! Mondták már rám, hogy olyan vagyok, mint egy bulldog. Azt gondolom, hogy mindemellett a kreativitás, kombinációs készség is fontos tulajdonságok.
Konzultatív és demokratikus vezetőnek tartom magam, mindent megtárgyalok a kollégáimmal, együtt találjuk ki a megoldást.
Ugyanakkor az is jellemző rám, hogy ha gyorsan kell cselekedni, reagálni, mert vészhelyzet van, akkor rettentő autokratikus vezető tudok lenni. Ekkor nincs bocsánat, csak a cél, a feladatlista és a határidő létezik számomra.
Mit vár el az alkalmazottaitól, milyen a jó alkalmazott az ön szemében?
Önálló, kezdeményező és mindenekelőtt megbízható.