Till Attila: Ha nem akarsz hinni jó dolgokban, akkor ne higgy!

Nemcsak a fogyasztás felfokozott, hanem maga a kommunikáció is. Az a hír, ha valamibe beleköthetünk, az a hír, ha valamivel kötözködünk - fogalmazott az új visszaváltási rendszert ért kritikákkal kapcsolatban Till Attila. Arról is beszélgettünk, hogy vajon miért nem fontosak ilyenkor a bálnák és a teknősök.

Mostanra már több mint százmillió palackot, italosdobozt és üveget adtunk le a Repont-automatákba, és a teljesítmény elérte a napi négy és félmillió darabot. Az Economx is több cikkben foglalkozott az új visszaváltási rendszerrel, így most kicsit más szempontból közelítettük meg a kérdést Till Attila műsorvezetővel, rendezővel, a MOHU nagykövetével. Interjú.

Miért van szükség erre az egészre?

A gazdaság és az üzleti élet legfrissebb hírei az Economx.hu hírlevelében.

Kapcsolódó

Tilla Attila: Az emberiségnek most már nagyon sok olyan bonyolult kérdéssel kell szembenéznie, amelyekre nincsenek ugyan egyértelmű válaszai, de mégis muszáj valami értelmes feleletet adnia azokra. Az egyik ilyen a fenntarthatóság, azon belül is a saját magunk által termelt hulladék. Az, hogy fogyasztók vagyunk. Mindenki fogyasztó.

A fogyasztó énünkkel valóban szembe kell nézni.

Nekem is vannak ilyen korszakaim, amikor nagyon visszafogom a fogyasztásomat, szeretnék az árral szemben úszni. Ahogy az ember öregszik, szerintem egyre jobban belátja ezeket a dolgokat. Hogy miért alapkérdés az, hogy ne fogyasszunk olyan sokat. De még így is, ilyenkor is fogyasztok valamennyit. Vannak olyan adottságai az életünknek, amelyeken száz százalékig csak azok tudnak változtatni, akik tényleg a világból kiszakadva, egy teljesen önfenntartó kis földdarabkán élnek, de én a városban lakom, így ezt nem tudom megtenni. Ezért iszonyú fontos, hogy milyen rendszerekben gondolkoznak az emberek, és milyen rendszereket próbálnak meg a cégek üzemeltetni.

Till Attila műsorvezető, rendező, a MOHU nagykövete bemutatja a REpont-automata működését

Kép: Hartl Nagy Tamás

Ezt az új visszaváltási rendszert mégis sok kritika éri.

Egy olyan világban élünk, ahol nemcsak a fogyasztás felfokozott, hanem maga a kommunikáció is. Az a hír, ha valamibe beleköthetünk, az a hír, ha valamivel kötözködünk, az a jó, hogyha csámcsogunk, veszekszünk valamin, bármin, teljesen mindegy, hogy min. Ez érinti a REpont-visszaváltórendszert is, hiszen még mindig a kezdeteknél tartunk. De attól függetlenül, hogy a sajtóban épp milyen negatív hír jelenik meg, a rendszer működik, és egyre több helyen, egyre többen használják. Innentől kezdve ez egy sikertörténet.

Pedig igazából nem is az automata a lényeges, hanem maga a PET-palack.

Ha azt kérdezzük, miért kell visszaváltani a PET-palackot, inkább azt a kérdést tegyük fel, miért van egyáltalán PET-palack. Miért nem szűnik meg a PET-palack örökre? Na, ezek azok a témák, amikre nincs jelenleg válasza az emberiségnek. Hogy miért? Mert valójában hatalmas gazdasági érdekek jelenleg nem akarják, de lehet, hogy már nem is tudnák visszafordítani ezeket a folyamatokat. De arra is van esély, hogy ma már annyira megszoktuk ezeket a műanyag flakonokat, és annyira kényelmes számunkra ez a helyzet, hogy mi magunk is elképednénk egy PET-palack mentes világon. Mindent átfogó válasz most sincs, viszont muszáj, hogy mindannyian próbálkozzunk. A REpont az egész országot megmozgatja, és ez már egy olyan lépték, ami számít. Igenis számít.

Nézzük a természetfilmeket, és sajnálkozunk azon, hogy szegény bálna, meg teknős belefullad a műanyag palackokba, aztán kikapcsoljuk a tévét, és amikor itt van egy lehetőség a tudatos hulladékfelhasználásra, akkor inkább elkezdünk nyafogni. Ezt az ellentmondást fel lehet valahogy oldani?

Ellentmondások mentén él az emberiség. Ellentmondásokban gondolkozunk. Semmi sem fekete-fehér, mindent átszőnek az ellentmondásaink, amik csak akkor fontosak, ha épp egyeznek az adott véleményünkkel. Ráadásul egy olyan korszakban, amelyben a hulladék, a hulladékképződés, a hulladék-újrafelhasználás, a hulladék kidobása valamilyen értelemben mindenkit izgat. Így nehezen kibogozható, hogy ki milyen érdekek mentén köt bele az újrahasznosító-rendszerbe. Pedig az üvegvisszaváltás nem újdonság.

Persze, gyerekkoromban én is úgy kaptam zsebpénzt, ha visszavittem az üvegeket.

Régebben is volt a betétdíj, csak senkit nem érdekelt, hogy fölszámolta az árát mondjuk a sörgyár, vagy bárki, mert ez nem volt benne a kommunikációban. A mai világban viszont a kommunikáció is pénz. A kommunikációnak is van ára, és mindig van olyan, akinek érdekében áll a rosszat, a negatívumokat kihangsúlyozni. Ez nem újdonság. Az meg, hogyha egy adott gép épp elromlik, vagy nincsen a településen, arra van válasz. Ha most még nincs, majd lesz gép, ha elromlik, majd megjavítják.

A bankautomata, az autó elromlik, gépekkel vagyunk körülvéve, ilyen előfordul. Ezek az összegyűjtött palackok újrahasznosításra kerülnek. Akik ezt koordinálják, nem az óceánokba fogják a palackokat önteni. Hiszek abban, hogy egy ilyen rendszer igenis valami jó célt szolgál. Ha nem akarsz hinni jó dolgokban, akkor ne higgy! Nem tudsz mit csinálni. Ez ilyen egyszerű.