A kecske- és tehéntejet egyaránt felhasználják a másik termék hamisítására, de már a bivaly- és a szójatejben sem lehet bízni. De már csalnak a tejsavóval és a zsírsavakkal is. Többnyire a cél az, hogy feljavítsák, vagy felhígitsák az eladni kívánt terméket, de végül a fogyasztó jár rosszul.

A tej vizezése megváltoztatja annak elektrolit-koncentrációját, vagyis vízoldható sótartalma csökken. Ezért a vizezést só hozzáadásával próbálják elfedni, a tej zsírtartalmának megnövelése céljából pedig bizonyos esetekben étolajat és detergenseket alkalmaznak - idézi a Laboratórium.hu a független laboratóriumokat működtető WESSLING Tudásközpont tudományos szaklapja alapján. A legtöbbször a hamisítókat könnyen lefülelik az ellenőrzések: sűrűségméréssel, fagyáspont-ellenőrzéssel vagy a zsírtartalom meghatározásával ellenőrizhető, bizonyos esetekben (tisztító szerekkel, egyéb szennyezőanyagokkal való szennyezés alkalmával) azonban a szennyezett/fertőzött tej érzékszervi úton is vizsgálható és megkülönböztethető a jó minőségű terméktől.

Kapcsolódó

A tejhamisítás annyira általánossá vált, hogy bevett gyakorlatként hivatkoznak egy magyar kutatás szerzői a folyamatra: a tehén- és a bivalytej, illetve a tehén-, a kecske- és a juhtej elegyítése világszerte általános, de az Európai Unió élelmiszerjogi rendszerében ezek mind hamisításnak számítanak. A tehéntejet a leggyakrabban kecsketejjel hamisítják, azonban gyakran előfordul az is, hogy az egyébként kiváló minőségű kecsketejet vízzel vagy tehéntejjel elegyítik. A bivalytejjel például azért csalnak, mert olcsóbb felütni tehéntejjel, miközben a felvásárlási ára magasabb, lévén ebből készül a mozzarella.

A növényi tejeket is gyakran használják az állati eredetű termékek felhigítására: ennek oka, hogy a fejlődő országokban a vízhiány nehezíti az állattartást, de a szója kevesebb vízzel is működik. Az ilyen csalást ugyan fel lehet ismerni a laborokban, mert a tejhez kevert szójafehérje kimutatható, de ízre már nehezebb dolga van a fogyasztóknak. 10-20 százalék szójatej tehéntejhez történő keverése nem változtatja meg sem a joghurt, sem a sajt organoleptikus tulajdonságait. (Viszont más kutatások szerint fordítva is csalnak, vagyis a növényi tejekhez is adnak tehéntejet, ha az olcsóbb, mint mondjuk szójából gyártani.)

Jelentős mennyiségben hamisítják a tejből készült rendkívül drága sajtokat: ezek minősége sok esetben meg sem közelíti az esetenként több évig érlelt, a vásárlók által ismert, keresett és szeretett sajtokét.A napjainkra megnövekedett sajtgyártás és -fogyasztás következtében megnőtt az előbbi során az üzemekben visszamaradó tejsavó mennyisége is, amelynek elhelyezése és felhasználása gyakran nehézségeket okoz. A savóból készült savópor lényegesen olcsóbb, mint a soványtejpor, felhasználása azonban a magas tejcukor-tartalom miatt korlátozott. A világon sok helyen az édes tejszínből készült vaj gyártása után visszamaradt írót por formájában keverik a soványtejporhoz; ennek kimutatására a szakemberek többféle módszert is kidolgoztak. A hamisítás ténye nyomon követhető például a savófehérje-frakció és a tejsav mennyisége alapján - írja a szakportál, amely szerint a tejzsírt (amelyik az egyik legdrágább zsiradék), egyéb olcsó zsírokkal helyettesítik a világon szinte mindenhol.

A koronavírus-járvány miatt egyébként világszerte drágulhatnak a tej- és tejtermékek, de a klímaváltozás is felfelé hajtja az árakat.